Airbus XXXVIII.

A helyzet finoman szólva reménytelennek látszott. Mozdulatlanságra kényszerítve, kínzója férfiasságával a szájában-torkában, miközben a cicijeit égető kínnal fogta satuba a két csipesz – nos, ez aligha minden szűzleányok legszebb álma a herceggel és a hófehér paripával.
Bár a paripából mintha mégiscsak jelen lett volna valami, legalábbis Kedvesem úgy érezte, mintha egy csődör szerszáma mozogna ütemesen az ajkai között.
Belátta, hogy ha szabadulni akar kínos helyzetéből, jobban jár, ha maga is sietteti a végkifejletet, így aztán bármennyire gyűlöletesnek érezte is tulajdonosát, bevetette egyik kis trükkjét és a nyelve simításával egyengette útját a remélt szabadulás felé.
A hatás nem is maradt el. A férfi felhördült és az eddigieknél sokkal vehemensebb döfésekkel fejezte ki tetszését.
Az élet azonban úgy akarta, hogy barátunk ez alkalommal ne részesüljön a Drágám okozta mennyei gyönyörökben. Amint egyre jobban közeledett a gyönyör – Amerikában vagyunk, legyünk stílszerűek – Empire State Buildingjének legteteje felé, egyszer csak fülsiketítő sípolás törte meg a csendet. A tűzjelző szólalt meg.
Egy asztalos műhelyben nehéz kevésbé lelkesítő hangot találni a tűzjelző sípolásánál, az előbb még büszkén meredező csődör-szerszám egy szempillantás alatt nudlivá zsugorodott és gazdájával együtt menekülőre fogta a dolgot.
- Engedj el, te szemét! Nem hallod?! – ezt Vanda inkább sikoltotta, mint kiabálta a hátának.
A férfi első ijedtében és csalódásában teljesen meg is feledkezett róla, de hirtelen leesett neki, hogy ha a tűzoltók kijönnek, meglehetősen nehéz lesz megmagyarázni, hogy Kedvesem a háta mögé bilincselt kezével, gyógyíthatatlan öngyilkos hajlama következtében hogyan is szorította a haját a satuba, így aztán kényszeredett képpel hátraarcot csinált.
Két mozdulattal kiszabadította a Drágát és még arra is futotta jólelkűségéből, hogy a csipeszeket levegye a cicijéről. Mi több, még egy, a fogason lógó munkaköpenyt is ráterített, aztán kilódította a műhelyből.
Kint aztán a Drágám méltán érezhette úgy, hogy kissé túlöltözte a társaságot, azoknak ugyanis még munkaköpeny sem jutott, a forgatásnál viselt munkaruhájukban – azaz egy szál semmiben – igyekeztek minél távolabb kerülni a tűz okozta fenyegetéstől.
A helyzet kaotikus volt. Vanda szép csendesen oldalazott minél messzebbre a társaságtól. Fogalma sem volt, hová menjen, abban azonban biztos volt, hogy az előbbi szeánszot a satu kevésbé kellemes végén nem kívánja mindenáron megismételni és Giordano Bruno-komplexusban sem szenvedett, így úti célja egyértelmű volt – el innen, amilyen messzire csak lehet.
Ebben a pillanatban egy határozott fogást érzett a karján. Jack volt az, a film férfi főszereplője. Kedvesem megrémült, kezdte úgy érezni, hogy az iménti csöbörből a legjobb úton halad a Jack jelentette vödör felé, ám a férfi a korábbi fellépésével ellentétben cseppet sem volt erőszakos. Fogása határozott volt, de nem durva, az utca túloldalán parkoló kocsija felé kormányozta.
- Come with me! Police! – magyarázta és valóban, a távolból szirénák hangja hallatszott, egyre kivehetőbben.
Vanda rájött, hogy egy szál munkaköpenyben, iratok és pénz nélkül hamar ismét a műhelyben találhatja magát – ott meg várja a felgerjedt csődör és a már jól ismert satu.
Ennél a kilátásnál épp csak egy kicsivel tűnt biztatóbbnak a rendőrségi fogda és a szinte biztos kitoloncolás, hiszen a köpeny alatt maga is a szereplők egyenruháját viselte és a testén félreérthetetlen nyomok mutatták, hogy részt is vett a film elkészítésében – a papírjai azonban, ha vannak is egyáltalán, megint csak a korábbi kínzója segítségére utalták volna.
Ehhez képest Jack, aki bár határozott volt, de cseppet sem durva, emellett álarc nélkül már nem is tűnt olyan félelmetesnek, egészen vonzó alternatívának tűnt.
Kinyitotta előtte a kocsi ajtaját és a Kedves némi habozás után beszállt.
Csak néhány utcányit mentek, majd behajtottak egy egyszerű, de gondozott ház garázsába. A férfi bevezette a házba és hellyel kínálta a nappaliban. Aztán eltűnt és hamarosan két pohár whiskyvel tért vissza.
- Jeget?
- Nem, köszönöm. Az előzmények után azt hiszem, rászolgáltam némi töményre. – lassan kezdte összeszedni magát és a megkínzott, rémült rabszolganő fokozatosan átadta helyét Kedvesem valódi énjének.
- Tusolj le, aztán, ha gondolod, bekenem a hátad. Van egy csodakenőcsöm, direkt erre. – Jack egy fürdőlepedőt nyújtott felé. Tekintetéből segítő szándék tükröződött, nem rosszindulat.
Vanda hirtelen nagyon úgy érezte, hogy a nap korábbi történéseit le szeretné sikálni magáról és, mit tagadjuk, a „csodakenőcs” gondolata sem hagyta éppen hidegen. Ha Jack meg akarta volna kínozni, netán megerőszakolni, már régen megtehette volna.
Kinyújtotta a kezét a törölközőért és belépett a fürdőbe. Megszabadult a köpenytől és hosszan engedte magára a langyos vizet. A feszültség lassan engedett benne és kezdett egyre kellemesebbnek találni a hátát masszírozó, simogató vízsugarat. Óvatosan bekente magát tusfürdővel, a megkínzott részeket sem hagyta ki.
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó … (folyt. köv.)