Szomszédok teleregény - BDSM verzió - 1. rész

Egy évekkel ezelőtt írt történetem, még "fiatal csikóként", így fogalmazástechnikailag nem biztos, hogy tökéletes:

Évek óta figyellek titokban, legalábbis én azt hittem, hogy titokban. Persze amint ez kiderült később, hiú ábránd volt csupán, hiszen az első pillanattól kezdve tudtad mi jár a fejemben. Panelház legfelső emeletén lakunk - te a szomszéd lakásban - és mivel ez a legutolsó emelet, sokszor utaztunk kettesben a liftben. Soha nem tudtam visszafogni magam, hogy ne fusson végig a tekintetem rajtad, van valami ősi, ösztönös vonzerőd ami fogva tartott. A mozdulataid, a tekinteted, az illatod, a hangod, az egész lényed és viselkedésed. Egy határozott, nőies nő, akit tudja magáról, milyen hatással tud lenni az ellenkező nem képviselőire, és élvezi is ezt a hatalmat.

Egy forró napon hazaérve a munkából, azt tapasztalom, hogy nincs víz. Ez előfordul mostanában. Mivel két felszálló ág van a házban, első utam hozzád vezet, megkérdezve nálad mi a helyzet? Furcsa mosollyal nyitsz ajtót, lassan végigmérve engem, ezzel alaposan zavarba is hozol. Nálad van víz, mondod, majd feszült csend.
- "Látom, nem mered megkérdezni... így akkor mondom én: lezuhanyozhatsz nálam, azzal a feltétellel, hogy végre megadod azt a pénzt, amit 2 hónapja kértél kölcsön! Drága zuhanyzás lesz, de ebben a hőségben szerintem megéri. Ja, és törülközőt tudok adni!"
Zavartan csak annyit tudok mondani, hogy természetesen, köszönöm, és mindjárt jövök. Hazamegyek, berakom egy borítékba a pénzt amivel tartozom, bezárom az ajtót, és becsöngetek ismét hozzád. Hallom a lépteid, majd nyílik az ajtó, belépek. Kellemes félhomály van nálad, hiszen a nyári forróság miatt le vannak engedve a redőnyök. "Gyere" mondod, és megmutatod merre a fürdőszoba, előttem lépdelve. Egy rövid nyári ruha van rajtad, és én ismét nem tudom levenni a tekintetem a lábaidról, fenekedről... hirtelen megállsz szembe fordulva velem, és kérdően nézel rám. Hirtelen nem tudom mit mondjak, pedig csak a pénzt szeretnéd megkapni. Mivel látod mennyire zavarban vagyok, kikapod a kezemből a borítékot, majd mosolyogva kinyitod a fürdő ajtaját. "Parancsolj. És tiszta legyél ám nekem :) " ezzel a pajkos mondattal magamra hagysz, bezárva a fürdő ajtaját. Gyorsan levetkőzöm, behúzom a zuhany-függönyt, és hosszasan élvezem a hűvös vizet, majd a kikészített törülközővel megtörölközöm. Meglepődve veszem észre, hogy nincsenek meg a mosógépre lerakott ruháim. Amíg zuhanyoztam, gondolom kivitted őket... jó tréfa! Derekamon a törülközővel lépek ki a fürdőből, keresve téged. Ott állsz kérdőn mosolyogva a nappaliban:
-"Nos, valami gond van uram? Megszámoltam a pénzt, és nem ennyit adtam kölcsön, hiányzik a kamat. Mivel ennyit kellett várnom idáig is, nem akarok további hónapokat várni. Most akarom. És mivel nem találtam több pénzt a nadrágodban sem, így másképp kell megadnod a tartozásod!"
Nem jön ki hang a torkomon, ott állok a lakásodban, ruháim nálad, egy szál törülköző van rajtam, tartozom is, mindenben igazad van.
-"Úgy látom nincs sok ötleted? Nem baj, nekem van. Gyere velem, itt maradsz pár órát, úgyis ráérsz! Megszolgálod azt a pénzt... tudom hogy tetszem neked, de ha nem, az sem érdekel!!!"
Megragadod a kezem, és magad után húzol a hálószobádba. Nem mozog a levegő, így fülledt meleg van, a redőnyök leengedve, sötét. A szoba közepére állítasz, majd szorosan mögém lépsz, és hirtelen sötétség borul rám: egy fekete sállal szorosan bekötöd szemeimet, majd a fülembe suttogsz:
-"Furcsa, hogy nem beszélsz sokat, úgy emlékszem igen nagy szád van, amikor rólam beszélsz... tudod, a hálószobám fala közös a ti lakásotokéval, így sok minden átszűrődik. Érdekes dolgokat hallottam, amikor a barátaiddal beszéltél rólam. Azok csak álmok voltak, most viszont lesz mire emlékezned, azt garantálom neked."
