Színjáték

Zöldfülűként érkeztem,
Sok irigy sárgult előttem.
S te vörösre színezted a fenekem,
Mikor lesz újra hófehér meletted?

Melleim hópehelyként bomlanak tenyereidbe,
Lassan leereszkedek térdeimre,
Melettem vagy s oly távol,
Mint az őszi szellő, a nyár hárfájától.

Ostorok színes sora,
Halk nevetés moraja
Töri meg a csendet,
Fémbilincsek zörejébe hallom nevedet.

Zöld nádpálca, sárga bilincs, vörös nyomok.
Lábnyomom elmossodik
lelked hullámjai, akár a homok.
Az óceán bugyraiba is követnélek, ha szívem terhét hordozni tudod.

Színjátékok végtelen sora,
Színes élet, mely komor s néha mostoha.
Szürke hétköznapjaimba te emelsz fel a csillagokig s vissza,
Miattad én vagyok, ki a szívárvány minden színét kiissza.