Érdekes kalandok a nagyobb vitorláson (8)

István ráhajolva Gáborra belenyomult, s mint a dugattyú, ki-be járt benne. Hosszan, ütemesen. De nem benne, hanem kihúzva a hátára fröccsentette adagját.
István után még Andor is előlépett, alaposan leszopatta magát Gáborral s mögé lépve pedig istenesen megdöngette, de mivel rajta volt gumi, így benne ment el.
Míg Andor döngette Gábort, Pici is Gábor elé lépett, kis farkát odatartotta, s ha lassan is, de felszopatta magát vele. Most ő döngette meg Gábort, de nem sokáig, mert hamar elment.
Mindenki Mikire nézett, aki kellette ugyan magát, de végül mégis csak felszopatta a farkát, ő is hosszan, alaposan, keményen csattanva döngette, döfködte meg Gábort, de benne ment el.
Gedeon intett, hogy ő nem teszi, így én sem, legalább is nem nyilvánosan. – gondoltam.
Ahogy felállt Gábor a kajüt tetejéről ezt szóvá is tette – sértődötten – így többen visszanyomták a deckre, széthúzták a lábait s Attila újra odalépve – keményen a szájába tömte a farkát. Mélytorkosan, alig kapott levegőt. Fuldoklott, hörgött ettől. Miközben én odaléptem, s kis kézimunka után, magam is hosszasan megdöngettem Gábort, akit a többiek kicsit oldalra fordítva tartottak, így a farkához is hozzáférve alaposan megnyomorgattam a golyóit, majd a farkát – mire én is végeztem benne - kézimunkával elküldtem őt is. Szépen jött belőle is. 
Nem akarván, hogy egyeseknek a lefogott Gábor helyzetét látva más ötlete is támadjon, hogy mit lehetne még kapnia büntetésül, amit még nem kapott meg, így megfogattam kezénél-lábánál fogva, felemeltettem a többiekkel, meglóbálták s nagy lendülettel beledobták a vízbe.
Míg Gábor a vízben hosszan lubickolt, a többieket leparancsoltam a fedélzetről, így mikor végre – intésemre – kimászott, fel a lépcsőn a fedélzetre, ott már csak ketten, illetve a kormánynál Gedeon volt. Miki is lement a többiekkel a fedélzetről.
- Akkor tehát eddig teljesült minden kívánságod, vágyad, álmod! – kezdtem – De arról neked kell gondoskodnod, hogy apád ebből semmit se tudjon meg. Nem tenne jót neked sem, de a többieknek sem! – figyelmeztettem őt határozottan.
- Így lesz Uram! – felelte. – Mindenki jól felfogott érdeke, hogy erről, az itt történtekről hallgasson. – tette még hozzá komolyan.
- Az igaz, de valamit majd felelni kell mindenkinek az apád kérdéseire, s nem lenne jó, ha többféle feleletet, történetet hallgatna. Ki kell találnod a sztorit neked s elmesélni a többieknek is! – figyelmeztettem s tanácsoltam még. S folytattam egy kérdéssel: - Miért dühítetted fel a többieket sértődött kijelentéseddel az előbb?
- Azért Uram, mert többen is megjegyezték, hogy Uramat még nem látták, pedig, de megnéznék akció közben. - felelte huncutul nevetve. – Csak én tehettem ezt meg. 
- Igen, ez igaz, de most ezért kapsz még, ha kettesben leszünk, majd! – fenyegettem meg Gábort. Az kicsit elgondolkozott, s elmosolyodva ezt mondta:
- Én állok elébe! S Ön? – hetvenkedett velem. Kihúzta s magát előttem rám nézve.
Gedeon jót nevetett a kormányállásban, bár nem érthette, csak láthatta, ami történt. Én pedig magamhoz rántottam Gábort, ráfektettem a térdemre s lefogtam a másik kezemmel a fejét, s a szabad kezemmel alaposan elpáholtam a fenekét addig, míg csak sziszegni nem kezdett s ezt mondta halkan közben nekem:
- Nem lehetne Uram, hogy ezt egy kicsit hanyagolja, mert már igencsak piros lehet a popóm s, nagyon érzékeny is.  – kezdte nyöszörögve.
- Mit szeretnél akkor inkább helyette? – néztem rá, de ő nem tudott felnézni rám, mert leszorítva tartottam a fejét. Azért felelt:
- Jó lenne, ha elkérné Gedeon kapitánytól a hajó kis csónakját és elvinne egy körre azzal! Arra. – hallottam Gábortól és mutatott a szabad kezével a nádas felé.
- Elvinni, hova? – kérdeztem meg megütközve. – Itt a hajón nem jó Neked? Már most éjnek éjjelén menni akarsz innen? – értetlenkedtem tovább.
