Érdekes kalandok a nagyobb vitorláson (6)

A fedélzeten szóltam, hogy mindenki – kivéve Gedeon kapitányt – menjen le a nagyobb kabinba, mert ott kapjuk meg a „desszertet”. Már éppen indultunk, mikor Álmos megjegyezte:
- Uram! Mi semmilyen desszertet nem készítettünk az előbb. És Attila is hiányzik még. – tette hozzá.
- Attila már előkészítette, Ő ott van már! - nyugtattam meg Álmost s intettem a többieknek a lemenetelre.
Belépve a kabinba, szinte mindenki megdöbbenve torpant meg az ajtóban, mert nem csak kikötve állt ott Attila, de még mezítelen is volt teljesen és színes vonalak voltak rajta, a testén. Végre mindenki bement s a kabin fala mellett körbe állt. Előléptem:
- Attila maga jelentkezett a desszert szerepére. Ott van a tűs kerék, azzal kell valamelyik vonal mentén végig menni a testén, de úgy, hogy a színes vonal felett, akár, apró vércseppek adják ki majd a vonalat! – adtam ki az utasítást.
Többen értetlenül néztek rám, ezért megismételtem, hozzátéve, hogy ez csak lehetőség, nem kötelesség! Majd megkérdeztem:
- Ki kezdi? – kérdeztem meg, körbenézve.
Nem volt jelentkező, ezért vártam még egy ideig, de mivel akkor sem jelentkezett senki, így én kezdtem.
Odaléptem Attilához és hosszasan mustrálgatva, egy-egy vonalon végighúzva az ujjamat, gusztálgattam, melyik vonalat is válasszam. Attila ugyan nem volt nagyon csiklandós, de az idegesség, a fókuszban levés azt eredményezte, hogy már igencsak mereven állt előre a szerszámja s a makkján sem maradt bőr ezért, hátrahúzódott. A teste meg- megrándult az ujjam érintése nyomán. Végre kiválasztottam egy olyan vonalat, mely s jobb hónaljától indult le a jobb mellbimbóján át haladva a köldöke mellett tovább lefelé, míg el nem érte a farok tövét, majd a farkán felfelé haladt a makkjáig s átbukva azon a másik oldalon le a jobb golyójáig, s a belső combján végig le a jobb lábán, egészen a bokájáig. Végig is mentem a vonalon a jobb mutatóujjammal, Attila teste meg végig remegett ettől.
Most vettem a tűs kereket, azzal is haladtam a vonalon. Induláskor is kicsit megnyomtam a kereket, így a hónaljában kis, piros pont jelent meg, ahogy lejjebb haladtam, Attila meg felszisszent erre. Ahogy haladtam lefelé ügyeltem arra, hogy folyamatosan haladjak, így a tűs kerék sehol sem szúrt bele Attila testébe. Ahogy kezdtem a farkán a makkja felé felfelé haladni, már nem csak Attila sziszegése hallatszott, de többeké is, mert azt gondolták, most jönnek a kis, piros pontok. De tévedtek! A tűs-kerék egyenletesen haladt fel a makkra is, majd azon átbukva ment lefelé a farka másik oldalán, de a bőrén már. Mikor a lágyékhoz értem, kicsit megálltam, ide-oda húztam a tűs-kereket, Attila sziszegése erősödött, de most sem szúrtam a bőrébe. Tovább haladva már a belső combjának bőrén „akadt” el a tűs-kerék, s ott jelent meg egy kis, piros pont. Onnan azonban egészem a térdéig sorakoztak a kis pontok, majd megszűntek s nem is lett újabb egészen a bokájáig, de ott megint igen, egy. Mint ahogy Attila, úgy a többiek is felszabadultan nevettek már, hogy vége a kín-keservnek. 
Körbenéztem s Pici jelezte, hogy jönne utánam.
- Igen, gyere, de ne feledd, neked másik útvonalat kell bejárnod a kerékkel! – figyelmeztettem őt.
Bólintott s elvéve tőlem a tűs-kereket a baloldalon tette meg ugyanezt a vonalat a hónaljától a bokájáig. Most már több jelentkező is akadt, így sorban sorra is kerültek mind.
Egy-kettő volt csak kicsit szadista, mert nem csak itt-ott hagyott egy-két piros pontot, de Andor is szinte végig „szántotta” Attila testét, főleg a mellkasán, míg István a hátát és mind a két feszes popóját „mintázta” ki a „saját vonala” mentén haladva.
