Így is történhetett volna.. :)

Egész este izzott a levegő. Próbált a megbeszéltek szerint úriember lenni, aki tartja a távolságot, mert ezt érzi helyesnek. De valóban helyes-e az, ami ellen minden porcikád tiltakozik? Én nem éreztem helyesnek, hogy a jövőt érintő kétségek miatt vissza kellene fognunk azt a vágyat, amit egymás iránt érzünk.
Végül mégsem bírt teljesen uralkodni magán, a karomon többször végig kellett húznia leheletfinoman ujjait, hogy érinthesse puha bőröm, s a kézfejem is megszorítván, jelezvén, egy része igenis birtokolni akar.

Nem játszik tisztán. De én sem játszom úgy. Egy baráti találkozóra nem vesz fel az ember mélyen dekoltált ruhát azon testrészeit kiemelvén, amitől egy évek óta szelíd farkas is megvadul.

Persze az, hogy domináns férfi létére Ön kéreti magát, mert erkölcsös akar maradni ebben az erkölcstelen világban, duplán bosszant. Így egész este húzom az agyát. Azt akarom hogy jöjjön ki a sodrából, vaduljon meg egy kicsit. Talán ha egyszer erkölcstelenné teszem, többet nem akar erkölcsös lenni.

Sétálgatva egy szemtelenebb beszólásnál nem bírja tovább, nyelvével tapasztja be a számat.
Nos legalább a baráti találkozó látszatát sikerült mindkettőnk fejében eloszlatni. De hát ettől nem lett erkölcstelen, nem értem célt Uram.. nem.
Ahogy szürkül a város, úgy feketedik be a vágyam is Ön iránt. Ha pimaszságom kizökkentette egy kicsit a saját magára erőltetett szerepéből, talán még több pimaszsággal elérhetem a kívánt célt.
Lassan feladom, jégherceg módjára állja a sarat, semmivel sem tudom igazán provokálni.
Ám amint sötét sikátor mellett sétálunk el, váratlanul magával ránt, s ismét birtoklóan, szenvedéllyel átitatva csókol, majd a falhoz szorít.

Két pofon következik, majd erélyesen közli velem, hogy rossz kislány voltam.
- Nos, úgy gondolom, hogy valamit kezdünk kell azzal a nagy szájával. Lépjen ki szépen a bugyijából és adja ide nekem!
Miután nem történt semmi újabb pofon csattant az arcomon, felocsúdás gyanánt. Ekkor letoltam és kiléptem a bugyimból, majd átnyújtottam Önnek, ami meglehetősen nehéz feladat volt, úgy, hogy a felkarjaimon keresztül továbbra is a falnak szorított.
Mosolyogva elvette az alsóneműm, engedvén a szorításomon, s újból, hosszan, birtoklóan csókolt. Mire feleszmélhettem ebből a mámoros érzésből, már a kezeim a fejem felett voltak, s fél kézzel a csuklóim szorítván ismét a foglya voltam.

- És most nyissa ki szépen azt a nagy száját!
Nem ismerek Önre, a szemei szinte világítanak, s eltűnt belőlük a lágyság. Valóban erkölcstelenné tettem. Mosolyogva nyitom hát nagyra a szám, amibe másodperceken belül a nedves bugyim kerül.
- Összezárhatja. S amíg mást nem mondok, meg se próbálja kinyitni, különben kénytelen leszek más módot találni, hogy a szájában maradjon,s aztán sétálgathat velem úgy tovább utcán…

Oké, hogy én akartam felébreszteni a fenevadat, de hogy már egyből zsaroljon is..
Nincs sok időm ezen gondolkodni, ugyanis ujjai felfedezőútra indultak, csapdába ejtett testemen.

Először a két belső combom simítja végig, majd az ismert leheletfinom mozdulataival elidőzik középen is, mielőtt ujjaival belém hatol. Fantasztikus érzés, ahogy elnémítva és lefogva, kéjtől remegvén a határon táncoltat. Mielőtt azonban átléphetném, abbahagyja és ismét mindkét kezével szorít a falhoz.

A tekintetem fürkészi, ravasz mosolyra húzódik a szája, majd a fülembe suttog:
- Talán valami problémája van ?

Nem, nem szerzem meg Önnek azt az örömöt, hogy betömött szájjal nyöszörögjek az orgazmusért. Inkább csak tovább nézek Önre szúrós szemmel.
Persze ez a legkevésbé sem hatja meg, szorosan fog, amíg a remegésem alábbhagy, légzésem újra normális lesz. Ekkor fél kézzel elenged, lejjebb húzza a ruhám, megfogja a kezem és elindul az utcák felé, jelezvén hogy itt tartózkodásunk véget ért.

Bár csak én vagyok elnémítva, melyből a külvilág semmit sem érzékel, Ön is némán lépdel velem negyed óra sétát a pályaudvarig. Az ottani félhomályban megtöri a csendet:

- Nyissa ki a száját.

Felesleges kacérkodnom, a büszkeségem negyed órája veszett oda, remegvén a sikátorban..
Kinyitom. Ekkor kiveszi a bugyimat és zsebre teszi. Magához húz és a fülembe súg:

- Én mondtam hogy óvakodjon a fenevadtól. De nem hallgatott rám. Most felkeltette.
Az elmúlt hetekben nagyon fel volt vágva a nyelve, így ideje, hogy egy kicsit helyre tegyem. Mostantól csak én nyúlhatok magához, minden más engedélyköteles. És abba a titokba még beavatom, hogy orgazmust csak a jó kislányok kaphatnak.

Újabb csókot váltunk, és még ötöt..talán többet. Már nem számolom. Majd a vonatnál búcsúzván előveszi a bugyimat s a következő szavakkal köszön el tőlem:
- Amíg nem bizonyosodom meg arról, hogy jól viselkedik, sajnos ezt kénytelen leszek magamnál tartani, hogy bármikor a szájába tehessem. Hisz mint látható, ma is remekül működött...