Egy régi ismeretség újjáélesztése 2:)

Nem válaszoltam rögtön, még le kellett nyelnem a falatot, de így még mielőtt válaszolhattam volna, folytatod.
-De tudod mit?
Kérdőn pillantok rád.
-Én azt javaslom, hagyjunk mindent a saját medrében folyni, egy-két találkozás után szerintem úgyis kiderül, hogy azt kapjuk-e, amit várunk egymástól😊-mondod egy mosoly kíséretében.-Mit szólsz hozzá kis Ribancom? Ez így megfelel?
Látod arcomon a kételkedést, ezért folytatod.
-De azt megígérem, hogy ha el is tűnök, ami nem áll szándékomban, szó nélkül nem fogok. Komolyan mondtam, hogy újra azt szeretném, ha a kis Ribancom lennél, akit használhatok, persze megbeszélt korlátok között, akiben kedvem lelhetem, és azt, hogy ez mindkettőnk örömét szolgálja.
„De kellemes hallgatni, ahogy beszélsz”, állapítom meg.
-Rendben, legyen így…….Gazdám😊
-Ez a beszéd kis Ribanc. Örülök, hogy újra a Gazdád lehetek.
Csak mosolygok, és hogy elfoglaljam magam, elkezdem összeszedni a tányérokat, majd a konyha felé indulok.
-Siess vissza!-szól utánam Gazdám, és én így is teszek. Gyorsan berakom a mosogatóba a tányérokat, poharakat, majd sietősen bevonulok a szobába. Mint látható Gazdám kényelembe helyezte magát az ágyon, és valami tudományos műsort néz.
-Én gyorsan…-Gazdám felém pillant, és felvonja a szemöldökét. „Óhh, így hogy levette a pólót még inkább szeretnék odabújni.” –Gyorsan lezuhanyzom, és jövök.
-Rendben, menj csak.-Gyorsan kiveszek egy pizsamát, és a fürdő felé indulok, ám Gazdám hangja megállít. –Na-na…arra nem lesz szükséged.
Visszafordulok, és még mielőtt szólhatnék, Gazdám folytatja.
-Nincs vita! Nem emlékszel miben egyeztünk meg? Eddig nem kellett meztelenül lenned, hogy ne érezd feszélyezve magad, de most már igen.
Persze, hogy emlékszem erre a kis kikötésre, ami mellesleg nekem annyira nem tetszik.
-Szóval az a pizsama itt marad. Te pedig igyekezz!-teszed még hozzá mosolyogva, mielőtt újra a tv-nek szenteled a figyelmed. Ledobom a nem kívánatos ruhadarabot, és beviharzok a fürdőbe. Pár perc múlva már a zuhany alatt állok, és igyekszem, hogy minél hamarabb újra a közeledben lehessek.
Mikor belépek a szobába, Gazdám nem találom sehol (nem mintha sok helyre el tudott volna tűnni 😀). Aztán hirtelen felbukkan hátam mögött. Megérinted vállam, érzem tarkómon leheleted, ettől megborzongok. Végigsimítod vállam, karom, majd lassan vissza, majd gerincem vonalán folytatod ujjaid finom játékát. Ettől még jobban borzongok (na nem mintha fáznék😀), és akadozva veszem a levegőt. Félresöpröd hajam, és nyakam cirógatod, puszilgatod. Ujjaid, és szád, gyilkos párosítás😊 Egészen fenekemig vezet az utad, lassan vissza, majd újra le. Még mielőtt elérnéd fenekem, egy nagyot csapsz rá. Pár ütés után megsimogatod pirosló fenekem, és újra felfelé haladsz. Csípőm, derekam, és karjaim alatt haladsz melleim felé. Szorosan hozzám simulsz, érzem rád is hatással van ez a kis közjáték, és megsimogatod melleim, majd hol gyengéden, hol határozottan markolod. Közeledsz ágaskodó bimbóimhoz, amik már nagyon várják az érintésed. Ám csak nem érinted meg, inkább csak a bimbóudvar körül körözöl ujjaiddal. Kicsit csalódott vagyok, de neked dőlve élvezem az érintésed. Majd hirtelen egy éles fájdalom hasít mellbimbóimba, mire feljajdulok.
-Aú!
Folytatod mellbimbóim morzsolgatását, és tarkóm cirógatását.
-Igen? Esetleg abbahagyjam?
-Ne-lehelem alig hallhatóan. Gazdám helyeslőn mosolyog, és mellbimbóimon lévő ujjai már csak gyengéden simogatnak. Majd hasam cirógatva lefelé veszed utad.
-Apropó…-suttogod két puszi között-mi ez a bugyi?-És egy határozott mozdulattal letépi rólam a parányi kis bugyit. ( Na jó, ez azért nem megy olyan egyszerűen😀)
Egyébként nagyon bejönne ez a bugyi letépős rész, de pechemre egy olyan darabot vettem fel, amit nagyon sajnálok.
Gazdám csípőmön nyugtatva kezét így szól:
-Mesélj csak, miért nem úgy jöttél ki, ahogy kértem?
Válaszolnék én, de puszijaid, cirógatásod, és simogató ujjaid nem engednek a kérdésre koncentrálni.
-Én…-kezdem, de gondolataim csődöt mondanak. Gazdám combom simogatja. Majd vissza csípőmre, és gerincem kezdi újra cirógatni.
-Igen?
-Én…nem akartam….-hangom alig hallható-nem akartam…
-Mit nem akartál?
-Teljesen meztelenül kijönni. De…-megkísérlem, hogy szembe forduljak veled, ám ebben megakadályozol. „Akkor maradok, nekem így is jó😊”-csak bugyi volt rajtam, szóval nem vétettem nagyot.
-Így gondolod?_kérdezed incselkedőn, miközben ujjaid gerincem vonalát ostromolják.
-Igen. És szerettem azt a bugyit- folytatom durcásan.
-Erre előbb kellett volna gondolnod kis szubocskám-mondod, és nevetés bujkál a hangodban. Szórakoztat felháborodásom.
Erre nem szólok semmit, végülis igaza van. Eközben Gazdám ujjai útra indulnak, fenekem simogatod, markolászod, majd fülembe suttogod:
-Hajolj előre! És kérek egy nagy terpeszt!-Örömmel teszek eleget a kérésnek, és amennyire csak tudok, terpeszbe állok.
-Hmm, de szép!- Folytatod a simogatást, egyszer simogatsz, rögtön utána jön két csattanós😊 Ezt így folytatod egy darabig. Az utolsó ütés után,-eléggé kipirosítottad popsim😊-elém lépsz, lehajolva, állam alá nyúlsz, és megcsókolsz