Ádám és a barátnője esete (3)
2019. 11. 17. 18:46 | Megjelent: 1826x
Ádám bizakodóan mondta ezt a barátnőjének és nem gondolta, hogy milyen kínkeserves következő óra vár rá. Be kell vallanom, én sem. Igazán nem tudtam elkezdeni való játékot, a bemutatót, mert a barátnőre többször rá kellett szólni, hogy maradjon már veszteg s üljön a fenekén, mert mindenbe beledumált, közbekotyogott, néha még értelmetlenül is.
Végre az használt, hogy megfenyegettem, ha legközelebb is megszólal engedélyem nélkül, akkor ráparancsolok, s ő is odakerül Ádám mellé, rabszolga sorba.
Ádámra pedig ráparancsoltam, hogy igazítsa meg a nyakörvét, a póráz végét vegye a szájába, és míg kimegyek, járjon körbe-körbe a szobába s minden sarkot „jelöljön” meg.
Mikor visszajöttem azt láttam az ajtóból, hogy Ádám ott térdel a barátnője mellett, aki a lovaglópálcával püföli a pucér fenekét, ami már szép piros, veres volt.
- Állj! Nem ezt parancsoltam neked! – kiáltottam rá Ádámra és a barátnőjére is.
- Igenis, Uram, nem. – válaszolta Ádám fülét-farkát behúzva, de a barátnő nem zavartatta magát.
Kikaptam a kezéből a lovaglópálcát és a kezére sújtottam. Felordított s dühösen felugrott:
- Mit képzel magáról? Hogy merte. Ez fájt. – ordított.
- Fog még jobban is, ha nem engedelmeskedik. Üljön a seggén és nézzen! Megértette?
- Öööööö – hangzott a barátnőtől, de leült és csendben maradt.
Én pedig felállítattam Ádámot s hoztam bőr pertliket, amivel elkötöztem a farok tövét, majd ugyanazzal a pertlivel szétkötöztem a golyóit is egymástól, jól meghúzva a pertlit, hogy feszült a golyói bőre. Majd vettem a fa csipeszeket és végig csipeszeztem a golyókat, de jutott a farkára is pár. Egy vékonyabb pertlivel a makkja alatt is megkötöztem. Majd lecsatoltam a pórázt a nyakörvről s annak fogós végét áthúztam a megkötözött farkán és golyóin s hátra vezettem a vágatán át s úgy fogtam meg, mint egy gyeplőt.
- Gyí te! – utasítottam, mire Ádám megindult volna, de én szorosan tartottam a gyeplőt.
- Jaj!- jajdult fel Ádám.
- Azt parancsoltam, hogy indulj, nem azt, hogy jajgass! – szóltam rá, de már kicsit megengedtem a gyeplőt, így el tudod négykézlábon indulni.
Tettünk egy kört, majd odaérve az ajtó elé hátráltattam Ádámot, míg be tudtam a akasztani a póráz másik végét az ajtófélfában lévő karikába.
- Állj fel! – szóltam rá – de úgy, hogy mindig feszüljön a gyeplő! – utasítottam.
Majd eltávolodtam tőle s kezembe vettem egy lovaglóostort, s kellő távolságból elkezdtem megütni Ádám mellkasát, hasát, majd combjait s végül már az alsó lábszárai is sorra kerültek.
Ádám sziszegett, majd halkan jajgatott s látszottak a testén az ütések nyomai is.
Arra ügyeltem, hogy a farkát, s golyóit ne célozzam, de ne is találjam el.
Most egy spicniből vizet permeteztem Ádám testére, akik tovább sziszegett, mert a vízpermet a testén csípett.
Otthagyva behoztam egy nagy létrát, szétnyitottam és Ádámot Alá állítottam úgy, hogy most a létra legfelső fokához rögzítettem a póráz végét. A csuklóit pedig a létra ágaihoz.
Megint hátrább léptem s megsuhogtattam a lovaglóostort. Ütöttem azzal úgy, hogy a létrát elkerülve, most a hátán csattant a lovaglóostor vége. Többször is eltaláltam a hátát, majd a popóit is s a vádliit is végül.
Meg- megremegett egy-egy ütésre Ádám teste. Persze közben – szinte folyamatosan – sziszegett, vagy fel- felkiáltott egy különösen erősebb, vagy kényes helyre érkezett ütésre.
