Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (harmadik rész)

Ezek után felöltöztem, a kezeimre visszakerültek a bilincsek és egy nyakörvet is kaptam. Visszementünk Vanda Úrnő szobájához. Dávid ismét kopogott, és a „tessék”-re benyitott. Ekkor már tudtam mit kell tennem, négykézláb odamásztam a fenséges Úrnő lábaihoz és anélkül, hogy a szemeibe néztem volna el kezdtem nyalni a cipője talpát. Ekkor már Vanda Úrnő kezében egy hosszú és vastag barna lovaglópálca volt, amivel rámutatott a lábszárára:
-ott is -szólalt meg.

El kezdtem nyalni a gyönyörű lábát, ami annyira nőies, puha és jó illatú volt, hogy azonnal felállt tőle a farkam. Nem vagyok ahhoz szokva, hogy az Úrnőim lábait nyelvemmel szolgálhassam. A legtöbb Úrnő csak azt szokta megengedni, hogy a csizmáját, bőrnadrágját érintsem meg a nyelvemmel. Meg is lepett Vanda Úrnő közvetlensége. Mindenesetre felálló farokkal, odaadóan nyaltam a finom kis bőrét. Egyszercsak akkorát ütött a hátamra a lovaglópálcával, hogy beleremegtem
-lassabban nyalj szolga!

Így hát lassabban, érzékibben nyaltam. Egy idő után a másik cipőjére mutatott a pálcával. Annak is el kezdtem nyalni a talpát, aztán a lábszárára mutatott, majd jó tíz perc után a combjára. Ezen megint meglepődtem, de hűségesen kényeztettem mindkét combját. Aztán hirtelen, megint egy hatalmasat vert a hátamra. Csodálkoztam is, hogy ülő helyzetből miként tud ekkorát ütni.

-ne lankadj! -ordított rám.

Az igaz, hogy már egy fél órája nyaltam a lábait és a nyelvem kezdett elfáradni, de nem gondoltam, hogy megérzi. Persze azonnal erősebben nyaltam tovább. Az Úrnő kék selyem ruhája csak egy övvel volt összefogva, amit egyszercsak kioldott és szétnyitotta. Nem volt rajta bugyi és melltartó sem. Ekkor a pálcájával a frissen borotvált nemiszervére mutatott! Nem hittem a szememnek! Egy 24 éves bombázó nő ült előttem széttett lábbal és arra várt, hogy nyaljam ki a micsodáját! Nekem sem kellett kétszer mutatni, a nedves punciba fúrtam az arcom és nyögve, élvezettel nyalni kezdtem! Úristen, milyen finom ízze és illata volt! Azt hittem az álló farkam szétdurran! Az Úrnő közben hátradőlt a pamlagra és amint nyaltam kéjesen sóhajtozott.

- egyszercsak megint rámhúzott. –most körkörösen csináld! Parancsolta. Úgy tettem. Utána azt mondta, hogy szopogassam is a csiklóját. Majd megint a nyelvemmel kényeztettem. A gond az volt, hogy már több mint egy órája nyalatta magát, a nyelvem kezdett begörcsölni. Amikor azt érezte, hogy gyengébben nyalom, jó nagyokat ütött a hátamra.

-mozogjon a nyelved szolga! –parancsolta.

Még vagy negyven percig tudtam nyalni, de utána már nem bírta tovább a nyelvem.
Pihenni akarsz? Kérdezte az Úrnőm.

-igen, szeretnék-mondtam.

Rendben, mondta. Dávid gyere ide, kötözd ezt a mihaszna senkiházit az asztalra és addig verjed ezzel a pálcával a seggét, ameddig azt nem mondja, hogy megpihent a nyelve. Elcsodálkoztam ezen a parancson, de Dávid máris az asztalhoz tuszkolt, a lábaimat az asztallábhoz bilincselte, majd egy kötél segítségével a kezeimet a szembe levő lábakhoz rögzítette. Derékszögben rá voltam hasalva az asztalra, így a sajgó fenekem felkinálta magát a következő veréshez. Vanda Úrnő odaadta a szolgájának a vastag, hosszú és ruganyos barna lovaglópálcát. Tudtam, hogy egy ilye pálca nemcsak csíp és fáj, hanem az izmokat is megviseli. Így is volt. Dávid jó nagyokat ütött a már amúgy is csíkos, és kék fenekemre, így minden ütésnél hatalmasakat rándultam és éreztem, amint szétzúzódnak az izmaim.

Nagyobbakat üssél hékás! -kiáltott Dávidra az Úrnő. Ezért Dávid nagyobb lendületett vett és teljes erőből ütötte a fenekemet. A fájdalomtól még jobban rángatóztam, majd egy idő után, minden ütésnél önkéntelenül fel is ordítottam. Vanda Úrnő hangosan nevetett a szenvedésemen és időnként arra bíztatta Dávidot, hogy üssön még nagyobbakat. Úgy tíz perc után ordítva mondtam, hogy megpihent már a nyelvem.

Erre az Úrnőm felnevetett: -dehogy pihent! Több idő kell ahhoz! Pihentesd még!
Azzal intett Dávidnak, hogy verjen tovább. Minden ütés borzalmas volt. Abban reménykedtem, hogy hamarosan véget ér a fenekelésem. De nem így történt. Vanda Úrnő nézte az órát és 35 percig „pihentette a nyelvemet.” Amikor intett, hogy vége, én már az ájulás határán voltam, teljesen le voltam ízzadva és rángatózott a testem. Dávid leoldozott az asztalról és visszaadta a a pálcát.

- na akkor most újult erővel nyaljál tovább! –parancsolta az Úrnő

Kissé bódult voltam még a kegyetlen veréstől, de az biztos, hogy egyáltalán nem érdekelt, mennyire fáradt a nyelvem. Nagy lendülettel nyaltam tovább az Úrnőm nemiszervét. A nagyon erős verések minden szolgát megtanítanak arra hogy hol a helye. Én is csak a szolgálatra koncentráltam és a lángoló fenekem elég motiválóan hatott rám. Ez tetszett a fiatal Dominámnak is.

-látod te szarházi, tudsz te nyalni, ha akarsz, csak meg kell hogy veresselek!

Aztán egy idő után felállt, és a fenekét tartotta elém. Azt is odaadóan el kezdtem nyalni. Ekkor megparancsolta, hogy a lyuknál a nyelvemmel hatoljak be. Ki –be kellett húznom a nyelvemet. Még legalább másfél órát kellett kényeztetnem, amikor azt mondta:
-eddig volt számodra az élvezet. Most átmegyünk a kínzókamrába, hogy elkezdhessem a nevelésed. A mai napi viselkedésedért megkapod azt, amit megérdemelsz. (folytatása következik)