Egy régi ismeretség újjáélesztése 1:)

Hát eljött ez a nap is. Nem gondoltam, hogy annyi idő elteltével még valaha beszélünk, és láss csodát….vagy inkább szexuális hiányt 😊-még vívódom rajta melyik lehet- egyszer csak vár egy levél Tőled😊 Nem is volt kérdés, azonnal tollat ragadtam😊…jobban mondva billentyűzetet, hogy gyorsan válaszoljak.,
A szokásos „hogy vagy”, és hasonló kérdések után rátértünk a „lényegre” 😊 Igen, persze, nem a szexuális vágy a leglényegesebb, de hát mégiscsak központi szerepet tölt be, valamilyen szinten. Na, szóval, beszélgettünk, beszélgettünk, és egyszer csak rákanyarodtunk a régi kapcsolat újraélesztése kérdésre. Hát persze, hogy szeretném, de hogy Te ezt mennyire gondolod komolyan az még rejtély számomra. De gondoltam próba szerencse😊 Így most izgalommal teli kíváncsisággal várom, hogy újra lássalak, és birtokba vedd testem-és, ha jól alakul, akkor lelkem is 😊
Hogy újra a kis ribancod szeretnék-e lenni? Hogy szeretném-e hogy birtokold testem?...és hasonló kérdések-de őszintén szólva ezekre még nem tudom a választ.
Na de térjünk rá arra a bizonyos találkozásra 😊
Izgatottan várlak a pályaudvaron, még van negyed órám, hogy megérkezz. „Életem leghosszabb negyed órája lesz ez az idő” 😊 Na jó, valljuk be, azért szinte minden ilyen jellegű találkozás,randi előtt így érzi magát az ember lánya. Csigalassúsággal telnek a percek -mit percek, a másodpercek. Aztán egyszer csak lám, eltelt az a fránya negyed órácska, de akkor pedig azon izgulsz, hogy milyen lesz az első találkozás.
Szóval igen, ez az a bizonyos „várod, hogy megérkezzen, de közben halálra izgulod magad, hogy tetszeni fog-e neki, amit lát” 😊érzés.
Jó, nem először találkozunk, de…de azért mégis 😊
És akkor megpillantalak, amint leszállsz a buszról. Mint látható te is egyből kiszúrod, hol állok, és rohamos gyorsasággal közeledsz felém-ami persze csak nekem tűnik gyorsnak, valójában nyugodt léptekkel haladsz felém. Majd már azt veszem észre, hogy ott állsz előttem.
Mint már előre megbeszéltük, azokat a szavakat kell elismételnem, amit azon a bizonyos első talin kértél. Csak állok,várunk….türelmesen vársz, akárcsak azon az estén. „Húú, ez ennyi idő elteltével is nehéz” A nyelvemen vannak a szavak, de mégsem megy.
Aztán erőt veszek magamon,-„ha nem mondom ki, egész éjjel itt fogunk állni”-és halkan kezdem lesütött szemmel. „Itt vagyok Gazdám, tégy velem amit szeretnél”.
Szemem sarkából érzékelem, hogy közelebb lépsz, lehajolsz, és így szólsz: -Hogy mondod?
Azt hittem, hogy mosoly fog bujkálni a szavaid mögött, de szerencsére nem. Rád emelem tekintetem, amire egy kis mosoly a válasz. Gyilkos pillantást küldök feléd, jelezvén, hogy nem fogom elismételni.
-Ne nézz rám ilyen csúnyán kis ribanc, én csak szeretném, ha érthetően elismételnéd.
Kis ideig rád meredek, majd megadóan elismételem.
Elmosolyodsz. –Látod, nem is volt olyan nehéz. Örülök, hogy teljesítetted a kérésem, és nem vitatkoztál.
Mellém lépsz, és elindulunk. Útközben hétköznapi témákról beszélgetünk, majd jó 20 perc múlva megérkezünk.