Most vettem a gyertyákat, meggyújtottam, majd egyenként levettem a gyertyatartóról s végig csöpögtettem azokkal Ádám testét elől és hátul is, mindenhol. Majd pedig végig vezettem a maradék gyertyákat a teste előtt, mögött, a kitárt karjai alatt, a széttett lábai belső oldalán s végül még a golyói alatt s a megkötözött, mereven álló farka alatt is.
Mindig ügyeltem, hogy kellő távolságban tartsam a bőrétől. A gyertya lángjának hevét érezze, de az ne égesse meg sehol.
Mikor befejeztem, Ádám felsóhajtott. Megkérdeztem:
- Ugye nem is volt olyan vészes?
- Igen, azaz nem, Uram. – felelte Ádám halkan, felszabadultan.
- Akkor most a barátnőd jön, Ő gyakorolja ezt rajtad. – jelentettem ki, de Ádám erősen tiltakozott:
- Nem, ne Uram! Ehhez nincs elég biztos keze. Remegni fog s akkor elér a láng. – kérlelt.
- Nem te döntesz! Én! Lássuk! – szóltam a barátnőnek, nyújtva az egyik, még égő gyertyát, de az nem állt fel, hanem tiltakozott:
- Még ezt nem szeretném kipróbálni. – mondta.
- Akkor rendben, de kezd el Ádámról leszedni a csipeszeket, majd oldozd is el! – szólítottam fel a barátnőt s utasítottam.
Elég lassan kezdett hozzá. Ahogy levette az első csipeszeket, Ádám felnyögött a kíntól s barátnő összerezzenve, azonnal abba is hagyta ezt.
- Ne hagyd abba! Szokja csak meg! Igen fáj, mert a beáramló vér okozza, ez ellen nem tudsz tenni semmit. – tanítottam a barátnőt közben, de azért megmutattam, hogy előbb nyissa ki a csipeszt, s csak utána húzza el, mert ha nem nyitotta ki eléggé, akkor plusz fájdalmat okozhat.
Azért észrevettem, hogy néha, néha direchte úgy vette le, hogy meghúzza Ádám bőrét.
Nem szóltam érte.
Mikor minden lekerült Ádámról s ott állt előttünk mezítelenül, akkor intettem a barátnőnek, hogy üljön le, de előtte húzza le a bugyiját s fel a szoknyáját. Ádámot pedig elé térdeltettem, s utasítottam, hogy nyalja ki a barátnőt.
Mikor már hosszasan megtette s a barátnő is élvezte, akkor újra négykézlábra állítottam Ádámot és a barátnőnek nyújtottam egy műbrokit, amit felköthetett magára és Ádám mögé állva megpróbálta megdugni.
Elsőre nem is sikerült, csak talán harmadik próbálkozására, de akkor meg olyan erővel lökte belé, hogy Ádám hasra esett, s felnyögött.
- Lassan, óvatosabban, hé! – szóltam a barátnőre. – Ja s előtte szopasd meg vele a műbrokit, hogy jobban csússzon! – magyaráztam is.
- Aha, azért nem akart egyből menni. – védekezett a barátnő s megszopatta Ádámmal az eszközt, majd mögé térdelve, alul megragadva a farkát fogta s tolta már belé azt.
- Igen, így valahogy. – dicsértem meg.
Hagytam egy ideig, hogy gyakoroljon majd Ádámot felállíttattam a barátnő elé, s utasítottam, hogy verje ki magának előtte.
Elég nehezen ment, sokáig tartott, de végre sikerült.
Pár csepp a barátnő cipőjére fröccsent, így azt letérdeltetve lenyaltattam Ádámmal.
Még egy dolgot akartam megmutatni nekik. Elővettem az elektro készüléket, s Ádámot hanyatt fektetve az ágyon, rákapcsoltam a tappancsokat. Végig vettem az összes módozatot s közben mutattam, hogy mikor, hogyan szabályozzuk az intenzitást.
A bemutató végén még megmutattam a sokféle dildót s megmagyaráztam azok használatát.
Ezzel mára vége lett a bemutatónak és Ádám szenvedéseinek.
(vége)
Hozzászólások (0)