Érdekes kalandok a nagyobb vitorláson (1)

Érdekességek a magyar tó partján 1-12 része ennek előzménye, ami azzal zárult, hogy Zsolt nem jön velünk tovább erre a nagyobb vitorlásra, ahogyan János sem s Alit is visszavitték a kisebb vitorlással Siófokra. Badacsony kikötőjében várt minket egy nagyobb, két kabinos vitorlás hajó, amire Gedeon kapitányon kívül csak István jött át matróznak, ezért kellett még két matróz: egyik Attila, a másik Álmos néven mutatkozott be, egypetéjű ikrek voltak, húszas éveik közepén jártak, kb. 180 cm magasak, izmosak, napbarnítottak. Attila gesztenye szőke, göndör hajú, kék szemű srác volt, közepes, göndör szőrzettel, ami kilátszott a trikója és rövidnadrágja alól, s aktív inkább, mint uni; míg Álmos – nevéhez méltóan – lassú, lomha fiú volt, fekete színűre festett, rövid, tűsi frizurával, kékesszürke szemekkel, teljesen leborotvált testtel, uni, de inkább passzív beállítottsággal. Mi maradtunk négyen: Miki, Pici, Andor és én.
Gedeon kapitány jelezte, hogy még egy vendég felszáll hozzánk Badacsonyban, az ottani kikötőparancsnok „fia”, aki velünk jön, mert ez volt a feltétele a hajócserének. Annyit még megsúgott, hogy különös a srác, aki szintén húszas éveiben jár, mint a matrózok, de azoknál alacsonyabb, barna hajú és szemű és erősen feminin beállítottságú lesz.
Mikor kikötöttünk Badacsonyban, mi átszálltunk a másik, mellettünk horgonyzó, nagyobb vitorlás hajóra, ahol a két ikersrác, mint matróz várt ránk, majd a mólón jött már egy ötvenes úr s egy „srác”. Apa s fia. Az Apa lejattolt Gedeon kapitánnyal, majd velem is, s ezt mondta:
- Ez a fiam, Gábor, aki magát Gabinak nevezteti, aki Önökkel menne erre a kirándulásra. Bánjon vele keményen Uram, mert eléggé öntörvényű a srác! – mutatta be a fiát s hozzátette halkan, szinte csak nekem:
- De arra kérem, hogy csak Ön, s ha szükségesnek látja, a fiai „kezeljék” őt, maguk között, a matrózok és a kapitány semmiképpen sem! Előttük sem történhet semmi!
- Természetesen Uram, így lesz. – válaszoltam s közben végignéztem a srácon, aki előttem állt délcegen, kihúzva magát, szinte kihívóan és pökhendien.
Rövidnadrág volt rajta, ma divatos nagy lyukakkal és csipkével díszítve, felhajtóval (az egyik lyukon át látszott a vörös színű alsója!); pink színű, topnak mondanám valami felette, selyemszerű anyagból, ami alig takarta a mellbimbóit. Csuklóin bőrből és színes kövekből készült láncok voltak s az egyik bokáján vékony ezüstlánc. A fülében több kisebb s nagyobb karikák befűzve, szemöldökében is egy-egy percing, de volt az orrában is egy. A cipője, vagy inkább topánja, volt csak különleges. Halványsárga színű, női darab volt, kis virágokkal kihímezve. S a haja: római mintára egyik oldalán tök kopaszra borotvált, míg a másik felstócolva, zselézve a feje tetején és a maradék haja a másik oldalra hosszan lenyúlva, lefésülve, majd a válláig ért. Egyszóval tényleg különleges „fazon” volt s nem csodálkoztam, hogy az apja gyorsan ott hagyta és távozott a vitorlásról. (Megjegyzem, azt is el tudtam képzelni, milyen kellemetlen volt végigjönnie a fiával a kikötőben most, vagy máskor.  )
Mindenki végignézett a srácon s figyelte a kissé görnyedten, de talán már felszabadultan távozott apját, ahogyan végig ment a mólón, vissza sem nézve. Szinte hallani lehetett a csendet s a várakozást. Ekkor vettük észre a felhúzódott top alatt a mellbimbóiban lévőket.
Gedeon kapitány azonban megszólalt:
- Nem bámulunk, arra lesz még idő később! Indulás! István húzd fel a horgonyt, srácok a vitorlákhoz, gyerünk, szaporán! – adta ki az utasításokat s a kormányállásba lépve, s már ki is vezette a hajót - a többi között - a kikötőből a nyílt vízre.
Ott átadta a kormányt a magához intett Istvánnak s elmagyarázta neki merre menjen, hogyan lavírozzon Keszthely felé, de ne érjen oda, ne kössön ki, lehetőleg maradjon bent a Balaton közepén. Figyelje a hajórajt is. Közben még Attilát is odaintette s mutatta, István lesz a főnök.
Álmost és Picit leküldte a személyzeti szállásra, meghagyva, hogy akkor jöhetnek fel, ha hívja őket. Magával intette Mikit, s Andort, akikkel lement a kapitányi kajütbe s mielőtt eltűnt, még visszanézett rám, kacsintva. Megértettem. Magamra maradtam Gáborral, vagy Gabival.
