Érdekes kalandok a nagyobb vitorláson (3)

Miután azt megbeszéltük, hogy Gabi az óriás Andornak szívesen sok mindent megenged, hogy az megtegyen vele úgy gondoltam, hogy ideje komolyabban is foglalkozni Gabival. Még a térdeimen hasalt, oda szorítottam, amíg mindenhol megjártattam a kezemet rajta s most felvettem egy spriccelőt, amivel virágot szoktak spriccelni, s azzal végigspricceltem az elvert és leköpött popóit, majd egy széles, bőr „csattogóval” újabb ütések sorozata következett. Oda. Nem kicsik, de nagyok. Szaporán.
Gabi izgett-mozgott a térdeimen, próbált elhúzódni a csattogó alól, de nem sikerült, sőt egy idő után már a száját sem tudta tartani, halkan ugyan, de sziszegett is.
Leálltam, megint újra megspricceltem vízzel s most tenyérrel folytattam a csapásokat úgy, hogy mindig meg is húztam azokat. Ez csattogott csak igazán. Közben éreztem, hogy a farka is merevedett, sőt már igen mereven állt a térdeim között. Azzal a kézzel, amivel éppen nem ütöttem, megfogtam s megmarkoltam a szerszámját. Alaposan megszorongattam azt. A vonaglás erősebb lett, de a sziszegés is. Most abbahagytam a paskolását a popóinak, mert már szép színekben játszott s a tűs kereket kaptam kézbe s azt jártattam meg a testén. A hátán, majd az oldalain, végül még az ánuszrózsája mellett is ide-oda, majd a vágatán át a golyói bőrére értem le. Itt megálltam, át vettem a tűs kereket a másik kezembe s alulról is húzogattam, nem csak a golyói bőrén, de a merev farkán is. A makkján nem akartam, mert nem láttam oda.  Ekkor megszólalt:
- Nem lenne jobb Uram, ha megfordulnék, hogy lássa is, amit csinál, ahol csinálja?  - kérdezte meg sziszegve ugyan, de közben nevetve is.
- Azt gondolod, akkor nem kapsz a makkodra is? – kérdeztem vissza cukkolva.
- De, biztos vagyok, Uram, hogy nem hagyná ki a világ minden kincsért sem! – állította már komolyan. S lassan hozzátette: - Én sem tenném, ha egyszer István is, így, ilyen helyzetben a kezeim között lehetne! Nagyon szeretném látni őt mez-telenül. Nagyon kíváncsi vagyok a híres, vagy inkább hírhedt „rattan-szerű” bozótjára! Megoldható lenne Uram, esetleg? Legalább egyszer, még ha csak látni is, nem érezni, tenni? – fejezte be s közben meg is fordult a térdeimen. Várt s mivel nem kapott választ rám nézett könyörgőn.
Elgondolkoztam. Ugyan az Apja sok mindent kért, vagy inkább „megtiltott”, de feltétlen mindenről kell tudnia, ami itt történt, vagy történni fog? S találkozom én még valaha az Atyjával, hogy az számon kérje ezt rajtam? Szerintem nem! – állapítottam meg. - akkor megtehető! – határoztam el s megszólaltam!
- Figyelj jól, arra, amit most mondok Gábor! Sok mindent megtehetünk itt a hajót, sok vágy teljesülhet, de nem szivároghat ki semmi abból, arról! Bár nem valószínű, hogy az életben még látom Atyádat, de akkor sem! Megértetted? – néztem rá szúrósan.
- Igen, Uram, természetesen megértem. De miért Gábor vagyok, vagy lettem most hirtelen? – értetlenkedett is egyben.
- Mert ha majd subrinát akarok, akkor azt fogadok, de most férfi áll és „áll” előttem. – válaszoltam komolyan. – Míg itt vagy a hajón, sub maradsz s nem subrina! Gábor s nem Gabi! Megértve? Már úgy is nézel ki! – dörrentem rá szigorúan.
- Igen Uram, ahogy akarja! – válaszolta alázatosan, elmosolyodva.
- Azért! – mosolyogtam el magamat én is s váratlanul végig húztam a tűs kereket a merev farkán a tövétől végig a makkján s visszafelé is kezdve…..
Nem maradt el a váratlanság miatt a felszisszenés, majd a teste elrántása következett, aminek meg is lett a következménye: hangos, de rövid felordítás. A hirtelen elrántástól beleakadt a tűs kerék a farka bőrébe, szerencsére nem a makkjánál.  Gábor oda kapott a farkához, de én lefogtam a kezét. – Állj, várj, majd én kihúzom! – szóltam s tettem is óvatosan. Közben bevizeztem egy kisebb rongyot, s azt a farkára tekertem s odaszoríttattam vele. Gábor még sziszegett, de halkult s lassan abbamaradt. Hálásan nézett rám.
