Egy mazo kényeztetése 1. rész

A következő történet a fantáziám szüleménye! Ezt a történetet az új páromnak " Nevenincsnek " ajánlom, Ő ihlette.


Egyik délután ülünk a kanapén és különféle dolgokról beszélgetünk. Egyszer csak az a gondolatom támad, hogy mivel úgy sem terveztünk ma estére semmilyen programot csak összebújva néztük volna a tévét, legyen ez a mai este, amikor meglepem a páromat. Ettől teljesen izgatott lettem, de féltem is egy kicsit, mert nem tudtam, mit szól majd a meglepetésemhez. Mivel 100%-ig mazochista, és szeret minden olyan játékot, ami fájdalommal jár. Sejtettem, 99,9%-ig biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Már egy ideje kitaláltam, hogy meglepem, hiszen megérdemli a kényeztetést. Felállok a kanapéról, de nem szólok semmit. Mikor megkérdezi, hova megyek csak annyit válaszolok, hogy van egy kis dolgom, de te maradj, kicsim. Persze fogalma sincs arról, hogy mire készülök. Izgatottan készítem elő a pincét, azt a helyszínt, ahol át fogja élni a számára oly kedves fájdalom édes ízét. Pontosan este 8-kor mondom neki, van számodra egy meglepetésem. Állj fel, tudod a dolgod!-mondom. Én továbbra is a kanapén ülök és figyelem. Levetkőzik, a szokásos szájpeckét venné a szájába mikor leállítom. Ne azt a nagyot!-szólok rá. Be teszi és felcsatolja, majd felkerülnek a csukló és a bokapántjai. Ott áll a nappali közepén meztelenül, lehajtott fejjel, remegő lábakkal, parancsra várva. Ez az az izgatott remegés, amit úgy szeret! Jól tudja, hogy mellettem biztonságban van, nincs mitől félnie, és hogy lehet bármennyire rossz, a megbüntetése alatt is vigyázok rá! Tudja, hogy amíg velem van, soha nem fog félelmében remegni. Pár néma csendben töltött perc után jön a következő parancs: tedd fel a nyakörvet, és a pórázt! Felállok, mögé lépek és meghúzom a szájpeckét, mert túl lazán csatolta fel. Látom a pináján megjelenni az első nedvesség cseppeket, annyira fel van izgulva. Tudja, ha szorosra van húzva a szájpecke, valami olyan dolog fog vele történni, ami fájdalommal jár. Négykézlábra!-jön az újabb parancs. A jobb kezével fel tartja a póráz végét és átnyújtja nekem, mint egy igazi sub ribanc, akin látszik, hogy jól meg van nevelve. Nyílik az ajtó,,minden porcikájában remeg az izgatottságában. A következő pillanatban már csukódik is az ajtó. Mindig felizgatja, ha hallja a zár kattanását, ahogy lassan elfordítom benne a kulcsot és magunkra zárom az ajtót. Folyt köv...