Germán rabszolgák élete a római nemes házában (5)

Azt a rabszolgalány nem tudhatta, hogy Flavius ifiúr úgy elfáradt, hogy felmenve a szobájába azonnal leheveredett és mély álomba zuhant, így a germán rabszolga utolérte a sötétben botorkáló és izgalmában, félelmében lassan haladólányt s messziről kísérte, követte a majorságig, majd ment vissza s feküdt le a hálókamrájában. Hamar elaludt maga is, míg arra nem ébredt, hogy nincs egyedül az ágyon. Valaki feküdt mellette. Felébredve már hallotta a szuszogását is. Elgondolkozott. Flavius nem lehet, az nem jönne le hozzá, a házban rajtuk kívül csak a fiatal rabszolgafiú van még, így csak az lehet.
Ezért elhatározta, hogy előbb kitapogatja a mellette fekvőt s a ruhájáról, vagy hajzatáról megbizonyosodik feltevése igazáról. Azonban a mellette fekvőn nem volt ruha! Tök csupaszon feküdt mellette, de azt érzékelte közben, hogy már nem alszik, mert másképpen szuszogott, teste megfeszült, bár tetette az alvást. A haja azonban elárulta.
A germán rabszolga felült s felrázta a fiatal rabszolgafiút:
- Te mit keresel az ágyamban? – kérdezte meg dühösen.
Az is felült s így szólt halkan, de reszkető hangon:
- Azt gondoltam, hogy megtaníthatnál, hogy hogyan kell bánni a lányokkal s egyik este magaddal is vihetnél és hagyhatnál engem is munkálkodni a lányon. – mondta s hozzátette: - Cserébe bármit kérhetsz, tehetsz velem. – fejezte be remegve, s várva a választ.
- Úgy? Ezt gondoltad? S rögtön már be is bújtál az ágyamba? Ja, mert üres volt, azért voltál ilyen bátor? – szólt a nem várt válasza a germán rabszolgának.
- Igen, s Te merre jártál? Hol voltál? – kérdezte meg támadóan a fiú.
- Semmi közöd hozzá! – ugrott neki a fiúnak a feldühödött germán s egy hatalmas pofont is lekevert neki jobbról, s balról is.
Az, nem mert ellenkezni, hagyta s még többet is eltűrt volna, ha eléri, amit akart. De ez még bizonytalan volt.
A germán dühében megráncigálta a hajánál fogva, lenyomta a földre, maga elé, alá s még párat rácsapott a feszülő popóira. Majd – gondolva egyet, mert már régóta tetszett neki a rabszolgafiú teste, ártatlansága, de nem akart maga kezdeményezni nála, élve a lehetőséggel – elkapta annak farkát s jól megszorongatta a golyóit is a markában. Eljátszott egy ideig a már ágaskodó farokkal, golyókkal. Azt is érezte közben, hogy már van a srácnak fanszőrzete, s erős, sűrű bozontot érzékelt. Ezzel is eljátszott, meghúzkodta, tépkedte, ujjára csavarta, de a rabszolgafiú hagyta, még csak nem is sziszegett eközben. Ezért feltérdeltette maga elé és a fiú merev farkát ütögette, nyomta lefelé, míg csak bírta s a srác is bírta s elengedve nagyot csattant annak hasán a visszaugró farka. Majd lenyomta a fejét a saját farkához és le- pontosabban felszopatta magát vele, majd átfordította hasára s alaposan megdöfködte. Többször is, de csak a sokadik után ment el, de nem benne, hanem a hátára.
Szuszogva, lihegve feküdt maga is a fiú mellé. Jó ideig így maradtak. Már majdnem elaludt újra, mikor érezte a fiú kezét először a popóján, azt simogatta meg óvatosan, de érzékien, majd a másikat is. Közben annak szája a fülét szopogatta, s kis csókokat nyomott az arcára. A keze persze járt közben, már a farpofái között jártak egyre beljebb s beljebb, s elérve az anuszrózsáját azt is erotikusan megsimogatta, majd felemelkedve körbe is nyalta. Egyre beljebb próbálta tolni a nyelvét abba. Erre már a germán felnyögött az élvezettől és hátraszólt:
- Ha elég kemény vagy még, vagy már újra, akkor a nyelved után, mással is tehetnéd! – szólította a fiút fel a továbblépésre.
Az kicsit tétlenkedett, majd megtette, amire felszólították. Kezdetben kicsit ügyetlen volt még, kereste a jó, helyes testtartást is, de hamarosan belejött. Azonban túl heves volt, mert hamarosan elment a germánba. Így megint a germán került felülre, ő is döfködte még egy sort a fiút s elment benne most már.
