Léna - első rész

Eleinte úgy gondoltam, hogy ez a fantázia nem fog valóra válni, egy kósza beszélgetésként indult. Aztán regisztráltam Uram utasítására egy hirdető fiókot, és vártuk, hátha beesik rá valaki. A szöveg elég különös volt:
“A subom folyamatos nevelése sajnos nem megoldható a távolság miatt, ezért keresünk olyan kezdő domot vagy dominát, aki egy gyakorlott dom utasításainak szóról szóra eleget téve segít a kirótt feladatok, büntetések végrehajtásában”.
Már több mint 3 hónapja hoztuk létre a fiókot, de csak ostoba levelek érkeztek. Egészen a mai napig.

“Léna vagyok. Őrülten felkavart a leveletek, amikor olvastam. Ez a különös világ nem olyan régen szippantott magába, és még nem igazán tudom eldönteni, mit is tartogat számomra...Csak elképzeltem, ahogy egy dom utasításait hajtom végre, aki bár nincs ott, de bármit megtehet...akár velem is…Tehetünk egy próbát? Beszélgethetünk? Csak arra tudok gondolni, hogy a válaszotok igen…”

“Kedves Léna! Köszönjük a válaszodat, természetesen semmi akadálya egy ismerkedésnek. Kérlek jövő héten kedden 18 órára tedd magad szabaddá. Ekkor lesz egy egy órás feladatod, amelyet ha sikeresen teljesítesz, akkor továbbléphetünk”

Azt nem tudom, Léna mit érzett, mikor elolvasta a válaszod, de én napról napra izgatottabb lettem, vajon mit tartogat ez a találkozás.Folyton fantáziáltam, vajon milyen lehet ez a nő? Vajon mit tervezel erre az egy órára? Hozzám ér majd? Eljön egyáltalán hozzám, vagy valami más feladatot kap Tőled? Kattogott az agyam és Te nem mondtál semmit. Aztán érkezett egy levél. Tőled - Nekünk.

Liza levele:
“Liza: kedden 18:00-ra készülj elő. Kapcsold be a webkamerát és hívj fel. A kamerát irányítsd a fotelra úgy, hogy lássam a fotelt és a környezetét. Aztán öltözz fel, rövid szoknya és fekete bugyi legyen rajtad...felül semmi. Nyisd ki résnyire a bejárati ajtót és hajolj rá a fotel karfájára. Egészen addig így fogsz maradni, amíg nem kaptad meg a büntetésed. T”

Léna levele, másolatban Lizának:
“Léna: Liza legutóbb elfelejtett valamit magánál tartani, amit előírtam, ezért büntetést érdemel. Szeretném, ha kedden 18 órakor ott lennél nála (cím mellékelve). Az ajtó nyitva lesz, a Te feladatod, hogy Liza megkapja pálcával a megérdemelt 25 ütést a fenekére. Én kamerán fogom követni. Ha végeztél, távozhatsz. T”

Elolvastam a levelem. Felizgatott. Afelől nem volt kétségem, hogy Léna is alig várta, hogy elolvassa az utasításod, de mit érezhet vajon? Próbáltam a helyébe képzelni magam...És elképzelni, nőként, és azt, ahogy kezébe veszi a pálcát, és...Nem is tudom mire vágytam jobban. Arra, ahogy hallom a lépteit és aztán a pálca suhanását? Egyáltalán meg meri tenni? Mik járnak a fejében? Vártam a keddet. Tudtam, büntetés vár. És egy új kaland kezdődhet. Rajta múlik.
Léna szinte azonnal válaszolt:
“Igenis. Léna”

Lassan jött el a kedd, ólomlábakon haladt addig is az idő. Aztán kedden, amint felébredtem, rögtön elöntött az adrenalin. Alaposan rendet raktam a lakásban, előkészítettem a kért ruhákat és megborotváltam a puncimat. Fél órát töltöttem azzal, hogy beállítsam úgy a kamerát, hogy minden látható legyen benne. Aztán az jutott eszembe, hogy ha háttal vagyok, akkor nem fogom látni a lányt, ezért a nagy tükröt átraktam a fotellal szembe, hogy lássam, miközben kapom a büntetésemet.
Elindultam dolgozni, de éreztem, hogy nagyon lucskos a puncim.

Csigalassúsággal telt a nap a munkahelyemen. Nem volt olyan feladat, ami simán ment volna, mert mást se láttam magam előtt, mint egy nőt, ahogy mögöttem megáll, én felpillantok, és egy vágyakkal teli arc és egy vonzó test tükröződik velem szemben...Érintésekre vágytam...A büntetés is izgatott persze, de minden porcikám vágyakozott...Éhes volt a puncim, és mire hazaértem, beleragadt a nadrágba, mert aznap nem vehettem fel bugyit.

