Kényeztetés

- Uram! -
- Hercegnőm! -
- Örülök, hogy látlak, Uram! -
- Én is, csodaszép Hercegnőm! -
Lehajtott fejjel várta, hogy megérintsem. Lótuszülésben várt a kedvenc párnáján, a földön. Ahogy mindig szokott. Egyenes derékkal, egyszerű, fekete selyem köntösben, még mindig lehajtott fejjel. Szerette, ha állát megérintve emelem fel a fejét, hogy így rámnézhessen.
- Várlak, Uram! -
Ez azt jelentette nála, hogy menjek fürdeni. Gyorsan, de nem kapkodva lezuhanyoztam. Tudtam, hogy amíg elkészülök, ő ott vár engem, mozdulatlan. A tükör előtt, a kis zsámolyon szépen összehajtogatva várt az én köntösöm. A tükör mellett pedig az illat, amit ma szeretett volna érezni rajtam.
Ott ült, ahol hagytam. Mögé léptem és eligazgattam a haját, hátrahúztam a válla mögé minden tincsét, még a rendetlenkedésre hajlamosakat is. Csendben és mozdulatlanul megvárta, amíg kiélvezem a haja simogatását, kecses nyaka érintését. Tudtam, hogy addig vár, míg elé nem kerülök.
- Közelebb lépnél hozzám, Uram? - amikor már ott álltam előtte. Mindig ügyelt arra, hogy köntöse lazán essen le a válláról, enyhén szétnyíljon a mellkasán. Tudta, mennyire szeretem meglesni kicsiny, de hegyes mellei domborulatát. Ezt most sem mulasztottam el. Amíg a mellei látványával voltam elfoglalva, kioldozta a köntösöm övét és szétnyitotta. Sosem unom meg a selyem izgató simítását. Ezt már becsukott szemmel élvezem és diszkréten várom azt, ami ilyenkor következik.
Most azonban az ujjai gyengéden megérintették a heréimet és méricskélve a súlyát megemelgette párszor.
- Uram, ha nem tudnám is, hogy régen tiszteltél meg a látogatásoddal, akkor is érezném ezt. Nem viselte gondodat az Úrnő, ugye? - amíg a válaszra várt gyengéden a szájába vette az egyik herém és lassan simogatta a nyelvével.
Mindig úrnőnek hívta a feleségem, bár természetesen sosem látták egymást. Jobban mondva a feleségem nem is tud a létezéséről és ha tudomást szerezne róla, aligha akarna találkozni vele.
- Nem, valóban nem. - tudtam, hogy a maga illedelmesen módján azért nem fogja szó nélkül hagyni, hogy az utóbbi hetekben valóban nem volt alkalmam meglátogatni őt. Közben átváltott a másik herém nyalogatására. A válaszom hidegen hagyta, tisztában volt szavak nélkül is, hogy mit jelentenek a duzzadt heréim.
- Uram, mindig olyan figyelmes vagy velem, gondot fordítasz arra, hogy örömöm leljem együttléteinkben. - mindig szívesen hízeleg nekem, tudja, hogy jónéven veszem kedves szavait.
- Megengednéd nekem ma, hogy teljes odaadással kedvedre tegyek? Ahogy én szeretném? - ajánlata igazán ígéretesen hangzott, úgyhogy beleegyezően bólintottam. Hogy biztosan elérje a beleegyezését, már régen a farkam simogatta.
Jó ideje tudom, hogy noha rituálénk szerint másként tűnik, mégis ő irányít engem. Mindig az történik, amit ő akar és úgy, ahogy ő szeretné, hogy történjen. Hiába tesz úgy, mintha nem így lenne.
- Kényelembe helyeznéd magad az ágyon, Uram? - és felállt, majd lesimította a vállaimról a köntösöm. Hagyta, hogy az a földre hulljon, ő meg átölelt és megcsókolt. A vissza csókolásra nem adott időt, csak az ágyra mutatott, így inkább lefeküdtem. Mellém térdelt.
- Uram, nem bánnád, ha kivételesen korlátoználak a mozgásodban? - de ezzel egyidejűleg már fogta is a csuklómat, és a párna alól szépen előkészített kötél csomagokat vett elő.
- Szerepcserére vágysz? - kérdeztem, közben engedelmesen hagytam, hogy hurkot készítsen az egyik kötélre, beledugja a csuklóm és lazán az ágytámlához kötözze. Úgy, ahogy én szoktam az ő kezét kikötözni.
- Távol áll tőlem ez, Uram! Csak szeretném, hogy úgy kényezthessem Uramat, hogy ne vehesse át az irányítást közben. - de közben már a másik csuklómat is kikötözte.
Nem szóltam semmit, ahogy ő sem. Lábaim térdelt, kioldotta a köntösét, de nem vette le. Most is megcsodáltam törékeny testét, fiatalosan telt, apró, de tökéletes melleit. De ezúttal nem érinthettem meg.
