A kezdet

Molly harmincas évei elején járó, magas, vékony, kifejezetten csinos nő, meggyötörve, szomorúan sétált hazafelé. Maga sem értette, miért ennyire rosszkedvű, hisz a nap süt, az idő remek, a kedd hátralévő része az övé, nincs semmi dolga. Azért is indult gyalog, hogy vásárolhasson magának néhány csinos ruhát, cipőt vagy bármit. Észre sem vette, hogy a harmadik divatüzlet mellett haladt el anélkül, hogy legalább a kirakatra rápillantott volna. A cukrászdából azonban finom kávéillat lengedezett, azonnal megállásra késztette. Hisz ma még alig evett valamit. Lehet, hogy ez a baj? Nézte a habos csodákat, azt sem tudta, hirtelen melyiket kóstolná meg.
- A csokis-meggyes tortát ajánlom, szomorúságra az a legjobb - szólalt meg mellette egy mély bariton.
Molly olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy a férfi egy lépést hátrált, nehogy összekoccanjanak.
- Na-na, - mondta mosolyogva, - azért ennyire nem lehet nagy a baj.
- Nincs semmi baj - mondta dacosan a lány - csak elgondolkodtam egy kicsit.
- Igen, azt láttam, hogy máshol jár, mert észre sem vette, hogy elveszítette előbb a sálját, majd az egyik, végül a másik kesztyűjét is.
Molly a nyakához kapott, majd a zsebeihez, de persze a férfinek igaza volt, a sálja és a kesztyűi is hiányoztak.
- Visszakaphatja őket, ha megiszik velem egy kávét.
- Nem szeretem ha zsarolnak! - sóhajtott Molly - de az a kávé most jól esne.
Igazság szerint nem a kávé vonzotta, sőt, nem is a ruháit féltette, a férfi magabiztossága imponált neki. Elfogadta a meghívást, hagyta, hogy betessékelje a cukrászdába. Úriemberként előre ment, ajtót nyitott, majd beengedte a lányt. Lesegítette a kabátját, kihúzta a széket, megvárta míg leül, majd helyet foglalt vele szemben. Közvetlenül társalgott, de Molly csak egy-egy szóval, tőmondattal válaszolgatott. Jó fél óra kellett, mire végre ő is kérdezni mert, és már a válaszai sem csak a lényegre szorítkoztak.
Elfogyott a kávé, néhány sütemény, víz, tea, de ők csak beszélgettek. Kint már szürkülni kezdett, a pincérek is egyre gyakrabban jöttek, hogy mit kérnek még. Nem volt mit tenni, indulni kellett.
- Szeretném ezt a beszélgetést valamikor még folytatni. - mondta a férfi, akiről időközben kiderült, hogy Eriknek hívják és jogász.
- Én is örülnék neki - válaszolta Molly és arca láng vörösre váltott. Lesütötte a szemét és idegesen a táskájában kezdett keresgélni. Előbb a névjegytartója akadt a kezébe, de azt gyorsan visszarejtette, majd egy darab papírt vett elő. Erik, látva zavarát, elővett egy névjegyet, és a sállal és kesztyűkkel együtt a kezébe adta.
- Holnap 10 órakor hívj fel, megbeszéljük hogyan folytassuk az ismerkedést.
Ha lehet, Molly arca még vörösebb lett.
- Jó, hívni fogom - mondta bátortalanul. Maga sem értette, miért lett hirtelen ennyire zavarban, hisz az imént még oly könnyen csevegett. A férfi hirtelen tegezése vagy a gondolat, hogy neki kell telefonálnia, esetleg csak a véget ért beszélgetés volt-e a kiváltó ok, nem tudta, mindenesetre zavarta a helyzet.
- Merre mész tovább - kérdezte Errik, hogy oldja a feszültséget.
Molly kinézett az utcára, már majdnem sötét volt.
- Azt hiszem fogok egy taxit, úgy lesz a legegyszerűbb. Köszönöm a kávét és a délutánt. - zavartan nézett a mosolygó férfi szemébe. - Igazán jól éreztem magam.