Belépünk az ajtón, amit ezután gondosan bezárok-kicsit sokat is babrálok zavaromban azzal a zárral😊 Majd ellépve mellőled beljebb sétálok a konyhában, ám te lecövekelsz az ajtó előtt. Az ajtónak támaszkodva figyelsz, élvezed zavarom.
-Nem vagy éhes?-kérdezem, hogy valamivel megtörjem a beállt kínos csendet.-Biztos megéheztél a hosszú úttól.-Folytatom hadarva. Látom mosolyod, és tök hülyén érzem magam. „Éhes! Éhes? Most komolyan? Jobbat nem tudtál volna kitalálni? Hisz nem enni jött, hanem hogy kedvét lelje benned. Amit mellesleg te is nagyon-nagyon szeretnél😊” Erre a gondolatra elmosolyodom, amit te is észreveszel- már hogyne vennéd észre, le sem veszed rólam a szemed, amivel még jobban zavarba hozol-,elrugaszkodsz az ajtótól, és lassú léptekkel felém indulsz.
-Igen, köszönöm! Ennék valamit.
Rád mosolygok, te pedig viszonzod.
-Mit szeretnél enni?
-Lepj meg!-„Lepj meg!”-hüledezem.
-Összedobok pár melegszendvicset, addig ha gondolod menj be a szobába.-Ajánlom, remélve, hogy kicsit magamra hagy a gondolataimmal.
Kis ideig még állsz, és közvetlenül a szemembe nézel.
-Rendben. De igyekezz!
Ezzel a táskáddal a kezedben eltűnsz az ajtó mögött.
„Igyekezz!” „Na persze, azért nem fogom elsietni a dolgot.” Kiveszem a hűtőből a hozzávalókat, és nekilátok.
-Trixi…-hallom közvetlenül a hátam mögül, mire kicsit összerezzenek. A vállamra teszed a kezed-„milyen kellemes az érintésed. –Ha nem gond használatba veszem a fürdőt, és gyorsan lezuhanyozom addig.
Nagyot nyelek. –Rendben. nyugodtan!- Elindulok, hogy megmutassam a fürdőt, de megállít.
-Maradj csak, azt hiszem, megtalálom😊-mosolyogsz rám. Majd gondolataimból felocsúdva már hallom is a vízcsobogást.
Bele kell húznom, gyorsan legyártom a szendvicseket, be a sütőbe, és….”mit csináljak amíg kész lesz?-„-tépelődöm. A szoba felé menet észreveszem, hogy résnyire nyitva a fürdőajtó. Ha már így alakult kicsit leskelődöm. Hmm…tetszik amit látok😊 És ha arra gondolok….
-Ne csak állj ott, gyere csak be. –Hallom a hangján, hogy mosolyog, én pedig fülig vörösödöm.
-Őőő…. meg kell néznem a szendvicseket.-Sebesen a konyhába sietek, és miközben kiveszem a szendvicseket is hallom a nevetésed. El tudnék süllyedni, annyira zavarban vagyok.
-Máris jövök!- Hallom a fürdőből.
Épp akkor jössz ki a fürdőből, amikor két csésze tejeskávéval egyensúlyozok befelé.
-Had segítsek!-„De kedves”-gondolom, és egy mosoly kíséretében átadom neki a csészéket. Előttem lépkedve megcsodálhatom abba a szexi boxerbe bújtatott hátsóját.
-Ide?-kérdezi megszakítva bámészkodásom.
-Igen, köszi!
-Azt javaslom, evés közben beszélhetnénk a „kapcsolatunk” felelevenítése dologról. Mint a minap említetted egy-két dolgot tisztázni szeretnél.- Közben kényelmesen elhelyezkedünk.
-Igen.
-Nem kell ennyire izgulnod, hisz nem vagyunk idegenek egymás számára.-Jegyzi meg zavarom láttán.
