Kis-Balaton szigetén történt érdekes események (2)

Mivel így, ott, ahol eddig megcsapdosott a fertőtlenítőtől vizes is lettem, így Gábor valamit keresett, meg is talált a kunyhó falán, mert mellém visszaülve most azzal csapdosott meg. Ez spéci bőrből készült eszköz volt, olyan pillangó alakú s nagyobbat is csattant a bőrömön. Már kezdett fájni ugyan, de erősen tartottam a szám, összeszorítva.
Gábor nagyon nekihevült, csak nem lankadt a dühe, sőt most már odanyúlva, alaposan meg is szorongatta a farkamat, a golyóimat a markában, miközben csavargatta, húzta, vonta közben s ezt sziszegte:
- Még bírod? Majd fogsz még vinnyogni is, s könyörögni Uradnak, nekem, hogy kicsit kíméljelek. – harsogta közben, dühösen.
Mivel erre sem kapott választ tőlem, így beindult s hozott bőr pertliket s azokkal alaposan elkötözte a farok tövemet, majd a golyóimat egymástól is el, s a végén vette a tűs-kereket s azt is megjártatta a feszes golyóim s farkam bőrén, huzigálva ide-oda. Ez már nagyon fájt is, de azért azt láttam, már próbálja kicsit mérsékelni magát Gábor, így bár nehezen, de még a fogaimat az ajkamra harapva tűrtem, tűrtem. Nem nyögtem fel.
Most Gábor, ha már a tűs-kerék a kezében volt, velem is eljátszotta a vonalon való végig görgetését, de már a farkamon is felvezette a csupasz makkomig s azon nem csak áthaladt, de vissza is. No, ez vágta ki nálam a biztosítékot. 
Nem csak sziszegtem, de minden erőmet beleadva, felkiáltottam, ordítottam, ahogy csak a számon kifért, s közben dobáltam is a testemet, amit már Gábor sem tudott leszorítani a szénaágyra, mert váratlanul érte a mozgolódásom/testem dobálása.
Sikerült is ledobnom magamról Gábort, aki úgy esett, hogy a feje nagyot koppant az ágy és a fal találkozásánál. Ő is felordított erre, de hamar magához tért, rájött, hogy semmit sem tudok kezdeni ezzel, mert a hátrabilincselt csuklóimon fekszem.
Így lassan szedelőzködött, simogatta a fejét, ahol megütötte, majd felkelt mellőlem s a kunyhóban kereset megint valamit. Valami csörgött, majd mintha kortyolás hangját hallottam volna. Igazam volt, mert mikor visszatért mellém – én, aki nem bagózom, de alkoholt sem iszom – megéreztem rajta a tömény szesz illatát. Valamit ivott. – ijedtem meg. Nem tudtam mit tesz vele az ital. 
Gábor kedélyeskedett s odatartotta az üveg száját a számhoz, még meg is emelte a fejemet, hogy igyak én is. – Kérsz? – kérdezte meg tőlem.
Nemet intettem, így pár csepp az üvegből a szám helyett a mellemre csöppent. Gábor elvette az üveget, meghúzta, majd visszadugaszolta és letette maga mellé a földre. Rám hajolt s megszaglászott, ott, ahova cseppent pár csepp az üvegből.
- Bűzlesz, akár csak én! Már nem mondhatod majd, hogy csak én ittam, te nem! – s vihogott mellé.
Újra vette az üveget, de most nem a számhoz tette, hanem pár cseppet a tenyerébe öntött s onnan a farkamra s golyóimra kente, dörzsölte.
- Így ni! Legalább azt is megtudom, igaz-e, hogy az alkohol kis mennyiségben gerjeszti a nemi vágyat! – cöcögött. - Lássuk! Leveszem a kötéseket rólad! – mondta s tette is meg.
Mikor mindegyik pertli lekerült rólam, újra rám térdelt s megemelve megfordított, hasra. Így ült rá a bokáimra s onnan simogatott végig a kezeivel, majd felváltva a tűs-kerékkel a lábaimon a bokáktól a combjaimig. Ezt többször is megtette, majd odanyúlva érezte, hogy a farkam merevedik, ezért felemelt a csipőmnél fogva, s alám nyúlva kihúzta a testem alól a már merev farkamat s visszanyomta a másik kezével a fenekemet. Felszisszentem a fájdalomtól, mert hirtelen ért. Felnevetett:
- Fogsz még sziszegni, mikor hamarosan lovagolok majd rajtad s benned is, de előtte felszopsz, mint te kényszerítettél erre engem a hajón! – mondta s választ sem várva, már átmászott rajtam, elém ült terpeszben s a számba nyomta a farkát.