- A hirtelen mozdulat veszélyes, s mint tapasztaltad, esetenként fájdalmas is lehet! – figyelmeztettem Gábort.
- Igen, vettem észre, de szívesen lemondtam volna erről a tapasztalatról.  - szólt, majd egy idő után folytatta: - Akkor ez azt jelenti, hogy lehetséges mindaz, amit kértem az előbb? – reménykedőn nézett rám Gábor.
- Az attól függ, hogy mi az ajánlatod? – néztem rá komoly pofát mutatva.
- Ajánlatom? Milyen ajánlatot tegyek én? – nézett értetlenül rám Ő.
- Mi lesz az ellentételezés, mit ajánlasz nekem, vagy a társaimnak is, ha azokat megteheted Andorral, Istvánnal, vagy mással, mást is akarnál tenni még? – firtattam.
- Háááááát, volna még ötletem…. – kezdte Gábor s rám sandított. Érdeklődve vártam.
- Például Attilát is szívesen megcirógatnám én is, a tűs kerékkel is; vagy Álmost keményen megdugnám és el is fenekelném azzal a csattogóval – mutatta – a kis „segdugaszt” pedig; szintén tudnám „kezelni” egy kicsit! – szólt megfontoltan, de vágyakozva Gábor. – S még egy van, bár az szerintem nem megvalósítható itt és most a kísérő hajóraj miatt, éjjel kikötve lenni az árbochoz, vagy lógatva arról, de mezítelenül s úgy, akkor, ott a kilencágú macskával is kapni! – fejezte be Gábor.
- Ejha, nem semmi kívánságok! Mind talán nem is, de sok megvalósítható ezekből! – fogadtam el s megerősítettem: - Halljuk az ajánlatokat, mert már több kell, nyomós! – figyelmeztettem. Gábor gondolkozott s lassan kezdte sorolni:
- Mindent lehet, bármit tehettek velem, itt s most. Nincs tabu, határ. Még Gedeon kapitány, meg a matróz srácok is. Istvánról, Andorról és a Piciről nem is beszélve!
Nem mutattam semmi érzelmet, reakciót. Vártam, őt nézve. Gábor elkomorult, folytatta:
- Elintézem, hogy ne kelljen holnap visszaadni a hajót, hanem csak holnapután s akkor is Ti Siófoknál szálltok csak ki erről, s onnan viszem vissza Badacsonyba. Hosszabb, több idő s még egy éjszaka, ami rendelkezésre áll! – sorolta s közben nézett rám.
Egy ideig hallgattam, csak néztem őt. Ekkor legördült rólam, elém térdelt s az ölembe borulva kezdett izgatni. Elnevettem magamat.
- Ezzel nem veszel le a lábamról! – szóltam rá.
- Hát ezek nem elegek? – kérdezte lemondón. – Mást már nem tudok felajánlani? 
- Dehogy is nem! Magadat! – szóltam nevetve.
- Magamat? – értetlenkedett. – De hiszen itt vagyok, azt tehettek, teszel Uram velem, amit csak akarsz! – sorolta.
- Most igen, egy-két napig, s utána? Mész vissza a keszthelyi domhoz? – cukkoltam.
- Nem, nem soha! Ön után, soha, Uram! Nem és nem, oda soha többet! – bizonygatta.
- Akkor miért nem azt ajánlod fel nekem, és esetleg nekünk, hogy ha füttyentünk, ugrassz s jössz szolgálni máskor is?  - cukkoltam tovább Gábort. – De Gáborként, nem Gabiként!  – fenyegettem meg s szögeztem le nyomatékkal.
Gábor elmosolyodott, majd kacagni kezdett s megfenyegetett az ujjaival:
- Nagyon huncut az Úr! Hány bőrt akar lenyúzni, lehúzni a szegény alázatos subról?
- Amennyit csak lehet, és nem csak én! Gondolom! – tettem hozzá már én is nevetve.
- Ne feledje, csak egy bőröm van! De az az Öné, Uram! A lelkem is. – biztosított.
- Egy kicsit hangosak voltunk. Meg kellene a többieket is nézni, mit s hogyan tesznek! – mondtam. – Maradj, mindjárt jövök. Addig is, míg szétnézek, leküldöm Andort. – szóltam s kopogtattam a falon, párat. Egy kopogtatás volt a válasz.
Felmentem. Andort röviden felvilágosítottam, majd Istvánt, és Attilát is. Megkérdeztem Attilától Álmossal benne van-e a dolgokban? Az igenlőn válaszolt. Még Gedeon kapitánnyal is egyeztettem Miki jelenlétében. Ő húzódozott a dologtól, de a srácok, matrózok megtehetik.
(folyt. köv.)