Négy órakor értem haza, és még egy órám volt az előkészületekre. Elmentem gyorsan lezuhanyozni és leellenőriztem magam a tükörben, és elégedetten pillantottam a testemre. Bár nem vagyok túl fiatal, feszes, izgalmas test nézett vissza rám a tükörből. Ez felcsigázott, végigsimítottam a puncimat és éreztem, hogy már megint lucskos.
Elővettem a szekrényből a pálcát és még egyszer ellenőriztem a kamerát, majd felhívtam Uramat. Utasítása szerint nem beszéltünk egymással, csak beállítottam a kamerát és elhelyezkedtem. Uram rögtön írt:
Tökéletes a beállítás Liza
Én örömmel nyugtáztam, és rápillantottam az órára...még 20 perc van. Gyorsan újra elmentem zuhanyozni, mert éreztem, hogy szinte a combomon folyik az izgatottságom.

A telefonom a kád mellé tettem, hogy ha bármit ír Uram, vagy Léna jelentkezik, gyorsan el tudjam olvasni. Végig a tusolás alatt remegve vágyakoztam, és a végén a csapot hidegre állítva, libabőrösen szálltam ki a kádból...Valahogy muszáj volt higgadtnak maradnom. De így is a torkomban dobogott a szívem. 10 perc sem volt már hátra. Gyorsan kellett öltözködnöm. Fekete finom csipke franciabugyi...és a kis fekete miniszoknyám...Egy pillantás a tükörbe, és az ajtó...Az ajtót majdnem elfelejtettem...aztán ráhajoltam a karfára. Vártam...

Sosem jön el az a pillanat - gondoltam és hallottam a szobámban lévő óra másodperc mutatójának kattogását. Éreztem, ahogy újra lucskos leszek, és teljesen átnedvesítem a finom kis bugyit...De már nem volt idő lefürödni, és átöltözni. Így vártam, közben a szívem a torkomban dobogott.




Nem mocorogsz Liza!
Szinte hallani véltem a hangod, de aztán eszembe jutott, hogy nem fogsz hozzánk szólni, csak figyelsz, éberen és mohón, hogy megteszi-e a Léna, amit feladatnak szabtál ki, és én hogyan viselkedem...Milyen lesz a nő és milyen lesz látni a Te ribancod egy másik nő kezei között…
Az ajtó nyikorgására megrezdült a testem...Úgy éreztem kiszalad a lábaimból a vér és remegni kezdett kezem-lábam...

Az ajtó nyikorgását az ajtó becsukódása követte, majd egy cipzár hangja és egy kabát felakasztása a fogasra. Kifinomultak az érzékszerveim, így mindent részletesen hallottam és követni tudtam. Szinte éreztem, ahogy a lány körülnéz, majd apró, puha lépteket hallottam, ahogy a nappali felé közelítenek.
A szívem újra a torkomban dobogott és remegni kezdett az egész testem, mint egy-egy randi előtt. Nem bírtam lecsillapítani a remegést, olyan volt, mintha fáznék. Éreztem, ahogy a libabőr kiül a bőrömre az egész testemen. Próbáltam megállítani, de nem sikerült.
A lány belépett a szobába és szinte érzékeltem, ahogy körülnéz és meglát engem a fotel karfájára hajolva.

Két tűz között éreztem magam. Tudtam, hogy Te a kamera túloldalán őrülten vágyakozón figyelsz, minden mozdulatot követsz...Magam mögött éreztem egy nő finom parfümének illatát...Mélyet szippantottam és ez kábulatba ejtett, de a testem nem felejtette el, hogy mi vár...Óvatosan, épphogy csak felemeltem a fejem, hogy a tükörbe nézzek...Egy finom sziluett körvonalazódott...Hosszú haj, lágyan göndör...egy kibukkanó váll az áttetsző blúz alatt...Azon kaptam magam, hogy hatalmasat nyelek, nem tudtam más felé terelni az agyam…

De nem bírtam ki, újra lopva megnéztem a lányt a tükörben, kicsit arrébb helyezkedve. Láttam, hogy rövid szoknyában van, alatta pedig fekete harisnyát visel. Szép lábai voltak. Aztán hallottam, hogy lehajol és felemeli a pálcát. Ekkor egy pillanatra megláttam az arcát is.
Fiatal volt, nagyjából 18-20 évesre tippeltem volna. Szép, hosszú szőke haja volt, és aranyos, pici szája. Megremegtem a látványtól.
Volt ilyen utasításod Liza, hogy úgy helyezz el tükröt, hogy láss engem? - szólalt meg egy vékony, de magabiztosnak tűnő hang.

