Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (hatodik rész)

Felfeküdtem a deresre. Vanda Úrnő egyszer a lábaimat bilincselte le, majd a kezeimet. Az ágyékom alá egy bőrpárnát helyezett, így kidomborodott a fenekem. A deres végén egy kar volt, amihez láncon a bőrbilincsek csatlakoztak. Ezt jó meghúzta, hogy a testem maximálisan kifeszüljön.

-így ni, fel vagy készítve az átváltoztatásra.
Azzal el kezdte hordani a deres mellett fekvő kisasztalra a verőeszközöket. Arra figyeltem fel, hogy minden verőeszközből a legkeményebbeket válogatta ki. Például a több ágú korbácsok közül azt szedte le a falról, amelyik a legvastagabb bőrből és a legtöbb ágú volt. Az ostorok közül a leghosszabb, legrugalmasabbat és a legvastagabbat, a lovaglópálcákból szintén a legvastagabbakat és leghosszabbakat tette az asztalra. Utána egy hatalmas bőr padle-t és egy vastag, hosszú szíjat is odarakott. A végén pedig néhány pálcát és vagy három különböző hosszúságú lovaglópálcát helyezett még el. Kezére bőrkesztyűt húzott, majd felemelte a bőrpadle-t. Bár nagyokat ütött vele, csak úgy csattant, annyira azért nem volt vészes. 25 ütés után a vastag szíj következett. Ez már fájt rendesen. Elég nagyokat tudott vele ütni és a ritmus is túl gyors volt. Mégis teljesen felizgatott ez a szíj.

A szemben elhelyezett tükörből jól láttam a fiatal Úrnő minden mozdulatát, nagyon csinos volt, ahogy vert. Élveztem, ahogy a seggemen csattan a szíj, és büszke voltam arra, hogy egy ilyen gyönyörű nő fenekel. Nem tudom mennyit kaphattam, szerencsére nem kellett számolnom. Utálom, ha egy Domina, vagy Dom arra kötelez, hogy számoljak. Amikor vernek azt szeretem, hogy a csapásokra figyeljek és jól átérezzem minden ütés különlegességét. A számolás csak bezavar ebbe a folyamatba és ezért sokszor nem is tudok odafigyelni rá. Főleg, ha fejben még össze is kell adni a különböző eszközök ütéseinek számát. Szerintem ezzel minden szolga így van, mi inkább elviselni szeretjük a verést, mint számolni. Ezután a sok ágú bőrkorbács következett. Jól ismert érzés volt, amikor lecsapott rám. A nagy fájdalom, a sok csípés mind azt mutatta, hogy ez már nem játék, kezd a dolog komolyra fordulni. Bár a rabszolganadrágom feneke újra lett foltozva, mivel a sok veréstől már rég kilyukadt, mégis annyira erősen csapódtak a korbács szálai a seggembe, hogy úgy éreztem, mintha csórén felületet értek volna. Amikor elkezdtem ficánkolni és nyögni, Vanda Úrnő felnevetett:

-látom rájöttél, hogy ez már nem szórakozás!

-nessze, nessze, te büdös rabszolga!

Az volt a gond, hogy ez a korbács nagyon hosszú volt, ezért nagy lendülettel lehetett vele korbácsolni. A szálak erősen süvítettek a levegőbe. Hamarosan égő fájdalom járta át az ülepem teljes felületét és a jól ismert „kibírhatatlan” kín érzése. Persze kegyelemről szó sem volt, a ritmus sem enyhült, Vanda csak vert, vert és vert. Bár nagyon kellett ficánkolnom és a kezemet is ökölbe szorítottam, de azért még nem jutottam el az ordítás szintjéig. Nem tudom meddig verhetett ezzel a korbáccsal az Úrnőm, de egyszercsak megállt.
Egy hosszú és vastag lovaglópálca következett, melynek az elvékonyodó vége le volt kerekítve. Az előbbi korbács égetett, ez pedig zúzott. Nagy erővel csapódott a seggembe és azt éretem, hogy leszakad tőle az egész ülepem. Már néhány ütés után ordítani lett volna kedvem. Vanda mintha megérezte volna, hogy a elértem a határomig, ezért még erősebbeket ütött. A nagy becsapódások annyira fájtak, hogy jajgatni kezdtem. Ez felizgatta Vandát mert el kezdett kacagni és beállt egy ritmusba melyet élvezettel meg is tartott. Hát itt már elszakadt bennem a fonál, annyira durva és kegyetlen volt ez a folyamatos erős verés, hogy feladtam önmagam és csak ordítani tudtam. Az Úrnőm is látta, hogy már meg tudott törni.

