Ada csapdájában

Leon csak nehezen tért magához. Furcsa melegséget érzett maga körül. Nehezen nyitotta ki a szemét, ráadásul pokolian fájt a feje. Megpróbálta megmozdítani a kezét, de nem tudta. A lába is mintha oda lett volna erősítve valamihez. Nem tévedett. Valaki egy székhez kötözte. Az illető biztosra menet, mert a lábait erős műanyag bilincsel fogadta a széklábakhoz, a kezét pedig összebilincselte a szék háttámlája mögött.
- Mi lesz már?- kérdezte magában miközben megpróbálta kiszabadítani legalább a lábait a műanyag bilincsek fogságából. Egyszerűen nem ment. Valami furcsa bágyadtság is rátelepedett, amitől erőtlenné vált.
De legalább a fejfájása elmúlt. Ahogy elkezdett visszatérni a látása egy kastély szobája kezdett kirajzolódni előtte. Fény csak kevés volt, valószínűleg csak gyertyák világíthattak.
- Mindig alábecsülöm a képességeidet!- mondta egy kellemes női hang.
Leon szeme felcsillant. Jól tudta, hogy ez a hang csak egy személytől származhat.
- Ada!- kiáltott fel, miközben tekintete a szoba közepén elhelyezkedő, vörös huzatos, baldachinos, ágyra szegezte. Csak a kábultságának volt köszönhető, hogy eddig nem láthatta őt.
Csábos pózban ült a gyönyörű vörös bársony takarón, feszes fekete bőrnadrágjában, amit széles kettős csatos öv és magas sarkú fekete bőrcsizma koronázott meg. A gyertyafényben kirajzolódó tökéletes alakján, szokásához híven vörös ruhadarabként egy feszes blúzt viselt. A mellkasán kigombolta azt és a gallérját állóra hajtotta, ami valami elképesztően elegáns, de egyben vagány megjelenést kölcsönzött neki. Pimasz attitűdjéhez igazodva a blúz ujját majdnem könyékig feltűrte, hogy szép hosszú, fekete bőr operakesztyűje megkapóan fodrozódhasson kecses végtagjain. Jobb kezét ráadásul a keresztbe tett lábának combján pihentette, míg a másik kesztyű csodával burkolt kezével kényelmesen támaszkodott az ágyon, hogy így is kiemelje kihívó tartását. Egy kis kerámia keresztet viselt nyakékként. Puritán, még is stílusos darab, ami tökéletesen passzolt letisztult stílusához. Rövid, fekete frizurája még sosem volt olyan fényes, mint akkor. Arcán a gőgös és arrogáns tekintet keveredett a csábítóan csillogó szemeivel. Leon jól ismerte őt. De ez a megjelenés még őt is meglepte.
- Ada, mi ez?- tette fel a kérdést az ágyon ücsörgő kémnőnek. Ada csak gyöngéden megvonta a vállát és szépen kirúzsozott ajkai közül csak ennyit gördített ki:
- Egy kis szórakozás. - majd végig simította a combját és megfogta az ágy oszlopát.
- Mondtam már, hogy unom a játékaidat!- vágott vissza Leon ingerülten.
- Ó, hát még nem is mondtam, hogy mit adtam be neked?- kérdezte lágy, de mégis gúnyos hangon Ada.
Leont elöntötte a harag. Már megint ő, és már megint valami átkozott vírus.
- Mégis mit? Miért?- vágta Adahoz durván a kérdéseket.
Ada arcára mosoly ült ki, majd elégedetten válaszolt.
- Az enyém vagy!- jobb kezével megmarkolta az oszlopot és felhúzta magát. Tartása még mindig maga volt a tökély. Elindult Leonhoz, aki az értetlenségtől nem tudott megszólalni. Lágyan ringatózó csípőjét, csak a magas sarkújának kopogása múlta felül. Arca vészjóslóan tündökölt. Leon most megijedt, tudta, hogy Adát gyakran küldik különleges vírus minták begyűjtésére. Idegesen tekergette a fejét és nem messze tőle meglátott egy spirál ampullát és mellette egy injekciós tűt. Kellemetlenül üres volt. A csizma kopogása abba maradt. Leon önkéntelenül a kellemes parfüm illat felé fordított a fejét. Ada csípőre tett kézzel ált előtte. most már szabályosan vigyorgott.
- Mégis mit…. – Ada Leon ajkaira tette a mutató úját. Leon majd felrobbant, de még így is ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megcsókolja a hideg, fekete bőrt. elnyomta magában az vágyat. Imádta ezt a nőt, de mindig leplezte az érzéseit. Ada egy vérbeli kémhez híven ezt nagyon jól tudta. Élvezte és egyben szenvedett is tőle. Akkor este valami különlegeset szánt a székbe kötözött férfinak, aki már sejtette, hogy Ada forral valamit.
- Egy különleges vírust adtam be neked- kezdte a vörös ruhás- egy olyat, amitől nem fogsz meghalni, - kezével végig simogatta Leon haját- de egy kezes bárány leszel. – Leon arca értetlenségbe csapot át. - Egy igazi szolga leszel, aki minden parancsomat teljesíteni fogja!- búgta Ada selymes hangján, miközben a kesztyűs keze végig siklott Leon enyhén mosolygós arcán.