- Akkor innen folytatjuk - Erik felsegítette a kabátját, kikísérte az utcára, fogott neki egy taxit, majd sarkon fordult és elment.
Molly a taxiban ülve hol mosolygott, hol mérgesen gondolt a délutánra. Elhatározta, hogy nem hívja fel holnap a férfit. Hogy biztos így legyen, félbetépte a névjegyet és a kabátzsebébe gyűrte. Egész este ezen járt az esze. Nem is tudott másra figyelni. Azon gondolkodott, mit is mondhatna még a férfinek, amit az még nem tud róla. Majd újra elhatározta, hogy nem hívja fel. Reggel sokáig állt a szekrény előtt, hogy mit is vegyen fel. Előbb egy szürke nadrágkosztümöt választott, majd egy rózsaszínt. Mindkettőt visszatette a szekrénybe, elővett egy fehér miniszoknyát, hozzá testszínű harisnyát húzott, fekete tűsarkúval, fekete-fehér mintás blúzzal, fehér blézerrel. Vörös nyaklánccal, karkötővel és gyűrűvel színesített a szetten. Óvatosan sminkelt, hogy ne legyen nagyon kihívó. Körbefordult a tükör előtt. Tetszett amit látott. Magabiztosan lépett ki az ajtón. Ráfordította a kulcsot, amikor szíve hevesen dobogni kezdett. Visszanyitotta az ajtót átrobogott a lakáson, a szekrényhez. A tegnapi kabátját kereste, zsebéből elővette a megviselt, összetépett névjegyet. Összeillesztette, próbálta kiolvasni a számot. Nem volt biztos benne, hogy jól látja, mert pont a tépésnél 3-as vagy 8-as volt. Óvatosan a táskájába csúsztatta és elindult.
A munkahelyén első dolga volt, hogy az interneten körbenézzen. A név, és a munkahely megvolt, így könnyen megtalálta a keresett számot. Nagyot sóhajtott, leírta egy papírra, majd pontban 10 órakor tárcsázott.
- Jó reggelt Molly - szólt bele a már jól ismert és kedvelt bariton. - Milyen volt az estéd? Sokat jártál az eszemben. Mit szólnál ma egy ebédhez?
- Jó reggelt - köszönt sután Molly, közben még a hangja is elcsuklott - köszönöm jó volt az estém, és elfogadom az ebédmeghívást is.
- Nagyon örülök Molly, akkor 1 órakor várlak az irodámban. Remélem ez nem gond neked, de nagyon sok dolgom van, nem lenne elég időnk beszélgetni. Elküldöm a címet sms-ben. Most mennem kell, ne késs. - ezzel bontotta a vonalat.
Molly teljesen elképedt. Még ilyen hirtelen sosem tették le, és így nem ugráltatta még senki. Halkan jelzett a telefon, hogy sms érkezett. Nézte a címet, meglepve látta, hogy két utcányira van tőle. Megyek-Nemmegyek játékot játszott ismét, csak úgy mint este. Vonzotta de egyben zavarta is a férfi határozottsága. Úgy érezte, teljesen kiveszi kezéből az irányítást, ő pedig ehhez nem volt hozzászokva. Mindig maga intézte az ügyeit, soha nem engedett beleszólást az életébe. Talán ezért is volt még mindig társ nélkül.
Háromnegyed egykor vette a táskáját, kabátját és elindult a megadott címre. Pontban 1-kor már Erik irodájában ült, szemben a férfivel. A szobában nyoma sem volt ebédnek.
- Úgy tűnik késik az ebédünk - mosolygott rá a férfi, - de nagyon örülök, hogy eljöttél és pontos voltál. Ez azt jelenti, számíthatok rád. Röviden elmondom mit várok el egy nőtől, te pedig kitalálod, hogy ez megfelel-e neked, vagy sem. Ha nem, azt mondd meg mielőbb, nem fogok megharagudni, de tudnom kell. Kár lenne egymás idejét rabolnunk.
