mester6van (76)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Érdekes kalandok a nagyobb vitorláson (7)

2019. 10. 03. 18:16 | Megjelent: 823x
Végre odaért elém Gábor, ahol megállt, lesütött szemekkel, lehajtott fejjel nézte a fedélzetet:
- Uram, kérem, ne haragudjon rám ezért a tréfáért! Mikor megláttam egy testet a vízben, mögöttem, csak segíteni akartam annak, s ekkor láttam meg, hogy Álmos az. Kicsit lassan tudtam csak leoldozni a csuklómról a kötelet, ez tartott ennyi ideig. A kezébe nyomtam a kötél végét, s mutattam ússzon fel s közben megrántottam a kötelet. Láttam, ahogyan húzzák fel a srácot, sebesen.
- Igen, jól láttad, de most azt is látni fogod, ahogyan téged húznak fel, oda! – mutattam fel az árbocra meglehetősen dühösen.
Gábor magában jót somolygott ezt hallva, mert így a másik kívánsága is teljesülhet itt és most. Az éjszakai kikötés, megostorozás, majd azt követően az is, hogy többen, egymás után megkúrják a fedélzeten.
Közben Miki eloltotta s felhúzta a reflektort, Gedeon pedig közel lavírozott a nádashoz s egy kietlen öbölbe behajózva, elbújt a kíváncsi tekintetek elől. Az amúgy is vizes Álmosra várt a feladat, hogy a helyére vigye a horgonyt.
A többiek a fedélzet hátulján szorongtak s tanakodtak közben, hogy komolyan gondolom-e Gábor matróz módra való megostorozását, s ha igen, kivel, mivel s hogyan akarom végrehajtani?
Én közben az előttem álló Gáborra néztem s odasúgtam:
- Mindjárt letörlöm azt a kaján mosolyt a képedről! A kilencágúval kapsz. – jelentettem ki, mire Gábor is kajánkodva visszasúgta:
- Remélem, így, vizes anzugban?
- Csak reménykedj abban! – szóltam már tényleg dühösen. – Én kezdem rajtad a csapásokat. Tőlem tízet kapsz s utána még mindenkitől kapsz, aki csak meg akar verni, vagy valamit akar törleszteni rajtad, neked. – ígértem meg neki.
Most már Gábor is elkomorult, mert ugyan még életében nem ismerkedett meg közelebbről a kilencágú macskával, de hallott már róla s tudta, hogy igen csúnya sebeket ejt a delikvens matróz hátán, popóján, combjain s mg ahol eléri a bőrét. Azt is sejtette, hogy én talán kíméletesebben csapkodom meg, de a többiektől fog kapni, mert van is miért.
Mikit odaintettem s utasítottam, hogy hozzon csukló- s bokabilincseket, golyós szájpecket, nyakörvet hosszú pórázzal s a kilencágú macskát. Miki egy ideig bólogatott, de a kilencágú macskánál összehúzta a szemét s értetlenül nézett rám, megkérdezve:
- Azzal akarja Uram, elverni, vagy elveretni Gábort? Nagyon csípős, marós az a szerszám. Nem való Gábor finomabb bőréhez.  - jegyezte meg rosszallóan Miki.
- Nem a véleményedet kérdeztem, hanem utasítást fogalmaztam meg, különben Te is megismerkedhetsz azzal! – fenyegettem meg Mikit.
Az behúzta fülét-farkát s elindult teljesíteni a kapott parancsot, de Gedeont is útba ejtette, aki valamit mondott neki s hosszasabban magyarázott is lefelé mutatva a kapitányi kajüt felé. Végre Miki elindult, itt is, ott is járt, s hozta a kért dolgokat, amit letett elém a fedélzetre. Én is, de Gábor is jól megnézte a letett, kitett dolgokat s megborzongott azokat látva.
Intettem Mikinek, aki feltette, felcsatolta sorjában Gábornak a bilincseket, nyakörvet, de annak a vizes ruháit nem vette le előtte. Végül a kezeit, a csuklóbilincseknél fogva az árbocról lógó kötélhez erősítette s felhúzta úgy, hogy Gábor a lábujjain állt csak. El tudott fordulni.
Most hangosan megszólaltam:
- Az előbb Gábor vágya teljesült, átúszott ügyesen a hajó alatt, kikerülve a tőkesúlyt is. Ezért elismerést, dicséretet érdemel. – kezdtem s megtapsoltam, amihez a többiek is csatlakoztak. Ki lelkesebben, ki fanyalogva, de tapsolt.