-kezdődik a csoda, de még messze járunk a befejezéstől.

Nekem már nem volt ellenállásom, csak ordítottam, ahogy vert. Arra gondoltam, hogy vajon miért nem tömte be a számat? Biztos élvezi ha meghallja a szolgái ordítását, hisz tudta, hogy eljuttat eddig a pontig. Közben éreztem minden egyes csapás utáni csíkot. Tudtam, hogy feldagadt már a seggem teljes felülete és hogy már nincs ép rész rajta. Vajon meddig fog verni még? A súlyos ütésektől azt éreztem, hogy túl kicsi a hátsóm egy ekkora lovaglópálcának.
Aztán egyszercsak letette a pálcát és a hosszú egyágú vastag, ruganyos bőrkorbácsot vette kézbe. Teljes erőből rámhúzott! A korbács nagyot süvített, majd csattant én pedig belerándultam az okozott fájdalomba és felsikítottam. Vanda csak ennyit mondott:

-jó lesz!

Azt hittem még egyet nem fogok ezzel kibírni. De jöttek a többi ütések szépen, sorjában. Ehhez képest a lovaglópálca csak játék volt. Folyamatosan sikítottam és rángatóztam. El akartam menekülni, de a bilincsek jól tartottak. A korbács vége mély sebet okozott. Konkrétan, nadrágon keresztül is feltépte a bőrömet (ezt utólag láttam). Ez igazi korbácsolás volt! Egyetlen egy ütés sem okozott élvezetet, csak iszonyú fájdalmat. De nem tehettem semmit, egyszerűen el kellett viselnem a büntetésemet. Egy idő után sírni kezdtem és vonyítani. Vanda Úrnőt ez abszolut nem hatotta meg, pont úgy vert tovább, ahogy eddig. Szerintem több mint száz ütést mért ki rám a bőrkorbáccsal, legalábbis másnap több mint száz tipikus feltépett sebet számoltam meg.

Ezután egy pálca következett. Hát ez már elviselhetőbb volt, pedig nagyokat kaptam vele is. A pálcázás után egy széles végű lovaglópálca következett. Ahogy az Úrnő fenekelt vele, éreztem, hogy ez még több kék foltot okoz. Ám ekkor már egy olyan tudatállapotba kerültem, hogy szinte mindegy volt, mivel és hányat kapok. Bár minden ütés fájt, és rendesen vonaglottam a pálca alatt, ugyanakkor elfogadtam a helyzetemet. Csupán egy rabszolga voltam, aki a megérdemelt büntetését szenvedte el. Már nem volt bennem gondolat. Azt sem akartam tudni, hogy miért jöttem ide, nem gondolkoztam már azon sem, hogy még mennyi van hátra, egyszerűen kaptam a csapásokat és elfogadtam, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva Vanda Úrnő kénye kedvének.

Miután lejárt a lovaglópálcázásom, az Úrnő egy lovaglóostort vett kézbe. Hosszú, vékony lovaglóostort. Mit mondjak? Ez hasított, nem annyira fájt, mint inkább csípett. Egyszercsak Vanda Úrnő megállt és azt parancsolta Dávidnak, húzza le a nadrágomat. Dávid hamar meg is tette, így az Úrnő a csóré fenekemet ostorozta tovább. Megint kijöttek a könnyek a szememből annyira csípett minden ütés. Ekkor már Vanda Úrnő is teljesen őrjöngött. Vitte a hév, teljes erőből verte a seggemet. Minden ütés felhasította a bőrömet és véres csíkot okozott (ezeket is másnap konstatáltam. A pálca vékony csíkjai ugyanis jól különböztek a korbács vastag nyomaitól). Sokat kaptam ezzel is., mindkét farpofám lángolt. Utána egy másik lovaglóostor következett. Ez nem volt olyan hosszú, de valamivel vastagabb volt az előbbinél. Éppen ezért nagyobb fájdalmat okozott. A tükörben láttam, hogy Úrnőm mennyire élvezi ahogy véresre veri a szolgája fenekét. Egyszercsak megszólalt:

-tudod miért fizettem érted te nyavalyás?