Molly kényelmetlenül fészkelődött a széken. Most egész más érzést keltett a férfi mint tegnap a kávézóban. Itt olyan pattogósan beszélt, mintha a titkárnőjének diktálná az aznapi feladatokat. Már épp jelezni akarta, hogy ő nem állásinterjúra jött, amikor kopogtak az ajtón, megérkezett az ebéd. Sonka- és sajttál érkezett, zöldségekkel, ínycsiklandozó illatú frissensült bagettel.
Evés közben Erik egész más hangon beszélt, teljesen általános dolgokról. Mintha az imént nem arról lett volna szó, hogy elmondja mit vár el a lánytól.
A kávé után a titkárnő kivitte a maradékot, becsukta maga után az ajtót.
- Molly, tudod mi az a dominancia és szubmisszivitás? - kérdezte tűnődő hangon a férfi. Azon gondolkodott, honnan is kell kezdenie a beszélgetést.
- A szavak jelentését természetesen ismerem - válaszolt Molly halkan, - és a BDSM mozaikszóról is hallottam már. - tette hozzá egészen bizonytalanul. Az arcpirulás úgy tűnt állandósul nála, ha a férfivel találkozik.
- Nagyon jó - bólintott Erik, - akkor nem kell a legelejéről kezdenem. Gondolom rájöttél már, hogy én domináns férfi vagyok. Ennek fényében, leginkább szubmisszív nőt keresek, aki nem árt, ha valamilyen szinten mazo is. Ugye a mazochizmus jelentését ismered? - Molly bólintot, a férfi folytatta.
- Nem áll szándékomban kárt tenni benned, de időnként szeretem megjáratni a pálcámat egy szép kerek fenéken. Néha nem csak pálca, de korbács, vagy szíj is szóba jöhet. Élvezem a csipeszekkel teletűzdelt nemi szervek látványát is, legyen az mell, vagy punci. Esetenként megbilincsellek, kikötlek, vagy fellógatlak, épp amihez kedvem van. Ha úgy döntök, hogy nem érdemled meg, hetekig nem lesz orgazmusod, miközben engem naponta többször is élveztetned kell. Látom a zavarod nőttön-nő. Ez is tetszik nekem. Olyan őszinték a reakcióid. Nem kell most azonnal válaszolnod, mert biztos, hogy nemet mondanál. Gondold át, és holnap 5-ig adj választ nekem. A nem és az igen amit én válasznak el tudok fogadni. Természetesen az igen mellé lehet egy-két kérés is. Ezeket átbeszélhetjük. Van kérdésed?
Molly még nem jutott túl az első meglepetésen amit a férfi mondandója okozott neki. Érezte, persze, hogy érezte a dominanciát, de ez így az arcába vágva mégis sokkolta. Kusza gondolatok közt, lassan megrázta a fejét.
- Nincs kérdésem, értettem amit mondott, holnap jelentkezem a válasszal. - felelte gépiesen. Felállt az ajtó felé indult. - Köszönöm az ebédet, - mosolygott erőltetetten.
- Várom a hívásod - szólt utána a férfi - ma is nagyon csinos vagy.
Molly csendesen csukta be maga mögött az ajtót, szinte alvajáróként indult vissza a munkahelyére. Ha eddig tanácstalan volt, most százszor az. Tudta, ha igent mond, azt ő komolyan is gondolja. Ha nemet mond, talán elveszít valamit, amiből rengeteget meríthetne. Mit tegyen, bele merjen kezdeni egy ilyen kapcsolatba, vagy maradjon meg a szürkeségnél mint eddig. A futó viszonyoknál, amik sosem tartottak néhány hónapnál tovább. Persze lehet, hogy ez is ilyen rút véget ér, de legalább valami újat próbálhat ki.
Este még rengeteg oldalt átnézett, némelyiktől nedvesedett az öle, másiktól felfordult a gyomra. Nagy vonalakban tisztában lett azzal, hogy mi az amit vállalni tud és mi az amit biztos nem.
