Hogyan lettem csicska! 36. rész

Azt mondták, hogy irgalmatlan nagy ribancot faragnak belőlem, csak várjam ki a végét. Kicsit könnyes szemekkel mondtam erre köszönetet. Szinte félelmetes volt ez a helyzet, hogy így kivagyok nekik szolgáltatva. Folyt. köv.

Az estém megint csak szopással telt, ha tudtam volna, hogy ez lesz a jutalom, nem er őlködtem volna ennyit. Bár már kezdem ezt is megszeretni. Vagy talán inkább azt szeretem, hogy látom Kata Úrnőm és a Gazdám arcán, hogy örülnek és ez tetszik nekik. Azért nem gondoltam volna, hogy a mostani helyzetben úgy fogom magam érezni, hogy tényleg boldog vagyok.
Boldog vagyok, hogy szolgálhatom Kata Úrnőmet. Bár azzal annyira még nem barátkoztam meg, hogy egy Urat is szolgálnom kell. Tetszett, hogy valaki uralkodik felettem, az meg pláne, hogy ezt zsarolással érte el. Így tényleg bármit megtud velem csinálni. Mert azért sok dologba nem mentem volna bele, ha nem ez a helyzet. De így más választás nincs.
Eljutottunk oda, hogy van olyan idő, hogy csak teszem a dolgom, Kata Úrnőm pedig csak átnéz rajtam. Meghatározza, hogy mikor mehetek el és azt is, hogy hogyan. Ami bevallom őszintén, néha nehézkes, mert egy, nem szeretem, ha néznek közben, másfelől pedig néha kényelmetlen pozícióban kell elélveznem. Azt viszont szeretem mikor úgy kell elmennem, hogy közbe a lábait szagolgathatom vagy nyalogathatom. Olyankor lég körülbelül egy perc és végeztem is. De az a rossz, amikor nem enged elélvezni és mindig csak húzzúk a dolgot. Főleg, hogy nekem kell csinálni, mert én inkább továbbhúznám, de amint szól, abba is hagyom, mert nem szeretnék büntetést.
Kemény tud lenni, ha akar. Szeret magassarkúval a mellkasomra állni, kisostorral körbe-körbejárni, mikor kivagyok kötve. Emellett még a szememet is beszokta kötni, hogy ne tudjam mikor kapom az ütést. Szeret szenvedni látni, bár tudja, hogy nem nagyon bírom a fájdalmat, ezért riogat mindig veréssel.
Ráadásként, vagyis levezetésnek légzéskontroltt szoktunk gyakorolni. Az sem egy kellemes érzés. A zokniját szokta betömni a számba, majd rászokott ülni a fejemre. A napszak mindegy, mert van amikor reggel, mikor a fürdőszobában készülődik, vagy este amikor lefekvéshez készülődik. Volt, hogy már a könnyeim fojtak a levegő után. Egyetlen egyszer kaptam oda a kezemmel, nagyon nagy verést kaptam érte. Ilyenkor az az egyik legmegalázóbb érzés, hogy ugye a szolgának minden verést meg is kell köszönnie. A verés után ami történt, az már egy másik történet. Folyt. köv.