Forró ajkaid a nyakam csókolják, míg egyik kezeddel lehúzod rólam a törülközőt. Egy, az ágy mellett lévő székhez húzol, leültetsz rá, és szemből az ölembe ülsz. Kezeid a nyakam köré fonva, hosszú, forró csókot váltunk, kezeim a combjaid markolják, farkam megkeményedik, amit élvezettel érzel a fenekednél. "Ne merj sem szólni, sem megmozdulni!" mondod, és felállsz. Csupán a lépteid hallom, halk zörejek, ahogyan szekrényt nyitsz ki, pakolsz. Pár perc telik el csupán, de számomra szinte örökkévalóságnak tűnik, bekötött szemmel, meztelenül várva, hogy mit tervezel. Te pedig élvezettel figyeled, ahogyan a sötét szobában ott ülök a székeden, zavarban, meztelenül, és egyre mocskosabb gondolatok járnak a fejedben. A szék mögé lépsz, a földre dobva a szekrényből előkerült játékszereidet: vastag kötelek, használt harisnyák, bőr övek, bugyik... leguggolsz, hátrafeszíted a kezeimet, és szorosan összekötözöd a csuklónál, duplán, hogy véletlenül se lehessen szabadulni belőle, majd még a szék háttámlájához is hozzá kötözöd. Nem merek megszólalni, sem mozdulni, engedem hogy azt tégy velem, amit szeretnél. Fura mód izgat ez a helyzet. Minden mozdulatot kiélvezel, ahogy lassan szorosra húzod a köteleket... a lábaimmal folytatod, a bal bokámra hurkolod a kötelet, és hátra, majd felfelé feszíted, és szintén szék háttámlájához kötözöd. Ugyanezt megcsinálod a jobb lábammal is, majd a combjaimat hozzá feszíted és kötözöd a lábszáramhoz is. Ezáltal a lábaim terpeszben szét vannak feszítve, bokáim hátrakötözve, egyre kiszolgáltatottabb vagyok... de még nem vagy elégedett, hiszen te már tudod milyen terveid vannak velem, még biztosabb akarsz lenni benne, hogy nem tudok majd ellenkezni. Így a derekamra, és a mellkasomra is egy-egy kötelet helyezel, és szék támlájához húzod. Ismét duplán, szorosan. Ujjaid elégedetten húzod végig a combjaimtól, fel a nyakamig, miközben mosolyogva szemléled az elmúlt percek eredményét. Még nem végeztél: nyakamra egy bőr nyakörvet csatolsz, az azon lévő karikába pedig egy kötél kerül, és lassan, nagyon lassan elkezded hátrafeszíteni a fejemet, és a szék aljához csomózod a kötél másik végét. Így már a fejemet sem tudom mozdítani... egy hirtelen mozdulattal lehúzod a szememről a sálad: a nyakörv miatt csak felfelé tudok nézni, ott állsz mögöttem. Szemeidben perverz tűz lángol, mosolyogva, lassan távolabb lépsz, én pedig remegve próbállak követni a tekintetemmel, de nem tudom mozgatni a fejem. Megőrjít ez a látvány, látod a szememben a félelmet, a küzdelmet... lehúzod a bugyid - ami reggeltől rajtad van -, és a szék mellé lépsz. Körmöddel végigkarmolod a combom, amitől remegni kezd az egész testem... majd a bugyidat a farkamra tekered, és megmarkolod. Küzdök, hogy láthassam, mit teszel, de a fejem hátra van feszítve... a forró, mocskos bugyid a számhoz emeled, majd határozott, de lassú mozdulatokkal a számba tömöd. Érzem az ízed... az illatod... befogod a számat, a bugyit benn tartva az ajkaim között, és kéjesen, halkan suttogsz: "Most kezdődik majd csak a játék... élvezni fogom!". A másik kezedben, amit szintén nem látok, egy használt harisnyát tartasz, amivel most a számat kötöd be, rögzítve a bugyit. Így már sem mozdulni, ellenkezni, sem szólni nem tudok. Teljesen ki vagyok szolgáltatva neked, megalázó a helyzet, hogy még a lábaimat sem tudom összezárni, sem hozzád szólni, a fejemet sem tudom mozgatni, hogy legalább lássam mit teszel. Megfosztottál minden ellenkezési lehetőségtől. Ez volt a célod... felizgatva, mosolyogva lépsz távolabb, kikerülve a látómezőmből. Hirtelen bekapcsolódik a hifid, közepes hangerőre állítod, hogy még véletlenül se "zavarja" meg a szomszédokat, az esetlegesen kiszűrődő nyögések, könyörgések hangja. "Most kapsz egy kis időt, hogy kiszabadulj, amikor visszajövök, már nem lesz esélyed... " Becsukod a háló ajtaját, és magamra hagysz...