- Csak tegye meg Uram s meglátja élvezetes, kéjes s még kellemes is lesz! – biztatott s hozzátette: - Nem csak nekem Uram.
- Hát jó, legyen. – egyeztem bele a kérésébe, elengedve Gábort, odamentem a kormányálláshoz megbeszélni ezt Gedeonnal.
Mire visszajöttem, nem láttam Gábort. Körülnéztem, majd kérdőn vissza Gedeonra, aki mutatta, hogy lement a kabinba, így utána mentem. Lent nagy pakolászásban találtam Gábort, aki intett, kezét szája elé téve, hogy ne kérdezzek semmit, üljek le s hagyjam őt ténykedni. Hamarosan összepakolt egy kis zsákba dolgokat s a végén magára is vett egy futónadrágot, pólót s fölé a szabadidő ruháját, ami kapucnis volt. Ezt látva magam is felvettem hasonló ruhadarabokat. Még egy iránytűt is elővett.
A vitorlás fedélzetéről kettesben, a Gedeon kapitány által előkészített csónakot használva, Gábor evezett el a hajótól. Egy ideig a nádasban haladt a part mentén, majd kievezett a nyílt vízre is körülnézni, tájékozódni s újra vissza a nádasba. Egy jó félórás evezés után, egy kis szigethez értünk, ott kikötött. Kiszálltunk a teljes holdfényben, ami jó világítást adott eddig is.
Gábor ismerhette a helyet, s jól tájékozódott itt, a nádasban. Nem először járhatott itt.
(A kis-Balaton szigetén történt érdekes eseményekről a „Kis-Balaton szigetén történt érdekes események 1-… részében olvashattok később!)
Kora délelőtt tértünk csak vissza a szigetről a vitorlás hajóra, ahol már vártak reánk a többiek. Gyorsan reggelit készítettek a matrózok, Attila és Álmos, majd annak elfogyasztása közben megindult a mesélés. Azoktól is, akik nem itt éjszakáztak a vitorláson, de azoktól is, akik itt maradtak. Mindenki hallhatott érdekeseket másoktól, akiknek nem volt részük azokban.
A mesélés végén Gábor még egy külön „mesét” is elmondott a többieknek, de különösen a matrózoknak, Attilának és Álmosnak, akik kezdetben nem nagy érdeklődéssel figyeltek, de hamarosan rájöttek, hogy oda kell figyelniük, mert fontos meghallgatniuk és minden részletét eszükbe vésniük. A mese közben ezt én is nyomatékosítottam, meg a végén is.
Közben a vitorlás haladt már a nyílt vízen, a Balatonon, visszafelé a déli part mentén, de a parttól távolabb, ahol már elég mély volt a víz a vitorlás haladásához.
A „mese” végeztével többen is tettek fel kérdéseket Gábornak, annak egyes részleteit firtatva.
Mivel csak délutánra, kora estére kellett a nagyobb vitorlásnak visszaérnie Badacsonyba, a horgonyzó helyére, így volt idő még meg- megállásra, fürdésre, úszkálásra is. De arra is, hogy hol ez a pár, hol egy másik, néha hármasban is, eltünedezzenek az egyik, vagy másik kabinban, legénységi szálláson, kajütben s azt tegyenek, amit még nem tettek egymással, vagy – ismétlés a tudás anyja jegyében – elmélyítsék a megszerzett új ismereteket azokkal, akikkel különösen emlékezetes, élvezetes, vagy új volt.
Megérkezve a siófoki kikötőbe, nagy búcsúzkodás kezdődött, szinte mindenki fogadkozott, hogy fog még találkozni a másikkal, a többiekkel. Volt cím- és telefonszám csere s nagy nevetések közepette még a stikában készült fotók is meg-, bemutatásra kerültek azon ígéretekkel, hogy csak szigorúan zárt körben maradnak.
Végre Gedeon kapitány átadta a kormánykereket – a közben Gáborból Gabivá visszavedlett – srácnak, hogy vezesse vissza a nagyobb vitorlást az anyakikötőjébe, Badacsonyba. Mi, akik kiszálltunk Siófokon, még egy ideig integettünk az elhajózóknak, majd mi is elbúcsúztunk egymástól s hasonló ígéretek hangzottak el, mint az előbb.
Gedeon kapitány és István – a közben odaérkező Jánossal – kiegészülve a vitorlást rendbe tették, mi pedig Mikivel, Mikihez mentünk vissza a lakásába. Oda vártuk Istvánt is még estére, egy búcsú bdsm játékra, amibe bekapcsolódott Ali is, aki szintén Istvánnal érkezett s erről semmi pénzért nem maradt volna el.
(így is sajnálkozott, mikor hallotta a történeteket miről is maradt el a hamarabbi – Badacsonyból haza - jövetelével.)
(vége)