Az rám nézett, majd lassan elindult a hajó elejébe a hajószsákjával s ott megállt, visszafordult felém, letette maga mellé és megszólalt:
- Uram! Gondolom, kívánja tudni, miért is akartam mindenképpen eljönni Önökkel?
- Igen, nagyon. – válaszoltam őszintén.
- Az a teljes igazság, hogy apám látni sem akar Badacsonyban, a kikötőben meg pláne nem, soha! – kezdte, de nekem kicsúszott a számon: - Ezen nem is csodálkozom!
- Persze, én sem! – szögezte le a srác kicsit rám mosolyogva s folytatta: - Lent járva a kikötőben hallottam a pletykát, hogy jön egy hajó, amit nagyobbra akarnak cserélni, mert szűk, nem férnek el a rajta lévők. Akkor hallottam azt is, hogy különleges, mert két kapitánya is van, pontosabban az egyik Dom, Mester . Arról is szólt a fáma, hogy érdekes, különleges dolgok történhetnek rajta, mert egy csapat hajó kíséri, mint a halat a raj. Sejtettem mi történhet ott, ezért elhatároztam, hogy felkerülök rá. Hazamentem s apámat megkértem, hogy feljöhessek ide. Igaz, az volt a feltétele, hogy mivel a matróz srácoknak még nincs kapitányi vizsgájuk, így nekem kell hazavinni Badacsonyba a hajót, ha Gedeon kapitány nem akarja, mert nekem az van.
- Ejha, bocs Gábor kapitány úr, nem tudtam, hogy ilyen komoly személlyel van dolgom!  - viccelődtem vele, meghajolva előtte.
- Maradjak csak Gabi, Uram, ha nem bánja s folytathatom? – nézett rám alázatosan.
(Ejha, ez lesz csak a móka! – gondoltam s hagytam, hogy folytassa. Nagyon figyeltem rá!)
- Azt is tudnia kell, hogy sejtettem mi folyik a hajón, ismerve Istvánt és Gedeon kapitányt, de nekem, velük nem lehet ilyen élményem! Apám megölne, ha megtudná! Azért akartam jönni, mert egy gyakorlott dom, nekem is kihívás, próba, felmérés, határaim megismerése. Különösen az, hogy többen vannak, így többesben is történhetnek – talán – dolgok, vágyaim szerint, de az Ön döntésére, természetesen. – fejezte be s nézett alázatosan rám, de kérlelőn is egyben Gabi.
- Van gyakorlatod? Mással? Voltál már ilyen helyzetben? – soroltam kérdéseimet.
- Igen, már voltam, ha kevés is, de van. – felelte határozottan. – Keszthelyen van egy dom, ahhoz szoktam bejárni, ha megoldható, persze apám nem tudja, miért megyek.
- S mi vagy? Sub, vagy mazo is, vagy még? – soroltam tovább.
- Uram. Azt gondolom még csak sub, de alázatos, szolgálatkész, készséges. Nem vonz a fájdalom, de megszoktam. Ilyen apa mellett.  - tette hozzá huncutul rám nézve.
- Csak nem vert, vagy ver még mindig az apád?  - rökönyödtem meg.
- Verni már nem mer, de azért egy-egy pofon, tasli, nyakleves még megtörténik. Inkább szóval szid, de azt gyakran, hosszasan, alaposan. – nevette el magát Gabi.
- „Büdös kölyök, míg az én kenyeremet eszed, azt teszel, amit én akarok! Semmi sem lesz belőled, csak csatornatöltelék!” – idéztem vélhetően az apját.
Gabi jót nevetett ezen s ezt mondtam vagy inkább kérdezte meg tőlem:
- Honnan tudja Uram, csak nincs Önnek is ilyen neveletlen fia, gyermeke? –érdeklődött s igen várta a választ tőlem.
- Nem, nincs fiam, s a lányaim meg jól neveltek, de ismerem ezeket a subjaim panaszaiból. – feleltem én is nevetve. – De térjünk vissza a konkrétumokra! Mit tett már veled a domod, vagy mire vágysz különösképpen? – firtattam.
- Kikötött, megvert, csipkedett, csiklandozott, meggyertyázott s ilyenek. De amire különösen vágyom az a cbt minden formája, az elektrozás, farok elverése és megkötése, valamint a tűs kerék használata, meg olyan farok szorító, amiben hegyes végű csavarok vannak, s azzal kínoznak meg. Vonz több ember előtti tortúra, s az is, hogy szendvicsbe tegyenek! Ez különösen, nagyon vonz! – felelte őszintén Gabi.
- Uni, passzív, vagy inkább aktív vagy? – kérdeztem még meg tőle.
- Inkább aktív, de passzív is többesben, s ha többször teszik. – válaszolta Gabi.
- Rendben, majd meglátjuk! – válaszoltam s intettem menjünk le a kabinba.
(folyt. köv.)