Ennyire még talán sosem lepődtem meg, mint ezen a mondaton...Kezem úgy markolta a fotel karfáját, hogy szinte belesajdult...Éreztem, ahogy pillanatok alatt lever a víz, mert a hanghordozás, és amit mondott, egyszerre a büntetést juttatta eszembe...Meg Uramat. Azt, hogy az övé vagyok. És engedelmeskednem kell mindenben. És akkor jön ez a nő és…
Nem hallottad, hogy mit kérdeztem, Liza?
Meglepett a határozottsága. Nyeltem egy nagyot, és válaszoltam:
Nem volt ilyen utasítás, Léna. Vagyis...és itt egy szempillantásnyi szünetet tartottam ...Úrnőm.


A lány kellemes hangon felnevetett:
Nem vagyok az Úrnőd Liza...még nem. Előbb teljesítenem kell, amire utasítást kaptam.
Azzal mögém lépett és a kezével végigsimította a fenekemet. A lélegzetem is elakadt.
Szép, lassú mozdulatokkal felhajtotta a szoknyámat és gondosan eligazgatta úgy, hogy szépen látszódjon a teljes fenekem a bugyiban.
Szeretném, ha hangosan számolnál Liza. Rendben? - kérdezte
Igen Léna - mondtam remegő hangon.
Az egyik kezével végigsimította a fenekemet. Nagyon jól esett, de éreztem, hogy kicsit remeg a keze.
Kezdjük Liza - mondta a lány, majd elhelyezkedett kicsit oldalt mögöttem.

Az első ütés nagyon gyenge volt, szinte alig érte el a fenekemet.
Egy - mondtam hangosan.

Az volt az első gondolatom, hogy ezzel Uram biztosan nem elégedett...De most nem volt ott, csak a kamera másik oldalán figyelte árgus szemekkel, hogyan viselkedik Léna. Vártam. Eltelt vagy fél perc, mielőtt a következő ütés a fenekemet érte. Ez már keményebb volt, fájt kicsit, de közel sem annyira, ahogy Uram tette volna. Ötnél megállt. Újra hallottam a kacagást, most inkább kuncogásnak tűnt. Aztán egy puha kéz ért hozzám, lehúzta a fenekemről a bugyit a combom közepéig, és végigsimított rajta.

Aztán újra hallottam, hogy elhelyezkedik, és éreztem egy erős csapást a fenekemen. Ez már nagyon fájt. Felnyögtem a meglepetéstől és a fájdalomtól, de nem sok időm volt. Újabb ütés csapott le, pár centiméterrel az előző helyétől, majd ezt még egymásután 10 követte.
Hangosan próbáltam számolni, de a fájdalomtól már sírva mondtam ki a 15-öt. Ezt követően csend lett, nem csapott le újra a pálca; de nem foglalkoztam most vele. Égett az egész fenekem, és éreztem, hogy a csapások helyén apró hurkák kezdenek kialakulni.

Próbáltam nem mocorogni, mert tudtam, hogy figyelsz, és nem akartam újabb büntetést kapni. Görcsösen kapaszkodtam a fotelbe, éreztem, hogy csorog rajtam a veríték, remegtek a lábaim, zsibbadt a karom. Már alábbhagyott a kíváncsiság bennem, és nagyon vártam, hogy mi következik még. Haragudtam kicsit erre a lányra, mert idejön, pimaszul kuncog és fájdalmat okoz nekem...tudtam, azt teszi, amit Uram tenne, de ez most más volt.

Emeld jobban ki a fenekedet Liza, kérlek- szólalt meg újra és engedelmesen kiemeltem, amennyire csak tudtam.
Sokat gyakoroltuk Urammal a pucsítást, és én most úgy pucsítottam, hogy Ő is büszke lett volna rám.
Még 10 van hátra Liza, ezt most egyben fogod megkapni - szólalt meg a lány és én bólintottam.
Szinte azonnal lecsapott, de most nem sorozott meg az ütésekkel. Mint egy műkedvelő, minden ütés után várt 5-10 másodpercet, hogy ki tudjam mondani sziszegve a számot. De nagyon fájt minden ütése.

Más volt minden, de mégis ugyanaz. A büntetés, a helyzet, az engedelmesség. Az, hogy ez a lány ilyen pimaszul tette a dolgát, jobban zavart, mint a fájdalom. Számoltam tovább, de már vártam a végét...egyre jobban fájt minden ütés, egy inkább sajgott a fenekem. A számolásra figyeltem, összeszorítottam a fogam, és mikor kimondtam a 25-öt, szinte összerogytam a fájdalomtól.
Aztán vége lett, csend és nyugalom. Senki nem szólalt meg, csak az óra ketyegése hallatszódott. Léna törte meg a csendet:
Köszönöm nektek - suttogta fura hangon, majd így folytatta:
Viszontlátásra Liza - aztán csend lett. Hallottam az apró lépteket, a kabát cipzárjának hangját. Aztán már csak az ajtó halk csukódása hallatszott. Folyt.köv.