Reggel felhívta Eriket, hogy választ adhasson. A titkárnője vette fel, a főnök (így mondta) megbeszélést tart, de ahogy végez vissza fogja hívni.
Molly mindenhova vitte magával a telefont, míg végre dél körül megcsörrent és a várva-várt szám villogott a kijelzőn. Nem mentettem el a számát, dünnyögött magában, de hisz fejből tudta, minek kellene elmentenie. Miért is tudom fejből? Futott át a gondolat, míg a zöld gombbal felvette a kapcsolatot.
- Jó reggelt Molly, úgy hallottam kerestél.
- Jó reggelt, igen, kerestem. Válaszolni szeretnék a tegnapi kérdésre.
- Figyelek - szólt a férfi azon a hangon, amiről mindenki tudja, hogy mosolyog. - remélem jó híred van. - tette még hozzá, és érződött, hogy nagyon magabiztos. - Kérlek most csak annyit mondj, hogy igen, vagy nem. A többit, ha van többi, élőszóban négyszemközt akarom megbeszélni veled.
- Igennn - sóhajtotta a lány, s ezzel az igennel mintha a teljes lényét adta volna át. Nagyon megindította a gondolat, hogy egy ilyen egyszerű szó milyen nagy hatással van saját magára is.
Egy pillanatig néma csend volt a vonal túlsó végén. Úgy tűnt, Erik nem kíván reagálni, vagy megszakadt a kapcsolat. Molly megköszörülte a torkát.
- Rendben van Molly - szólalt meg végre a férfi, - örülök a döntésednek. Este 7-kor várlak az otthonomban. Megbeszéljük a részleteket. Természetesen bármikor mondhatsz nemet. Egyszer. Küldöm a címet a szokott módon. Ne késs - tette még hozzá szinte vidáman és bontotta a vonalat.
Egymást kergették a gondolatok, vajon mi fog történni, jó lesz-e ez neki, nem csinál-e valami nagyon nagy butaságot? Mégis csak teljesen idegen, és ő felmegy a lakására. És ha szadista? Vagy elvetemülten perverz? Vagy sorozatgyilkos???? Egyre vadabb gondolatok szánkáztak át az agyán. Na STOP! állította le a gondolatlavinát. Nem lesz semmi bajom. Értelmes, kulturált ember, ha valami nem tetszik eljövök. Most inkább azon kell gondolkodnom, hogy mit is vegyek fel. Ez lényegesen izgalmasabb téma volt, el tudott merülni benne. A tűsarkú és a combfix már biztos befutó, de ez még kevés lesz öltözéknek. Háromszor átrámolta a szekrényét, mire végül megtalálta amit megfelelőnek talált.
Fekete combközépig érő szövetszoknyát vett, melynek érdekessége, hogy végig gombos volt. Összesen 4 gomb tartotta. Halvány rózsaszín blúzt húzott hozzá, alá testszínű melltartót vett, ami így szinte láthatatlan volt. Vékonysága folytán még a formákat is látni engedte a blúz alatt. Fekete tűsarkút és fekete combfixet választott, majd egy fekete szövetkabáttal zárta az öltözködést. Kritikusan állt a tükör elé, de nem látott semmi kivetnivalót magán. Visszafogott, elegáns és nem utolsósorban csinos volt. Kiengedte a haját, amit eddig összefogva viselt. Válláig érő fürtjei virgoncan omlottak szét, megszabadulva fogságukból.
Kocsival ment a megadott címre, jóval 7 előtt már ott volt. Nem mert idő előtt becsöngetni. Maga sem értette miért, de úgy érezte, illetlenség lenne tőle.
Pontban 7-kor csengetett. Erik ajtót nyitott, elismerő pillantása megremegtette Molly térdeit. Szokás szerint lesegítette a kabátját, de most egy pillanatra a nyakához hajolt, talán bele is csókolt, de ebben a lány nem volt egészen biztos.
- Gyere beljebb - invitálta kedvesen. - Nem, nem, a cipőt ne vedd le, nagyon csinos rajtad, ebben akarlak egész este látni.