Az még nem volt merev s lassan merevedett csak meg, sokáig kellett szopnom őt.
Végre sikerült s már állt, mint egy dárda a számban.
Feltápászkodott lassan, s újra átmászott rajtam, majd most a combjaimra ült rá s letéve a tűs-kereket, mind a két kezével újra a combjaimat, kívül-belül simogatta, majd egyre többször betévedt a farpofáim közé a kezei éleivel s ott jártatta azokat. Simogatott, élével a vágatomban járva, ide-oda. Nem mondom, hogy nem volt izgató, erotikus, ahogyan csinálta.
Majd fújt egy nagyot, felemelkedett s valamit levett az asztalról. Hallottam, ahogyan a gumit felhúzza a farkára. Most vette a síkosítót s jó adagot nyomott a tenyerébe s azt el kezdte belekenni az ánuszrózsámba körkörös mozdulatokkal, majd előbb egy ujját, később már kettőt próbálva bele is nyomni. Ekkor halkan megszólaltam:
- Gábor! Uram! Ha előre nem tisztáztad, akkor most kellene legkésőbb megtenned, megkérdezned a tabuimat, hogy nehogy olyat tégy, ami végzetes hiba lenne már! – figyelmeztettem őt.
Éreztem, hogy Gábor teste összerezzent, kicsit fel is emelkedett a combjaimról s szinte hallottam az agya fogaskerekeinek lázas pörgését. 
Jó ideig eltartott, mire megmozdult, megszólalt, halkan kérdezve tőlem:
- Ugye, eddig nem tettem/ejtettem még végzetes hibát? Bár – gondolom - nem erre számítottál, ha kettesben leszünk, de ha kellemes nem is, de azért nagyon fájdalmas sem volt, amit eddig tettem, veled? – hangsúlyozta ki a tegezést, de az aggódó kérdést is.
Nem tudtam rá nézni, mert alatta feküdtem, de azért éreztem, hogy most meg kellene nyugtatni őt, megerősíteni eddigi elhatározásában, ezért így szóltam:
- Tudja Uram(!), volt már olyan, mikor magam is vágytam arra, hogy ne én legyek a dom, az, aki uralkodik a másikon, de ehhez az kell, hogy a másik tényleg dom, domináns fél legyen s ezt el is higgyem/tudjam Róla!
Kicsit hallgattam, húztam őt, majd folytattam:
- Többen voltak már, akik megpróbáltak erről meggyőzni, de még senkinek sem sikerült!  - mondtam csalódott hangsúllyal, majd lassan hozzátettem: - Eddig!
- Most végre találkoztam itt valakivel, akiről már korábban is el tudtam volna képzelni, hogy ilyen, domináns pasi! Másképp határozott, mint én, de eléggé csökönyös is! Szerettem volna is ezt Neki elmondani majd a búcsúzás idején. Kérve tőle egy találkozást még, s akkor tegye is meg velem, amit csak akar, vagy sok mindent abból!  – helyesbítettem magamat gyorsan.
- És, megtehetem? Én lennék az? – sürgetett a számára kedvező válasz kimondására, izgatottan Gábor.
- Azt gondolom igen, ha most nem baltázod el! – válaszoltam lassan és nyomatékkal.
- Mit kell tennem ehhez, vagy inkább mit ne tegyek? – firtatta Gábor izgatottan.
- Csak add Magadat, mindig s mindenben, de ésszel, határozottan s fantáziadúsan, ahogyan egy domtól el is várja a subja, a szolgája ezt!
- Akkor megkérdezhetem Uram most, mik a tabui? – szólt Gábor alázatosan hozzám.
- Így nem Uram! Én a subja, a szolgája vagyok! Úgy kérdezzen, mint egy Dom, Mester! – igazítottam el Gábort. Talán túl határozottan is.
Az kicsit gondolkozott, majd felkapta az előbb használt pillangószárnyas lovaglópálcát és nagyot csapva azzal mind a két popómra, rám kiáltott:
(folyt. köv.)