Telnek a percek, egyre hosszabbak, kínzóbbak. Hiába próbálok szabadulni, a dupla kötések szorosan tartanak, moccanni sem tudok. Próbálnék segítségért könyörögni, de a számból csak tompa nyögéseket tudok kipréselni, amit teljesen el is nyom a zene hangja. Feszülnek az izmaim a kötelek szorításában, de azok tartanak. Eközben kimentél az erkélyre, és rágyújtottál egy cigarettára. Égető a forróság, vakít a fény a benti sötét után... őrülten cikáznak a gondolataid, egyre gyorsabban veszed a levegőt, ég a bőröd, mocskosul felizgatott az eltelt fél óra: a kötözés, az érzés, hogy ott vagyok a hálódban, kiszolgáltatva, és csak tőled függ mit játszol az elkövetkező órákban. Elnyomod a cigarettát, nincs türelmed végig szívni, a konyhába mész, és mohón válogatni kezdesz: előkerül egy behűtött gyümölcsös joghurt, egy teli jégkockatartó, egy mézes csupor, pár szem érett barack... kinyitod a háló ajtaját, az ajtó hangjára még erősebben próbálok menekülni, de nem tudok, téged pedig csak még jobban felizgat ez a látvány, ahogyan feszülő izmokkal, nyögve próbálok kiszabadulni. Kényelmesen elhelyezed az új játékszereid az éjjeli szekrényre, majd meggyújtasz egy gyertyát. Én csak a gyufa sercenéséből sejtem, mi történik, majd meglátom a plafonon a gyertya táncoló fényét. Kényelmesen az ágyra fekszel, felhúzod a ruhád, és simogatni kezded magad az ujjaiddal. Már tiszta lucskos és forró vagy, mikor előkerül a vibrátorod is, halk zümmögése, és a nyögéseid hangja felkorbácsol engem is. Nem látlak, a szobában egyre forróbb, fülledtebb a levegő. Kinyújtod a lábaid, talpaid közé fogva a farkam, és miközben érzed a lüktetésem a lábaiddal, többször is elélvezel. Ebből csak annyit tapasztalok, hogy ilyenkor erősen összeszorulnak a talpaid a farkamon, és hangosan felnyögsz. A harmadik orgazmus után, remegve fekszel az ágyon, lábaid visszahúzva az ágyra. Tested forró, szinte éget, szíved hevesen ver, tekinteted kéjesen jár végig a kikötözött testemen. Távolról, halkan hallom a hangod: "Most kapsz egy kis időt még, míg majd keményen meg kell dolgoznod a kamat törlesztésért, de..." nem fejezed be a mondatot. Vészjósló a csend, csak a zenét hallom. Hirtelen megérzem a forró közelséged a lábaim között, ahogy oda térdelsz a szék elé. Ujjaid a combjaim karmolják, majd valamit szorosan a farkam tövére tekersz: egy farok gyűrű az. Egyre szorosabb... rángatózva ellenkeznék... de nem tudok. Ujjaid játszanak a farkammal, ami így, a tövénél szorítva, lüktet a markodban. Egyre csak keményedik... körmeid játszanak rajta, karmolnak, simogatnak, miközben a forró leheleted érzem. Valami ragadós, meleg folyik rám... a méz... csillog a farkamon, a gyertya fénye csillog rajta. Magad felé feszíted az ágaskodó farkam, és puhán az ajkaid közé szívod... miközben a makk köré szorítod az ajkaid, élvezettel figyeled ahogyan az egész testem remeg az érintésedtől... ekkora hatalmad van felettem. Lassan, őrjítő lassan csúsznak az ajkaid a farkamon, elkenve a ragadós mézet rajta. Teljesen elveszítem közben az időérzékem, csak a lüktető gyönyört érzem, amit megsokszoroz az, hogy mozdulni sem tudok... nem látlak... csak érezlek! Te pedig csak játszol... a gyűrű kellően szoros, nem engedi, hogy élvezzek, és most ez a célod: kínozni, az őrületbe kergetni. Ragadós méz, forró puha ajkaid, fogaid, ujjaid, lüktető zene, őrült kínt és gyönyört okozol, ahogyan egyre jobban élvezed te is. Nem bírod visszafogni magad, az ölembe ülsz, lassan beleülve a farkamba, miközben a hajamat markolod, kioldozod a számat, majd a mocskos és forró ajkaiddal némítasz el. Lüktet benned a farkam, de nem mozdulsz, csak ülsz rajtam és csókolózunk, keveredik a méz íze kettőnk gyönyörének ízével. Felállsz rólam, és a hifihez lépve felhangosítod... majd hátulról a fülemhez hajolsz, és mély, kéjes, vészjósló hangon mondod: "hallani akarom a hangod... ne fogd vissza magad!". Könyörögni kezdek, pedig nem is tudom mi következik, de ez téged nem érdekel, sőt... csak még jobban feltüzel. Gyertyával és egy jégkockával a kezedben térdelsz vissza a szék elé... és...