Mese az Uramnak!

A történet valóságon alapszik.

- Aludjunk! Holnap korán kell kelnem bort fejteni. Te majd addig pihenhetsz. – mondta Ő.
Több órás szeánsz után, az alváshoz készülődtünk, miközben az Uram a jobb oldalára fordult.
Én a hátát vakargattam. Nagyon szerette érezni a körmeim természetesen éles karcoló érintését.
Egyre szorosabban bújtam hozzá.
- Édes uram, megengeded, hogy mondjak neked egy esti mesét? – kérdeztem - s már nem vakargattam, hanem a szabadon lévő fülét gyűrögettem, borostás arcát simogattam.
- Igen, persze. – mormogta álmosan.
Nagyot sóhajtottam, örültem annak, hogy a mocskosan perverz fantáziámat átadhatom az Uramnak.

Egyszer volt, hol nem volt, - kezdtem a mesét, miközben érzéki, párnás ujjaimmal kurkásztam az Uram borostás fáradt arcát - volt egyszer egy kislány. Az erdő szélén lakott, egy kis házikóban az anyukájával. Már nem is volt annyira kicsi.
Éppen a 18. születésnapjára készült, amikor egy csomagot talált az ajtaja előtt.

A lány akit Piroskának hívnak, boldogan vitte be a csomagot a szobájába.
Izgatottan tépte, bontotta fel a gondosan becsomagolt ajándékot. Egy levelet talált benne, s pár szexi ruhaneműt.
A levélen ez állt:
„ Kedves kis unokám! 18 éves lettél, felnőttél, ivar érett nővé váltál! Szeretném látni rajtad ezeket a finom textildarabokat! Kérlek, látogasd meg a Te öreg és beteg nagymamádat! Ma este várlak! Ölel a te szerető nagymamád! „

Piroska nagyon meglepődött. - Nagymama hol vette ezeket. S nézegette, forgatta a falatnyi tűzpiros csipke fehérneműt, ami közepén egy hasíték tátongott, s a fekete csipke combfixet.
Alig várta, hogy besötétedjen. Amikor édesanyja elaludt, gyorsan magára kapkodta a lenge, könnyű fehérneműket, majd végül magára terítette a kis piros kabátját.
Lopakodó mozdulatokkal, lábujjhegyen lépkedve surrant ki a kis házból, majd sietősen az erdő felé vette az útját. A jól ismert ösvényt, csak a fák lombjai között átszűrődő hold fénye világította be.
Piroska, riadtan tekintgetett hol a feje fölé, amikor egy bagoly huhogott baljósan a fa tetejéről, hol a háta mögé lesett, amikor összerezzent az erdő aljnövényzete, puha lépteitől.
Már jócskán az erdő közepén járt amikor hirtelen elé toppant Attila az erdőben élő vadász, akinek Farkas volt a beceneve a hatalmas termete és az erős szőrzete miatt.

- Hová hová Piroska? - kérdezte Farkas, érces bariton hangján

Piroska összerezzent, s hirtelen megállt, s a szívéhez kapott. Jól ismerte ezt a hangot, s nagyon félt tőle, de titkolt vágyaiban mindig is szeretett volna szembe nézni, az erdő félelmetes vadászával.

- Jaj Farkas bá' de megijesztettél! Alig kapok levegőt, s a szívem is úgy ver, majd ki ugrik a helyéről, nézd csak meg. Majd megfogta a férfi buja göndör szőr fedte kezét, és ráhelyezte a lüktető mellére.

A Farkas egyenesen Piroska szemébe nézett, miközben szőrös kezével lehúzta a lány melléről a csipkedarabot. Piroska mellbimbója izgatottan meredezett a holdfényes égbolt felé.
Farkas két ujja közé szorította az érzéki mellbimbót, és lassan csavarta.
Piroska felszisszent, majd könyörgött!
- Kérlek Farkas bá' ne bánts, engedelmeskedem neked. Csak engedj utamra, mert vár a nagymamám.
- Jól van, akkor térdelj le, s nyisd nagyra a szádat, mert szeretném látni a torkodat!
Így – ÁÁÁÁÁ - mutatta Farkas, miközben teljesen kitátotta, a sűrű bajusz és szakáll között lapuló, húsos, nedves száját.

A lány riadt tekintettel nézte a férfi hófehér, hatalmas szemfogait. Arra gondolt, hogy az erdő vadásza, esténként vámpírrá változik, s áldozatra lesve bolyong az erdőben.
Engedelmesen térdelt a vadász elé, s olyan nagyra nyitotta a száját, ahogyan csak tudta.

- Nem csukhatod be, csak ha megengedem! - mondta a Farkas erélyes hangon.

Majd előkerült egy kötél. A vadász összekötötte Piroska kezeit, a kötelet átdobta egy faágon, s addig húzta, míg a lány két keze, magas tartásba nem emelkedett, majd a legközelebbi vastag faághoz rögzítette a kötél végét. Azután Piroska lábait egy hosszabb farúddal széles terpeszbe igazította. Amíg a Farkas, hörögve, buzgón tevékenykedett Piroska körül, addig a lány tátott szájából csorgott a nyál, rá az új csipke melltartóra.
- Nagyon szép fehérnemű van rajtad, mondta Farkas, miközben a csipkebugyit beigazította a lány húsosan telt nagyajkai közé, s erőset rántott rajta.

A lány, tátott szájjal nyöszörgött, de nem sokáig, mert a vadász hirtelen félrerántotta a bugyi ülepét, s hosszú, érdes nyelvét tövig dugta a lány, még érintetlen hüvelyébe.
Piroska sikoltott egyet az éles fájdalomtól, majd a következő pillanatban élvezte, hogy magában érzik a Farkas hosszú, kemény, kissé érdes, nyáltól habzó nyelvét. A Farkas szó szerint megbaszta Piroskát a nyelvével.
Piroskának akkora orgazmusa lett, életében először, hogy az artikulátlan hörgésétől zengett az erdő.
S még mielőtt elájulhatott volna, Farkas felpattant, s a nagy hatalmas szőrös farkát lenyomta a lány tátott száján!

- Jó kislány! – mondta Farkas, miközben nézte, ahogy a lány fuldoklik, a tövig letolt szőrös faroktól. Szemeiből patakokban folyt a könny, miközben a levegőért küzdött...

Folytattam volna a mesét, de az én fáradt Uram hirtelen megfordult, két vállra fektetett, a két lábamat szétfeszítve a magasba emelte, s vadul tolta belém a kemény farkát.
S mielőtt elélvezett volna, oda feküdt mellém, s egyik kezével a mellbimbómat csavargatva, nézte az arcomat, ahogy szenvedek a mellkínzástól, ahogy megfeszül a testem... Majd hirtelen rám parancsolt hogy nyissam nagyra a számat.
Én engedelmesen nagyra nyitottam, még azt is mondtam hogy :- ÁÁÁÁÁ
S az én Uram tele pakolta a számat, aznap sokadszorra, a gyömbér írű gecijével! Imádtam :-(