- A másik, amit tett, szintén dicsérendő, mert vízbe esett társának akart segíteni, de…
- De s ez a lényeg, a DE! Amit utána tett, a frászt hozta ránk, komolyan megijesztett. Lehet, hogy nem ezt akarta, de ezt eredményezte. Ezért viszont büntetést, komoly büntetést érdemel! – jelentettem ki komolyan. – Megértetted? – néztem Gáborra.
- Igen, Uram, megértettem s sajnálom már, de kérem megérdemelt büntetésemet!
- Meg is kapod, itt és most! – válaszoltam még mindig komolyan. – A büntetésed tíz ütés a kilencágú macskával, amit tőlem kapsz meg. – mondtam ki.
- Igenis, Uram! – válaszolta kicsit remegő hangon, de büszkén Gábor s kihúzta magát.
Intettem Mikinek, aki felemelte a kilencágú macskát, azaz kilenc hosszú, vékony bőrszíjból készült korbácsot, aminek a végein egy-egy kis ólomgolyó volt odacsomózva. Odaadta a kezembe. Meglendítettem s lecsaptam Gábor vizes felsőjére, a hátára.
Hangosan szólt a csapás, Gábor felszisszent, de csak kevesen látták, figyelték meg, hogy a csapás közben megengedtem a korbácsot, így annak körepe találta csak el Gábor hátát s kicsit az oldalát, de az ólomgolyók a levegőbe csapódtak össze.
S ez így folytatódott még kilencszer.
Az utolsó után leengedtem a korbácsot s Mikinek intve, az felhúzta Gábor hátáról a hosszú ujjú pólót a nyakáig, majd átemelte a fején is.
Gábor hátán látszódtak a bőrszíjak nyomai, égőn, vörösen, de csak alig véresen. Senki nem figyelt fel arra, hogy csak a bőrszíjak nyomai látszódnak, de az ólomgolyók nyomai nem! 
- Mivel nem csak én ijedtem meg, de más is, ezért az is kap lehetőséget, hogy megostorozza Gábort az ijedségéért. – mondtam s mutattam, aki akar lépjen ki.
Többen toporogtak, de senki sem akart első lenni. Végül Gedeon kapitány magához intette Álmost, kezébe nyomta a kormányt s odalépett hozzánk.
- Majd én kezdem. Megérdemled, amit kapsz! – szólt, de nem vette el a kilencágút a kezemből, hanem Mikitől egy normált kapott s azzal vert tízet Gábor hátára. Az sziszegett, vonaglott az ütésektől.
- Más is van még? – kérdeztem szétnézve. Attila jelentkezett.
Átvette Gedeon kezéből a korbácsot s sújtott. Nem tízet, de talán nyolcat, viszont nem is a hátára, de a fenekére, combjaira. Gábor most is vonaglott, tekergett, sziszegett erre.
Most Álmos lépett elő, mindenki csodálkozására. Ezt mondta:
- Köszönettel tartozom a mentésemért, de azért nem, hogy a kezembe adott kötélvéggel akadályoztad az úszásomat. Ezért csak ötöt kapsz, de a talpadra! – szólt s intett Mikinek, az odalépett s felemelte Gábor bal lábát s Álmos már rá is mért három csattanós ütést, majd a jobbra még kettőt, amit az egyenlőség miatt megtoldott még eggyel.
Gábor lábait az ütések után Miki leengedte, de szerencsére a lábujjain állt, így elviselte az állást.
Most István lépett elő és megállt Gábor előtt, alaposan végigmustrálta, körbe is járta, megsimogatta itt-ott, majd csak ennyit mondott, míg közben lerántotta nedves pizsamagatyáját róla:
- Nem bírnál ki több ütést a bőrödre, ezért tőlem nem azt kapsz, hanem mást! – jelentette ki sokat sejtetően.
Majd intett Mikinek, aki leengedte Gábor kezeit a kötéllel, majd István odalépett elé, átfogta s hasra feltette a kajüt tetejére. Ott széthúzta a lábait, egy mentőövet – Andor segítségével – Gábor hasa alá helyezett s komótosan lehúzta a gatyáját, kicsit kézimunkázott magán, majd ráhajolva Gáborra belenyomult, s mint a dugattyú, ki-be járt benne. Hosszan, ütemesen.
De nem benne, hanem kihúzva a hátára fröccsentette adagját.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa