Gonosz főnök

Kicsit gonoszkodni akartam, így felhívtam az egyik alkalmazottamat az irodámba. Félve jött fel, mert tudta, hogy egy kiszámíthatatlan főnök vagyok. Ráadásul sejtette, hogy meleg vagyok, így hetero férfi létére még tartott is tőlem kicsit. Amikor megérkezett, mondtam, hogy foglaljon helyet és így szóltam:
- Az a rossz hírem van, hogy megfigyelés alatt tartom magát hónapok óta, és nem bizonyult elég hatékonynak a cégnél, így nem dolgozhat itt tovább.
Az alkalmazotton látszott, hogy erre tényleg nem számított, mert elkerekedett szemekkel nézett rám, majd remegő hangon megkérdezte:
- Mit tudnék tenni, hogy itt maradhassak? Máshova nem vesznek fel, és nagyon kell a fizetés.
- Sajnálom, de nem tudom tovább itt tartani, távozzon! – mondtam neki hűvösen, de közben élvezettel néztem egyre elkeseredettebb arcát.
- Bármit megteszek. – mondta végül – Könyörgöm, ne küldjön el!
- Bármit? – kérdeztem sötéten mosolyogva.
- Igen, bármit. – válaszolta elhaló hangon.
Lassan feltettem a lábam az asztalra, és azt mondtam:
- Vedd le a cipőmet!
Ő, akinek a nevét sem tudom, olyan jelentéktelen kis beosztottam, beletörődő arccal lassan kikötözte a fűzőt, majd levette a cipőm. Amikor lejött, a fekete zoknimon izzadtságfoltok látszottak.
- Csókold meg a lábam! – parancsoltam rá.
Némán megcsókolta, majd mikor szigorú szemekkel néztem rá, így elkezdte csókolgatni a talpam.
- Vedd le a zoknim! – szóltam rá éles hangon.
Lassan levette, és meglátta a zokni szöszös, izzadtan csillogó lábamat. Láttam rajta, hogy retteg attól, hogy azt is meg kell csókolnia, úgyhogy elmosolyodtam, és azt mondtam neki:
- Nyald tisztára a talpam, te kis csicska!
Ekkor felnézett rám, és láttam, hogy könnybe lábad a szeme, majd bólintottam, és ő lassan a sarkamhoz érintette a nyelvét, majd húzta felfelé a talpamon, egészen a lábujjaimig. Ez nagyon jól esett. Az, hogy megalázhatom, és az érzés a lábamban egy kéjes elégedettséggel töltött el.
Negyed óra múlva levettem a lábam az asztalról és a szemébe nézve elmondtam, hogy mi lesz:
- Itt maradhatsz a cégnél, de innentől kezdve, ha hívlak, akkor azonnal jössz, és becsicskulsz nekem, mint egy jó kiskutya!
- Igen, uram – jött a válasz, majd megsemmisülten megfordult és kisietett az irodámból.