Együtt mentek le a medencéhez, megfürödtek, de zajt nem csapva, majd mentek vissza vizesen aludni egymással.
Másnap reggel Flavius kiabálására ébredtek, mert a germán rabszolgája sem volt, aludt mellette, de a rabszolgafiút sem találta a hálókamrájában.
Gyorsan felugrottak, a germán az urához szaladt, a fiú kiugorva a hálókamra ablakán a majorság konyhába leszaladt s iparkodott vissza a reggelivel.
A reggeli után Flavius és a germán szolga lementek a hegyről s közben beszélgettek:
- Ide figyelj! Hamarosan én betöltöm a 24. életévemet s nagykorú leszek. Megkapom ezt a majorságot. Téged felszabadítalak a rabszolgaságból, de remélem továbbra is itt maradsz velem, mellettem! – jelentette ki.
A germán rabszolga hálálkodott urának s hódolattal elé térdelt, megcsókolta a kezeit s még a sarus lábait is. Le is akarta szopni ott az erdő szélén, de ezt Flavius nem engedte, viszont megkérdezte tőle, hogy merre van a rabszolgalány, mert nem látja az olajfaligetben dolgozni. A germán is körülnézett, de ő sem látta, így a vállát vonogatta csak.
Lent a majorságban tudták meg, hogy reggel az intéző a lánnyal behajtott az urasághoz.
Flavius megdühödött ezt hallva, megkorbácsoltatta a hír mondóját, majd maga után intve a germán szolgáját visszament az olajfa ligetbe, az ott dolgozókhoz. Végig mustrálta azokat, nem csak a lányokat, asszonyokat, de a fiatalabb fiúkat is. Végül egy rabszolgalányt választott ki – éppen a másik barátnőjét – majd még két igen fiatal fiút s egy germánkorú férfit. A szabadosnak meghagyta, hogy ezeket délutánra küldje fel a fenti házba, s ha megjött a városból a bevitt lány, azt is.
Visszamentek a majorságba, ahol megebédeltek, majd visszasétáltak a házukba az erdőn át. Azonban a tónál megpihentek, fürödtek egyet a hűs vízben, majd a germán rabszolga megdögönyözte, masszírozta Flaviust s a végén – kívánságára – fel is szopta a kedvenc mélytorkozásával. Flavius azonban nyűgös, elégedetlen volt, így ott helyben a germán által tört faágakkal meg is vesszőzte a rabszolgát. Alaposan, véresre.
Mikor felértek a házhoz, Flavius elment lepihenni, de a germán rabszolga, aki a tótól a kezében vitte a rabszolgaruháját, hogy ne vérezze össze, végig kellett mennie a közben a szabados által felterelt rabszolgalány, -fiúk s -férfi előtt, között, hogy a hálókamrájába érjen. Ott hasra feküdt s nem tudott elaludni, mert dühös volt, hiszen régen kellett már mezítelenül lennie más rabszolgák előtt. Szerencsre a rabszolgafiúja odajött, hozott vizes ruhákat, amivel beborogatta a germán véres hátát.
Maradt volna is nála, de Flavius hangja zengett, hívatta. A tornác előtt várakoztak a szabadossal a felhozottak. Flavius bent megkérdezte a rabszolgafiúját, hogy ostorozott- e már meg valakit? Mire nemleges volt a fiú válasza. – Most fogsz! – hallotta s azt gondolta a fiú, hogy a felhozottak közül kell valakit, de tévedett.
Kimentek, Flavius beült a karosszékbe és maga elé hívta a germán rabszolgáját. Az hamarosan meg is jelent, de most is ruha nélkül. Flavius még nagyobb haragra gerjedt, magához rántotta, alaposan felpofozta s meg is rugdosta a tornácon s utasította a saját rabszolgafiúját, hogy hozza oda elé a derest egy másikkal s egy csomó mogyorófa vesszőt is. Mikor visszajöttek maga Flavius választotta ki a vesszőt, a rabszolgafiúja kezébe nyomta s huszonötöt rendelt vele, a germánnal, aki közben már felfeküdt a deresre.
A rabszolgafiú tétovázott, dermedten állt s nézett Flaviusra, de az hajthatatlan volt.
Intett annak a rabszolga férfinek, aki a többiekkel ott állt s kezébe nyomta a mogyorófa vesszőt ezzel a szöveggel:
- Nem csak a germán kap huszonötöt, de az engedetlen másik is! Kezd! – szólt az utasítás.
Az fogta s végrehajtotta a 25-25 ütést a delikvenseken.
(folyt. köv.)