Szerelem?

Sötétségből jöttem, Én vagyok az eredet,
A lázadó, ki kitörli a nevedet.
A láncok sem tartanak vissza,
Mesterem a vérem issza.

Itt vagyok, ahol a szél zúg és a Nap nevet,
Ahol az oroszlan engem latva remeg;
Te is felfigyelsz, ha hallod a nevem,
Térdre kényszerülsz te is, ha megtámad a szerelem.

Lassú léptek, hosszú percek
Sok arc s kevés lélek,
Számban pecek
Sok kéz, darabokra tépnek.

Ostor suhogás s gyertyafény,
közeledik egy titokzatos lény,
Rántsd le a leplet,
Te vagy Watson s én a kém.

Leszek a cigaretta, mely a szádban hamvad el,
A kiscica, ki az öledben hever.
Én vagyok az eredeted, s Te vagy a végzetem,
Fülembe súgtad: " -Mi vagyunk a Szerelem..."