A próbatétel

8. rész

Teltek a hetek, hónapok. Seggfejjel ezalatt rengeteg dolog történt. Élvezhette a bőrét égető gyertyát, a testébe maró korbácsot és csipeszeket, a ribancként való szolgálatot. Átélte a csigára húzás kínjait és a változatos megalázásokat. Az izmait összerándító áramot. A tűket, amint fenekébe és bőrébe hatolnak. Jutalmat és büntetést. Fájdalmas vágyakozást és hálás kielégülést.
Egy napon kora délután nyitott be hozzá az Úrnő. Kezében egy csomagot tartott.
- Gondolom, nem tudod, milyen nap van ma. Éppen egy éve kerültél ide. Akaratod ellenére hozattalak, mert kiszemeltelek. Azonban, ha akarsz, most elmehetsz. Visszatérhetsz a korábbi életedhez. Ebben a csomagban vannak a ruháid és azok a tárgyak, amelyek azon az estén a bárban nálad voltak. Két óra gondolkodási időt kapsz. Azután visszajövök, és ha felöltözve látlak, szabadon kisétálhatsz a kapun.
A fiút váratlanul érték ezek a szavak. Teljesen meg volt zavarodva. Gondolatai megindultak, és ellenállhatatlanul kavarogni kezdtek...
…
A két óra múlva visszaérkező Úrnő a szolgát az ágyon ülve, lehajtott fejjel, meztelenül találta. Futó pillantást vetett a csomagra. Látta, hogy kibontották, majd ügyetlenül visszacsomagolták. A nő nem mutatott érzelmeket.
- Tehát maradni szeretnél. Öltözz, elviszlek egy helyre, ahol megkapod szolgaságod örök bizonyítékát!
Ketten távoztak a házból. Az Úrnő egy tetoválószalonba vitte, ahol a fiú fenekére nem túl nagy, de azért jól látható betűkkel a következő felirat került: Seggfej szolga, X. Úrnő tulajdona.
Ezután a nő egy elegáns étterembe vitte, ahol mindketten megvacsoráztak, mint egy hétköznapi pár. Koktélozás közben még egy kicsit beszélgettek is.
Aztán visszatértek az Úrnő birodalmába. Eddig ismeretlen részére mentek az épületnek, ez volt az Úrnő saját lakosztálya.
Seggfej itt lezuhanyozhatott, az Úrnőnek pedig illatos fürdőt kellett készítenie.
A kádból kilépve a nő egy átlátszó köntösbe bújt, az ágyra heveredett, rabjának pedig utasítást adott, hogy masszírozza lábfejét.
A fiú odaadóan el is kezdte a masszírozást, de mozdulatai valahogy furcsán vontatottak voltak. Amire a nő felült, és szolgájára nézett. Könnyeket látott csillogni a szemében.
- Mi bajod van?
- El akartál küldeni… Úrnőm… - folyt végig egy könnycsepp a lehajtott arcon.
Az Úrnő közelebb csúszott, úgy súgta a fülébe.
- Csacsi fiú! Csak próbára akartalak tenni. Nem engedtelek volna el! – És életében először (és talán utoljára) lecsókolta azt a könnycseppet.
Seggfej most már boldogan masszírozott tovább, az Úrnő pedig elégedetten mosolygott.

Vége

Ps.:Az Úrnő azonban később sem lett doromboló kiscica, még sokáig gyötörte Seggfejt, akiből tényleg jó szolga lett.