Bevezette a nappaliba, megállította annak közepén. Körbejárta, mint aki minden oldalról meg akar nézni valamit amit még sosem látott. Itt-ott hozzá is ért, megsimította hol a nyakát, hol a derekát, és egy ízben a combját is, de csak a szoknya által nem takart részen. Érezhetően izzott körülöttük a levegő. Molly egyre gyorsabban vette a levegőt, mellkasa fel-le járt. Próbált magára nyugalmat erőltetni, de a férfi érintése minduntalan felizzította. Öle is forrósodott már, a nedve finoman áztatta a bugyiját.
Erik leült vele szemben a karosszékbe.
- Vetkőzz le - mondta bariton hangján, nem törődve a lány homlokig szaladó szemöldökével. - Most. - tette még hozzá, látva, hogy nem mozdul.
Molly vontatott mozdulattal a blúza felső gombjához nyúlt, és gombolni kezdte. Egy pillanatig abban reménykedett, hogy a férfi csak arra volt kíváncsi, megtenné-e. A második gomb után már tudta, nem lesz megállító parancs.
Egyre jobban izgatta a helyzet, a keze is finomabban járt már. Óvatosan ringatni kezdte a csípőjét, magában dúdolva egy dallamot. A kigombolt blúzt egész lassan engedte le magáról. Egy pillanatra megszorult a csuklójánál, néhány mozdulat erejéig hagyta is így, majd a földre dobta. A szoknya alsó gombjával kezdett, egymás után gombolta őket, míg végül az utolsót kigombolva, lassan megfordult, úgy engedte le magáról, hogy háttal legyen a férfinek. Csípőjét ringatva húzta le magáról a bugyiját, majd kikapcsolta a melltartó pántját, lehúzta a válláról s miközben megfordult a földre engedte. Önkéntelenül emelte a kezét, hogy eltakarja a melleit. A másikkal az ölét védte.
Erik felállt odalépett hozzá. Újra körbejárta, de most nem vette le a kezét róla. Végighúzta tenyerét a lány derekán, majd a hátát simította meg, végül a karját megfogta és levette a melléről. Egész közel szembe állt vele, a lány két csuklóját hátratette. Nem kellett szólnia, Molly összefonta őket.
Megfogta a nyakát, nem szorította, csak fogta. Lejjebb engedte a kezét, tenyerébe simult Molly bal melle. Megcsippentette a mellbimbóját, nézte a lány szemét. Tovább csúsztatta a kezét, végig a hasán, ölén, egészen a combfix csipkéjéig. Alácsúsztatta az egyik ujját, elhúzta a lány combjától, majd elengedte. Hangos csattanással csapódott vissza. Molly megmozdult, de nem szólt. Arcán látszott, hogy meglepte a fájdalom érzete.
- Nyisd szét a lábad, kisterpeszbe.
Ujjait végighúzva Molly combján, tenyerét a lány szeméremdombjára simította. Nem mozdította, csak rajta tartotta. Molly minden idegszála remegett, bőre lúdbőrözött, lábai finoman reszkettek. Erik megmozdította a középső ujját. Előbb csak finoman, majd erősebben tolta be a szeméremajkak közé. Érezve Molly nedvességét, a csiklóját kezdte ingerelni. Ahogy az előbb is, finoman kezdte, majd egyre erősebben dörzsölte. Érezve a lány hamarosan elélvezne, elvette a kezét, nedves ujjait Molly szájához emelte.
- Tisztítsd meg, hogy érezhesd az ízed.
Kettő, majd három ujját tette a lány szájába, nem durván, de kényelmetlen mélységre tolva őket. Molly arca fehérre váltott, érezte, hogy hamarosan öklendezni fog. Elfogta a félelem, de a férfi szemébe nézve, annak nyugalmát látva, elszállt a bizonytalansága. Átadta magát az érzésnek, hogy most nem ő uralkodik a teste felett. Meglepő érzés volt. Valahol bosszantó, de mégis izgalmas.