A lány a szomszédból XXX. rész

Ennyire talán még soha nem voltam megalázva mint most. Saját lakásom erkélyén térdepelve már az első percekben szenvedni kezdtem. Hátrakötött kezeimet magasra kényszerítette a kötél és ez igen kényelmetlen volt. Ha enyhíteni akartam a karjaim fájdalmán, még jobban le kellett hajoljak, de lejjebb alig lehetett, mert szám a hamutartótóba nyomódott. Minden lélegzetvétellel hamut szívtam fel, ami nem esett túl jól, mivel nem dohányozom. Számat teljesen kiszárította Krisz zoknija és persze folyton oda képzeltem a lábát is amin hordta. Ahogyan a hamutartóhoz is előttem volt a két lány arca ahogyan szívják. De ezeken a képzeletbeli képeken mindketten kedvesek, mosolygósak és szépek voltak. Na igen, hiszen ilyenek voltak maguk között, de velem szemben már csak a szépségük maradt meg.
Az erényövet most alig éreztem, de a verések nyoma sajgott és a térdeim is fájni kezdtek a kövön térdeléstől.
Nyomorult helyzetemen csak nehezítettek kavargó gondolataim. Hogyan fogom bírni ezt az új felállást a két nővel a lakásomban? Alig érkeztek meg és máris kegyetlen kínzásnak vetettek alá. Na jó, annyira nem hard-core, de ez az éjszakai térdepelés mindenképpen gyötrelmes, ráadásul hűvös lett az idő és mintha szemerkélni kezdett volna az eső.

Próbáltam figyelni a neszekre a nappalimból. A lányok még fent voltak, tévét néztek, láttam a kiszűrődő fényeket. A szomszéd lakásokból szerencsére nem lehet ide látni és az utcáról sem. Elképzeltem Kriszt és Zsut amint a nappalimban ülnek a kanapémon, nézik a tévémet és isszák a sörömet, lábaikkal a kis asztalon. Hamarosan aludni mennek majd, kényelmes ágyakba. Az én ágyaimba. Én pedig reggelig gyötrődöm majd kínos helyzetemben és még csak nem is kiálthatok nekik, nem is nyöszöröghetek, mert meghallhatják a szomszédok. Némán kell szenvednem és ismét meg kell küzdenem az egyik legnagyobb ellenségemmel, a végtelen egyedülléttel a hosszú éjszakában. Ismét le kell foglalnom agyamat, meg kell zaboláznom cikázó gondolataimat.
Egy idő után elaludtak a fények és elcsendesedett minden. Csak a gondolataim zakatoltak. Mindenem fájt és bármennyit feszengtem, nem találtam enyhülést kényelmetlen testhelyzetemre.
Időnként ugatott egy-egy kutya, fiatalok csapatai caplattak zajosan egyik buliból a másikba. Mindenki pihent vagy szórakozott körülöttem. Némán vonaglottam a hideg és sötét erkélyen vártam a pillanatot amikor megláthatóm kínzóimat. Ennél még az is jobb, ha megint megvernek. Akkor legalábbis úgy éreztem.

Nagyon sok idő telt el mire elkezdett világosodni. Valahol a távolban kakasok kukorékoltak. Egyre hidegebb lett, ahol nem ért hozzám a szőnyeg, ott fáztam, néha a fogaim is vacogni kezdtek. Még nagyon korán lehetett, amikor mozgolódást érzékeltem az ajtó felől. Megdobbant a szívem. És igen, egyszer csak kinyílt és egy csinos női láb került a látókörömbe. Lehajolt hozzám és megmarkolta a hajamat. Fel akarta emelni a fejemet, de nem tudtam felemelni a hátracsavart kezeim miatt.
- Baszki, látom Krisz alaposan megkötözött. Várj csak, lazítok rajta egy kicsit. Kiköpheted a szádból a zoknit, mást kapsz.
Eloldotta a kezeimet, majd félretolta a hamutartót és elém tett egy sörös korsót tele meleg, gőzölgő vizelettel. Egy szívószál volt benne, azt kérés nélkül bekaptam. Majd ismét visszakötötte a kezeimet a korláthoz, de kissé lazábban, mert a korsó magas volt.
- Ezt iszogasd, nagyon lassan, sokáig tartsd a szádban. Figyelmesen ízlelgesd, mert ezentúl meg kell ismerned engem erről és minden más testnedvem ízéről. De a bőröm és a leheletem illatáról és a pofonomról is. A súlyomról, ha rád ülök. Minden érzékszervedben el kell tárolnod engem. Most megyek. Nyugi, van időd ízlelgetni, még csak fél öt, későig szeretek aludni.
Semmit sem szóltam és már el is ment, kattant az erkély ajtó. Kiszáradt szám szenvedélyesen kezdte magába szívni a nedvességet. Sűrű, sós-savanykás-kesernyés íze volt. Szaga betöltötte az orromat, melege szétterült a fejem és a vállaim környékén. Helyzetem egy fokkal enyhébb lett, karjaim nem fájtak annyira. Arcomon végig gurult egy könnycsepp. Próbáltam memóriámba rögzíteni Zsu ízét, illatát, hangjának távoli visszhangját. Hálásan ízlelgettem új életemet és vártam a reggelt.

Már feljött a nap, amikor nagyrészt megittam a sörömet - igen, végül is a söröm melléktermékét iszogattam. Még egy utolsó kortyot hagytam az alján, nehogy azért kapjak ki, hogy túl gyorsan megittam. Hirtelen belém nyilallott egy fájdalom. Hát persze, a reggeli merevedés! Csakhogy az erényöv nem engedett kibontakozni, ezért a feszítő érzés igencsak fájdalmat okozott. Hiába próbáltam elernyedni, csak még rosszabb lett. Közben a hólyagom is megtelt, így esélyem sem volt enyhülésre. Gonosz szerkezet ez az erényöv, aki kitalálta jól kicseszett velem és megannyi sorstársammal. Nem volt elég bajom így is, most ez is... sokáig kínozott a fájdalom, végül a kimerültség miatt kissé elernyedtem, vagy csak megszoktam a fájdalmat. Kiittam az utolsó cseppet is, most a szám nagyon büdös volt és lepedékes. Türelmetlenül vártam a reggelt, de az nagyon lassan érkezett.

Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak Krisz lépett mellém és elém tett egy hasonló sörös korsót.
- Látom Zsu megelőzött. Nem baj, legalább nem panaszkodhatsz az ellátás miatt. Idd ki szépen és szokjál hozzá. Ha kiittad mész és főzöl nekem egy kávét. Előtte kezet mosol.
Visszament a szobába és egy takaróval tért vissza, amit maga köré csavart mert hűvös volt idekint. Eloldozott, majd leült a nyugágyra elém. Meztelen lábai a látókörömbe kerültek. Lábujjai hamvasak és az átaludt éjszakától párnásak voltak. Mikor az utolsó cseppig kiittam a korsót álmosan szólt hozzám.
- Nyomás kávét főzni. Kevés tejjel és cukorral kérem.
- Igenis, értettem.
Feltápászkodtam ahogyan tudtam és sajgó végtagokkal, megalázva és rettenetesen kimerülten elindultam a dolgomra a konyhába. Hosszú nap állt előttem és semmi jóra nem számíthattam a lányok részéről. Lakásomban és életemben a nőuralom ezennel tejesen megvalósult.

Folyt. köv.