-nem Úrnőm

-azt hiszed, azért mert szép vagy?

-nem hinném Úrnőm

-hát nem is vagy! Sőt kövérebb vagy, mint kellene, kics a lábad és a farkad is.

.így van Úrnőm, nagyon sajnálom

-Patrícia azt mondta, hogy bírod a verést. Sokáig keményen verhetlek! Ezért vagy itt!
Közben jó erőseket húzott a fenekemre a pálcával.

-sajnos csak kevés olyan szolga van akit jól el lehet verni. Egy idő után rinyálnak, meg minden. Márpedig én azt szeretem, ha rendes munkát végzek. Nem szeretném, ha a szolga elégedetlen lenne a megbüntetésével. (Közben persze egy cseppet sem lankadt a verésben).

-cafatokra szaggatlak te disznó! Ugye megtanultad, hogyan kell viselkedned?

.igen Úrnőm! Még legalább ötvenet kaptam a lovaglóostorral.

-na hogyan fejezzem be mára a megbüntetésedet? Melyik volt a legfájdalmasabb?

-a bőrostor Úrnőm.

-akkor azzal fejezem be!

Megrémültem, hogy a csóré fenekemet megint elveri ezzel a rettenetes eszközzel, ugyanis nem akartam maradandó nyomokat.

-Dávid húzd vissza a retkes gatyáját!

Megkönnyebbültem, hogy a nadrágban ver tovább az Úrnőm. Valószínűleg megegyeztek Patríciával, hogy maradandó nyomot ne okozzon. Dávid feszesre húzta a fenekemen a nadrágot.
-ötvenet kapsz még a korbáccsal mára, mivel ez az első napod. Holnap és holnapután megint deresre húzlak és akkor nem leszek ilyen kedves. Tudod a végén mindig kiválasztom a legfájdalmasabb eszközt és még 125 -öt verek az elitélt seggére búcsuzóul. De ma megelégszem ötvennel.

-köszönöm Úrnőm.

A rettenetes ütések egymás után következtek. Megint jajgattam, ordítottam, sírtam, mégis alázatosan viseltem el az utolsó ötven ütést.

Miután befejezte a verésemet, otthagyott a deresen és Dáviddal együtt elhagyta a termet. Ezt én is nagyon szeretem, mármint, hogy verés után lekötözve és feküdve maradhassak. Ilyenkor a verés utáni izgalom és fájdalom kellemesen szétoszlik a testemben, a fenekem lükögése és a forró bizsergése rettenetesen szexi érzéssel tölt el. Főleg, ha ilyen jól elvernek, mint most is. Volt már olyan verésem, hogy nagyon elvertek, de nem kellett sírnom és nem kaptam elég sokat, olyankor ez a pihenési szakasz a deresen nem teljes. Azt szeretem, ha tényleg teljes erőből és sokáig vernek, mert olyankor hihetetlen jól érzem magamat a büntetés után. Most is teljes mértékben meg voltam elégedve a fenekeléssel, mivel sokat voltam az „ez már kibírhatatlanul fáj” kategóriában. Ilyenkor, ha elég sokáig nagy a fájdalom, utána órákig bizsereg az egész testem és azt érzem, hogy minden szervem élénkebben működik. Hihetetlen jó érzés. Kering bennem az energia, és még utólag is meg-megvonaglok a szexuális kielégültségtől. Ezért szeretem, hogyha a deresen hagynak, mivel ilyenkor tudatosíthatom azt a sok szuper érzést, mellyel feltöltődöm.(folytatása következik)