Sodrás
2019. 10. 03. 17:58 | Megjelent: 1023x
Őszi szellő, ősi erő
Lábzsámoly vagyok, egy heverő.
Porból vagyunk s port taposva
az élet örömeit kutassuk, Nagykanállal habzsolva.
Szélvihar s levéltornádó
Lelketlen tisztánlátó,
Géniusz, egy szívidomár
Számban lévö zablán a szár.
Az vagy nekem, mint testnek a bor
Egy súlyós kór,
Szenvedélyes rabság, s Én a rabnő
De szívedben egyetlen Úrnő.
Díszes korona a fejeden,
Mint egy fűzfa dús lombja, tündöklök
A szél tombol s szólít neveden,
Elsodor az őszi szél, s elnyelnek az öblök...
Hozzászólások (0)