Pongrác 1.

- Készen vagy , végre! Sóhajtott Donna, miközben a fogával szakította el, a tűbe fűzött cérnát az anyagtól.
Egy hete dolgozott, az élethű rongybabán. Gondosan eltervezte, tetőtől talpig. Az anyag, erős vitorlavászonból készült, a tömőanyag szivacs és apró fecnikre szabdalt, elnyűtt pólókból állt.
A nő évek óta egyedül élt. Fantáziája rég megalkotta a hőn áhított társat, de a sors nem volt kegyes, hogy tálcán kínálja a FÉRFIT.
Az éjszakák voltak a legmagányosabbak, ezért egy napon úgy döntött, megvarrja a férfibábut, élethű nagyságában.
Jó hosszú karokkal, hogy maga köré tudja tekerni, hogy érezze az ölelést.
Vaskos nagy péniszt is varrt a bábura, hogy legyen mit fogdosni, markolászni esténként. A szemeit, száját úgy hímezte rá. Viszont az orrát két puha gumicsőből alkotta, ami köré tömőanyagot tett, s úgy formálta meg.
Gondolta Donna, ha már úgy sem fog visszabeszélni, legalább had turkálhasson imitt-amott.

- Üdvözlöm Pongrác Úr! - mondta, miközben felöltöztette

Az alsógatya amit ráadott, a legutóbbi kapcsolatából maradt vissza. Ő kérte el a férfitől, s esténként a kispárnájára húzva, s a feje alá gyűrve aludt el.
Pongrác Úr öltözékét, az említett fekete színű alsógatya, és egy póló jelentette.

Donna befektette a bábút az ágyba, majd mielőtt kilépett volna a szobából, visszafordult, felemelte a mutató ujját, s a bábuhoz beszélt.

- El ne aludj, amíg megfürdök! Még ma dolgunk lesz! - mondta egészen komolyan.

A bábú csak ernyedten feküdt. A lámpa fénye megcsillant hímzett fekete szemein.
Szerette volna behunyni azokat, de nem volt szemhéja. Így csak meredten bámult ki egy irányban a rongy fejéből.
Szeretett volna megmozdulni, az oldalára fordulni, de nem tudta irányítani rongyból készült testrészeit.
Üres, némaság töltötte ki lényét, melyben valamiféle vágy feszült. Talán Donna vágyai, miközben varrta , beférkőztek a bábu élettelen zsigereibe.
A nő vizes hajjal, törölközőbe csavart testtel lépett be a szobába. Kezében egy csomag óvszerrel.
Ledobta magáról a törölközőt, gondolta játszik kicsit Pongrác Úrral, kipróbálja mire is lehet használni.
Meztelen, még kissé vizes testével ráült a bábu lábaira majd odahajolt a fejéhez s gúnyosan a fülébe súgta: – Ne aggódj, nem fog fájni !

Majd kibontotta az óvszeres tasakot, s nagy nehezen ráhúzta a keményre kitömött rongypéniszre.

Nah! – sóhajtott nagyot, miközben határozottan meglegyintette tenyerével Pongrác Úr farkát.

- Csak nem gondoltad, hogy a száraz rongyos farkincádat fogom szopni! – mondta gúnyos mondta gúnyos mosollyal a bábunak.

A bábunak rosszul estek a becsmérlő szavak. S a bánásmód.

Vágyaiban a szoba egyik sarkába parancsolta volna a nőt. Letérdeltette volna,
s könnyesre pofozta volna, a nő arcát, mert ilyen tiszteletlenül bánik vele.
De az erős, vágytól izzó akarata, meg sem rebbentette rongyból készült tagjait. Hirtelen kellemes illat szűrődött be, a gumicső orrlyukain.
A nő vizes, sampon illatú haja volt.

Donna megcirógatta Pongrác Úr arcát, s fölényeskedve beszélt hozzá.
- Bár az Uramnak teremtettelek meg, de mivel túl engedelmesre sikeredtél, így hát, én fogok ma irányítani, megértetted kicsi Pongi?

