Egy rossz mozdulat után (3.)
2019. 10. 10. 09:21 | Megjelent: 1893x
Keresztbe tette a lábait a térdén, és lóbálta előttem a már cipő nélküli lábát, amire a fehér zoknija szorosan rá volt simulva az izzadtságtól, így tisztán láttam a bokája domborulatát, a lábujjai alakját és a talpa vonalát. Biztosan abban edzett még ma az órám előtt, gondoltam magamban, és elképzeltem, hogy milyen lenne beleszagolni, érezni a lába szagát. Izgatott voltam, éreztem, hogy a szokásosnál gyorsabban ver a szívem, és teljesen ki van száradva a szám. De nem is az izgulás írja le, amit éreztem, egyszerre izgatott és töltött el a megalázottság és a félelem érzésével ez a helyzet. Nem tudtam, mi fog történni...
- Hm, tetszik, hogy itt előttem kerülsz ilyen helyzetbe életedben először. Szeretnéd megszagolni? - kérdezte végül.
Persze, hogy szerettem volna, minden vágyam az volt, mióta megláttam őt és megláttam a lábait. “Igen” - mondtam alig hallható, elhaló hangon, de nem tudtam rendesen megformálni a szót.
- Nem értettem… És különben is, kérj meg, ha akarsz valamit, ne csak egy szóval válaszolj!
- Andi, kérlek, engedd meg, hogy megszagoljam a lábadat.
- A lábamat? - nevetett fel Andi - Arról ne is álmodj, Dani! Legfeljebb a cipőmbe szagolhatsz bele, ha szépen kérsz.
Letérdeltem, majd könyörgőre fogtam: - Andi, alázatosan kérlek, hogy engedd meg, hogy beleszagolhassak a cipődbe! Bármit megtennék érte!
Andi nevetett egyet, majd utasított, hogy feküdjek a földre. Lefeküdtem elé a hátamra, így a fejem a gyönyörű lábfeje alá került. Ettől a helyzettől és a talpa látványától merevedni kezdett a farkam. Andi felállt mellettem, így a formás és izmos lábait és fenekét láttam alulról, ebből a szögből is elképesztően szép és izgató látványt nyújtott a teste, amit a fekete sportleggingse csak kiemelt.
Átlépett rajtam az egyik lábával és fölém hajolt. A kezébe vette a cipőjét, amit az orromhoz nyomott. Mélyet szívtam az erős illatából, mire egy megmagyarázhatatlan jó érzés öntött el, amit Andi szavai szakítottak félbe.
- Nem gondoltam rólad, hogy tényleg hajlandó vagy ennyire megalázni magad, Dani - mondta nevetve. - Bár találkoztam már hozzád hasonló vágyú szubokkal, meglep, hogy te is egy olyan csicska vagy, aki első szóra ugrik, és nem tud uralkodni a perverz vágyain. Ráadásul mindezt egy régi osztálytársad előtt, akivel a mai napig több közös barátod van…
Hirtelen jött felismerés villant belém. Eddig eszembe sem jutott, hogy bármilyen következménye lehet annak, ami történik, csak izgatott a dolog, és nem tudtam nemet mondani Andi kérdéseire, annyira szerettem volna megtapasztalni, átélni ezt az egészet. Most tudatosult bennem, hogy mit is csinálok, mennyi mindent elárultam magamról és milyen megalázó helyzetbe hoztam magam. Nagyon szégyelltem magam és rettegni kezdtem, hogy mi következik. Elképzeltem magam kívülről, hogy egy edzőcipőt szagolgatok, és a megalázottság érzése vette át azt a nagyon rég vágyott kellemes és izgató érzést.
- Na, tetszik a lábszag, Dani? - kérdezte, majd elvette a cipőt az orrom elől, visszaült és felhúzta, én pedig felálltam.
- Andi, ugye ez az egész köztünk marad? - kérdeztem.
- Mi van, csak nem szégyelled magad? Az biztos, hogy jó kis sztorit tudnék mesélni Verának - nevetett Andi. - Szerinted mit szólna Dávid, ha visszajutna hozzá a feleségétől?
- Andi, ugye nem akarod…?
- Hát, ez csak rajtad múlik. Egyébként én jót szórakoztam. Most mennem kell, kezdődik a következő órám.
Andi kiment a teremből, és néhány pillanat múlva én is elindultam, de nem teljesen tudtam, hogy mit csinálok. A gondolataim az elmúlt öt perc körül forogtak később még otthon is. Utólag nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy miért mentem bele az egészbe, miért hoztam ilyen helyzetbe magam Andi előtt, és miért nem tagadtam egyszerűen Andi kérdésére. Igaz, hogy vágytam arra, hogy átéljem az ilyen vágyaimat, de soha nem jutott eszembe, hogy így történjen meg. Nem tudom megmagyarázni magamnak, de ott akkor nagyon izgatott minden, és ösztönösen hódoltam be Andi előtt. Ez a része nagyon jó élményként él bennem azóta is, izgat, ha rá gondolok, de ugyanúgy él bennem mellette a megalázottság és szégyenérzet is. De miért hagyott Andi csak úgy ott? És vajon hogy értette, hogy csak rajtam múlik, hogy köztünk marad-e? Egy darabig mindenesetre elkerülöm az edzőtermét.
Hozzászólások (3)