Meggyújtotta a meleg masszázs kanócát és várt. Várta, hogy megolvadjon az anyag és mesélni kezdett. Mindig sokat beszélt a családjáról, a gyerekkoráról, most sem volt ez másként. Megidézte, ahogy az apja lábán lovagolt, miközben a lábujjaimat nyújtotta, húzogatta, morzsolgatta. Kuncogva tette hozzá, hogy apjának ugyan eszébe sem juthatott, nem gondolhatott arra, hogy ez már neki, kislánynak izgató szexuális élményt okozott. A talpam masszírozva folytatta a történetét. Emlékszik, ahogy apjával fogócskázott a kertben. Sikongatott, ahogy apja üldözte, aki azért ügyelt arra, hogy még éppen ne kapja el a lányát, de állandóan a sarkában legyen. Minden férfiról azt gondolja, hogy mindjárt fogja magát és üldözésébe kezd. Az Achilles inamhoz érve arról a halról mesélt, amit a bátyjával együtt fogtak, mikor először tartott vele horgászni (nem is tudtam, hogy van egy bátyja). Hiába próbálta fogni a halat, az a síkos testével mindig kicsúszott a kezei közül.
- Mintha a farkad lenne, Uram! - nevetett a saját viccén és cseppenként csorgatta a kellemesen forró anyagot a farkamra. Kezével eloszlatja, bedörzsöli, jut belőle a herezacskómra is. Ujjai lehelet finoman simogatják,majd a heréimet kézbe veszi, hüvelykujjai lágyan köröznek rajtuk. Halkan említi mit főzött tegnap és mennyire izgatott lett, mikor felhívtam és találkozót kértem tőle. Hangja akkor is szinte elveszett a csendben, amikor a simogatásból átmenet nélkül megragadta a heréimet, egyik öklébe zárva az egyiket, a másikba a másikat. Húzta őket szét, forgatta ide-oda, mintha csomót akarna kötni velük. Aztán folytatta a simogatásukat tovább. És tovább.
- Kérlek Uram, engem nézz, ne azt amit csinálok! - kedvesen mosolyogva fogadta a szófogadó tekintetem.
- Jólesik, Uram? - és mosolygott tovább. -
- Jól, Hercegnőm! -
A farkammal folytatta. Ugyanúgy, a két hüvelykujjával masszírozza, mint a heréimet.
- Uram! - nem kellett folytatnia a mondatot ahhoz, hogy már a hangsúlyából értsem, mit mondana. Visszanéztem a szemébe. Mosolygott.
- Segítek egy kicsit neked, Uram! -
Mellémbújt, átkönyökölt a kikötözött kezemen, fejét a tenyerébe fektette. Adott egy lehelet finom puszit a számra.
- A szemembe nézz, Uram, csak a szemembe! - végtelen kedvesség áradt a szeméből, a szemből, ami nem eresztette a szemem el. Fogva tartotta.
Nagyon hamar orgazmus közeli állapotba hozott. Keze szakadatlan sürgött-forgott a farkamon a maga végtelenül lassú, de szakadatlan mozgásával. Látatlanban nem tudtam megfejteni, hogy mit csinál vele pontosan. Minden behatás, ami ért egyszerre volt monoton és változatos. Új ingerek értek, amelyek ismétlődtek, hogy aztán újabbaknak adják át a helyüket. Eleinte küzdöttem egy korai magömlés ellen, aztán rájöttem, felesleges a harcom, megteszi ő ezt helyettem.
A keze külön életet élt, ő maga csak beszélt hozzám folyamatosan. Egy ideig képes voltam követni filozófikus gondolatait nő és férfi kapcsolatáról. Addig, amíg át nem váltott apai anyanyelvére. Gyönyörűen beszélte a maláj nyelvet, nem mintha szakavatott ítésze lehetnék ennek. Nem éreztem hiányát, hogy legalább egy szót is értsek abból, amit mondott. Egzotikus, ősi hangzása volt minden kiejtett szavának. Úgy éreztem mondandója a szemébe van égetve.
Sosem volt lehetőségem ennyit időzni arca valódi szépségének körüljárásában. Állandó duruzsolása, mélyen a szemembe vájó tekintete lassan leválasztotta a hosszú idő óta orgazmus közeli táncát járó testemről az elmémet. Földöntúli lebegésben távolodtam el a valóságtól.
Szemem követte az övét, ahogy távolodott tőlem. Lábát átvetette rajtam és lassan lejjebb engedte a csípőjét, magába fogadva engem. Időérzékem elvesztve végtelen hosszú időbe tellett, amíg farkam teljes hosszában el nem nyelte forró, bársonyos hüvelye. Csípője körkörösen mozgott, hol balra, hol jobbra, andalgó tánca hamar hosszú, elnyújtott orgazmusba repített. Rámhajolt, ziháló mellkasomra hajtotta a fejét és hüvelye ritmikus mozgása kiszívta lüktető farkam minden örömnedvét.
- Csssst, Uram! Ne szólj semmit, csak csendben élvezd... - előzött meg minden szót, amit talán kiejtettem volna.
Cirógatta, csókolgatta a mellkasom, közben a csípője nem hagyta, hogy izgalmam elenyésszen. Elérte, hogy farkam új erőre kapjon a testében.
Amennyire önzetlen volt korábban, annyira engedte át magát a saját élvezetének. Teste felegyenesedett, melleit helyettem simogatva, hátravetett fejjel lovagolta magát át a gyönyörön...