A bábu rongyba zárt önérzete forrongott a dühtől.

Donna a bábu feje fölé széles terpeszben térdelt, pontosan úgy, hogy egy kis megfelelő csípőmozdulatokkal a bábu orra, az csiklójához érjen.

Majd az óvszeres rongypéniszt a szájához emelte, miközben twerkelő mozdulatokkal a csípőjét a bábu orrához dörzsölgette.

- Mi ez a kellemes, különlegesen izgató illat? Illant át a kérdés a rongyszálak között. A bábu úgy érzete, forog vele a világ, miközben Donna vágytól izzó, nedves puncija súrolta az orrát.

Donna miközben próbálta a bábu kiálló orrvégével izgatni magát, marokra szorította a rongyfarokra húzott gumit, s a szájához emelte.

Mielőtt bekapta volna , nagy levegőt vett, s arra gondolt, hogy van egy Ura, aki ott áll mögötte, aki egyik kezével marokra fogja a haját és fegyelmezően utasítja, hogy
„ –Tövig bekapod a farkát,!” miközben a másik kezében korbács van, és azzal üti a fenekét, úgy, hogy a korbács vége, csípősen belenyaljon a puncijába.

Pongrác Úr átérezte a nő vágyait, s méltatlannak tartotta a saját helyzetét.

Donna egyre hevesebben mozgatta csípőjét, s egyre mélyebben a torkára engedte a rongypéniszt.

Szinte fuldokolva jutott el a csúcsra. Az élvezetre, puncija bőséges sikamlós gyönyörnedvvel válaszolt, amiből jócskán jutott Pongrác Úr orrlyukaiba is.

A nő elégedetten szállt le a báburól, majd a baba két karját széttárta, meztelen testével szorosan odabújt, s az ölelő karokat maga köré tekerte. Magukra húzta a takarót, miközben beszélt a babához.
- Jó voltál Pongi, de lehet hogy egy kicsit megnagyobbítom az orrodat, s ujját a puncitól nedves orrlyukba dugta, majd lenyúlt a takaró alá s megmarkolta a bábu péniszét.

- Hoppá, az óvszer... s a következő pillanatban repült az óvszer ki a takaró alól, majd Donna újra kézbe vette a vaskos jó keményre tömött rongyfarkat.

A szobára csend borult.

A nő légzése egyre elnyújtottabb, nyugodtabb volt. Kielégülten szenderült álomba.
A bábu viszont izzott a vágytól. Az illat, az izgató mámoros punci illat, még az orrában volt.
Úgy érezte, fejében kattognak a rongyszálak.
Úgy érezte, szét robban a vágytól, hogy megmozduljon, hogy felpattanjon, s úgy torkon dugja a mellette békésen alvó nőt, hogy az fuldokoljon.
S érezni akarta, ahogy a megalkotott pénisze köré szorul a nő nedves torka,
s érezni akarta a levegőért kapkodó, nyöszörgéstől életre kelő hangszálak rezgését.

A vágya annyira erő volt, hogy szinte már fájt neki.
Egyre nagyobb és nagyobb volt ez a szétrobbanó érzés, ez a fájdalom.
Szinte már elviselhetetlenné vált, amikor hirtelen megszűnt minden kellemetlen érzés.

Egyik pillanatról a másikra melegséget érzett maga körül.

A nő testének melegét érezte.
Alig jutottak el az agyáig az új érzések, impulzusok, amikor hirtelen megmozdult a feje, majd megemelte az egyik kezét.

A bábu hús-vér emberré vált. Érezte hogy az ereje ami a vaskos álló péniszében rejlett, csak átmeneti jellegű.
Addig amíg a vágya izzik, amíg tart az erekció, addig hús-vér férfi.

A nő békésen aludt, mit sem sejtve arról, hogy a mellette heverő rongybábu életre kelt, az ágya mellet áll, s őt nézi.
Lassan lehúzza a takarót a nőről. Éppen hogy megérinti, hogy oldalt fekvésből hanyatt fekvésbe helyezze. Hogy a lábait széles terpeszbe igazítsa.