Közben eltelt az idő, így befejeztettem ezt a játékot, bár még lett volna ajánlkozó erre, újra. Mindenki mehetett fürdeni, majd újabb móka következett: Gábor áthúzása a vitorlás alatt.
Előtte még, amíg a többiek úszkáltak, mi elvégeztük Gáborral a kísérletünket: Gábor 3,5 percig bírta levegővétel nélkül a víz alatt. Feljött s ment átöltözni a kabinba.
Mikor mindenki visszatért a fedélzetre csurom vizesen, azt látta, hogy Gábor már ott áll az árboc mellett hosszú ujjú piros felsőben és erősen kockás piros-kék pizsama alsóban. Én éppen a csuklóira erősítettem hosszú, vékony, de erős nylon köteleket s az egyiket Andor kezébe nyomtam s halkan magyaráztam neki mikor, mit kell tennie azzal.
Mindenki gyorsan megtörülközött, úszógatyát váltott szárazra s gyülekezett a fedélzeten. Előléptem:
- Gábor vágya, hogy ő is úszhasson, de spécin, mert nem csak úszkálni akar, de átúszni a hajó alatt! Figyeljetek, de menjetek a hajó végébe, hogy ne akadályozzátok ezt, elől kell a hely, szabadon! – hangzott tőlem.
Még intésemre Miki előhozott egy vízmentesített lámpát, reflektort is, amit a hajó oldaláról engedett a vízbe a kormányállás előtt valamivel. Be is kapcsolta. Jól látszott, ahogyan a vízben a fény elárasztotta a hajó alját, a tőkesúlyt is.
Most Gábort felküldtem az árbocra és intettem Gedeon kapitánynak, aki figyelve intésemre, hirtelen jobb oldalra fordította a hajót, ami megdőlt s ekkor Gábor leugrott az árbocról, bele a vízbe, de közben az egyik kötél szabad végét a fedélzetre dobta. István ügyesen elkapta azt, s Andor már szaladt is előre a magáéval, majd vissza a hajó másik oldalán. A többiek még a csobbanás helyét nézték, s Gedeon kapitány gyorsan visszaállította egyenesbe a hajót.
(A mamlasz Álmos nem figyelt, nem tudott megkapaszkodni a hajó dőléskor, s így maga is a korláton át, a vízbe esett.)
Kezdett eluralkodni a feszültség, néhányan sziszegtek is már, míg nézték a vizet, mikor bukkan ki Gábor feje, de az csak nem történt meg. Gedeon is izgatottan nézett rám, de én nyugodt maradtam s a stoppert néztem a kezemben. Már 3 perc is eltelt, mg mindig nem bukkant fel Gábor feje, de István felkiáltott, mert a kezében lévő kötél megrándult.
- Húzd, gyorsan, amilyen gyorsan csak tudod! – kiáltottam rá és hozzá szaladtam.
A többiek is arra néztek s István húzta a kötelet, majd felbukkant egy fej, de nem Gáboré! Álmos feje volt. Egyik kezében fogta a kötelet, míg a másikkal próbált úszni a hajó mellett.
- Mi történt? Hol van Gábor? – kiáltottam rá Álmosra, de nem ő, hanem egy hang a hajó másik oldaláról felelt:
- Itt vagyok, kukucs! – hallottuk onnan Gábor vidám hangját. – Jól megtréfáltalak Titeket.
- Meg bizony. Mi itt izgultunk érted, te meg viccelődsz velünk! Megállj csak, gyere ki, kapsz ezért, matrózmódra! – kiáltottam rá mérgesen.
- Máris megyek Uram s állom! – szólt vissza Gábor s a hajó végéhez úszva, jött is ki, a létrán, a fedélzetre.
Eljött a többiek között, akik vagy háton veregették, vagy kezet szorítottak vele, vagy más módon fejezték ki elismerésüket a véghezvitt tettéért.
Végre odaért elém, ahol megállt, lesütött szemekkel, lehajtott fejjel:
- Uram, kérem, ne haragudjon rám ezért a tréfáért! Mikor megláttam egy testet a vízben, mögöttem, csak segíteni akartam annak, s ekkor láttam meg, hogy Álmos az, így a kezébe nyomtam a kötél végét, kicsit lassan tudtam csak leoldozni a csuklómról, ez tartott ennyi ideig. S mutattam ússzon fel s közben megrántottam a kötelet. Láttam, ahogyan húzzák fel a srácot.
- Igen, jól láttad, de most azt is látni fogod, ahogyan téged húznak fel, oda! – mutattam fel az árbocra.
(folyt. köv.)