-Ez igaz.- Hogy ne kelljen folytatnom, beleharapok a szendvicsbe. Had beszéljen ő😊
-Na látod! Szóval-ő is beleharap a szendvicsébe, és két falat között folytatja-mi történt veled az elmúlt időben?
-Nem történt semmi érdemleges. Ugyanaz a munka, párommal olyan a kapcsolatunk, mint eddig, és a bdsm pedig….kisebb-nagyobb szünetekkel az is megvan-, kicsit elgondolkozom- inkább nagyobbakkal- mondom hangomban kis csalódottsággal.
-Hát…ez elég rövidke összefoglalás volt. Tudsz te ennél jobbat is, kis Ribancom😊
Rád emelem tekintem a jelző hallatán, és mosolyra húzódik szám.
-Pároddal úgy látom azért kicsit változott a helyzet, hisz már nála laksz.
-Legalábbis kaptam kulcsot- vágom közbe.-Hamar hazaküldd, ha valami olyat csinálok.
-Hmm…-elgondolkozol-értem.- Na és mi a helyzet ezzel a világgal? Pontosan mit jelent, hogy kisebb-nagyobb szünetekkel? Mesélj kicsit róla.
-Volt valaki itt a közelben, már nem is tudom én kerestem meg, vagy ő engem. A lényeg, hogy látszólag olyan Dom-sub kapcsolatra vágyott, amilyenre én. De aztán pár találkozás után kiderült, hogy mégsem.
Figyelmesen hallgatsz, látszik, hogy érdekel amit mondok, és ez tetszik. Az első jele, hogy bízhatok benne, hogy komolyan gondoltad, amit mondtál.
-Igen, hallgatlak. Kíváncsi vagyok min gondolkoztál el.
„Óhh, miket észre nem veszel”
-Semmi, semmi.
-Na-na kis Ribancom, nem tanultál a múltkoriból?-utalsz a pár nappal ezelőtti büntimre.
-Csak azon morfondíroztam, hogy ha már érdeklődsz, és úgy veszem észre, hogy figyelsz is rám, akkor már talán tényleg újra szeretnéd ezt a „kapcsolatot”.
-Kétségeid voltak efelől?
-Igen-vallom be a valósághoz hűen.
-Aú, ez kicsit rosszul esik. Miért voltak, vagy miért vannak kétségeid?
-Az eltünedezések miatt.
Most rajtad van a gondolkozás sora, ám hamar válasszal szolgálsz.
-Jogos. Igazad van. Nem áll szándékomban emiatt szabadkozni, vagy hasonlók, ami volt elmúlt, csak arról tudlak biztosítani, hogy szeretném újra birtokolni az én kis Ribancom!
-Jó, igen, ami volt elmúlt, na de mi a garancia rá, hogy nem fogsz az első, vagy az első pár alkalom után megint eltűnni? És ehhez az is hozzá tartozik, hogy én azért szeretnék gyakori kapcsolatban állni veled- „húú,ezt át kéne fogalmaznom”, gyorsan pontosítok-, vagyis nemcsak arra az időre szeretném, ha korlátozódnának a beszélgetések, ha tervben van egy tali. Azt szeretném, hogy viszonylag gyakran beszéljünk, hogy tudjunk másról is beszélgetni. De ez szerintem természetes.
Csak bólogatsz, majd így szólsz.
-Igen, érthető hogy ezt szeretnéd. És erre a beszélgetős részre azt tudom mondani, és ígérni, hogy szeretek veled beszélgetni, tök jókat dumáltunk eddig is, de…
Érdeklődve hallgatlak.
-De azt meg kell értened, hogy a munkám mellett korlátozott idő áll rendelkezésre, na és persze vannak egyéb elfoglaltságaim is. Ha az neked megfelel, hogy néha-néha váltunk pár szót, és ha jobban ráérek, akkor beszélgetünk hosszabban, akkor én annak örülök.


Folyt.köv.