- Ennyire tetszene?- tette fel a kérdést.
- Nem, - válaszolta Leon- de a vacsorába keverted az első adagot, majd kb. 10 órával ezelőtt kaptam meg a másik adagot, abból a tűből, a sikátorban. Erős kábítószer, az orosz titkos szolgálat használja.- Ada elismerő pillantással nyugtázta a férfi szavait.- A humorod még mindig csapnivaló, Ada.
- Te pedig ismét elvégezted a házi feladatot, Leon.
- Ada kérlek, oldozz el!- kérlelte a nőt, aki elfordította a fejét.
- Nem tehetem, de tegyél nekem egy szívességet, -mélyen Leon szemébe nézett- dőlj hátra és élvezd a műsort!
Majd hátat fordított Leonak és elkezdett elsétálni tőle. Szépen ringó csípőjét és formás fenekét tökéletesen kiemelte a feszes bőrnadrág, ami hátuljára még két cipzárt is felvarrtak. Valósággal vonzza a tekintetet. Lassú, érzéki sétája alatt a kesztyűs kezét a fenekére tette. Megfordult.
- Hogy tetszik az új kosztümöm?- kérdezte érdeklődő hangon Leontól, de ő csak összeráncolta a homlokát és nem válaszolt.
- Tudod az egyik kedvenc ruhámat tönkre tette az az állat a szlávoknál!
- Szvetlána, emlékszem rá. Jól elbánt veled!- vágott vissza Leon.
- Nem gondolod, hogy szemtelen vagy!- mondta Ada és gyors léptekkel ismét Leon felé indult.
- Akkor ott azt mondtad, befejezzük azt, amit elkezdtünk!- Ada ott is termett előtte és végig simogatta a combjait, majd közel hajolt hozzá.
- Fiatal még az éjszakai- súgta gyönyör, de még is kínzó lassúsággal. Felpattant tőle és hátat fordított.
- Hol is tartottunk?- kérdezte.
- Oldozz ki és megmutatom!- válaszolta a férfi. Ada félig visszanézett, majd kicsi, kaján vigyorral tovább sétált az ágy felé.
Leon fülét furcsa hangok ütötték meg, az öv csatjainak csilingelése. Látta, ahogy az öv lassan elhagyja a helyét és Ada a jobb kezével az ágyra dobja.
- Nem gondolod, hogy veszélyes játékot játszol?- kérdezte Leon.
- Nem.- válaszolt Ada kellemes melegséggel, miközben jobb kezéről elkezdte lehúzni a kesztyűjét.
Kacér játékot játszott. Egyesével lazította meg az ujjain, majd egy határozott, de mégis gyöngéd mozdulattal lehúzta azt. A bal is olyan simán csúszott le selymes kezéről, akár egy álom. Hogy fokozza a látványt, két ujja közé fogta a kesztyűt és akár egy darab szemetet, a földre pottyantotta. Most már mezítelen kezével simogatta végig magát. Leguggolt, végig simította a combjától a csizma száráig a lábát. Érzékien felállt. Kezével a csípőjén és a combján játszva újra Leon előtt termett. Jobb csizmájával fellépett Leon combjára. Ügyelt arra, hogy a sarka azért egy kicsit belemélyedjen a székben fészkelődő férfi combjába. Érezze a törődést. Ball kezével, egy teátrális mozdulattal lehúzta a cipzárt a csizma szárán. Jobb kezével végig cirógatta Leon állát. Élvezte, hogy ő nem tehet semmit, de látta, hogy belül forrong benne a vágy. Csizmája halk puffanással landolt a földön. Bal cipője hasonló sorsra jutott. Lágyan Leon ölébe ült, úgy hogy a lábait összefonta a háttámla mögött. Neki látott, hogy megszabadítsa magát a blúzától. Leon megcsókolta az arcát.
- Hát, szabad így viselkedni egy hölggyel?- mondta pajkosan, miközben egyre szorosabban bujt hozzá imádott lovagjához.
Szép, hosszú ujjai zongorajátékba beillő mozdulatokkal csalta ki a gombokat a helyükről, miközben egyre hangosabban dobogó szívét próbálta leplezni a férfi előtt. Leon legszívesebben magához ölelte volna, vagy legalább végig simogatta a puha, selymes bőrét. Ada gonosz módon még egy kicsit ficánkolt is az ölében, hogy még jobban rájátszón a tétlenségére. A vörös csipke melltartója és a fekete bőrnadrágja észvesztően szexi megjelenést kölcsönzött neki, aminek senki sem tudott volna ellenállni. Sajnos Ada megunta a nadrág szorítását, így eldöntötte, hogy megszabadul attól is. egy gyönyörű mozdulattal megfordult Leon ölében. Egy kis csókot nyomott az arcára, majd felállt. Egy kicsit pucsított, hagyta, hogy Leon élvezze a látványt. Majd egy kis simogatós előjáték után, nekilátott, hogy kiszabadítsa magát a nadrág börtönéből. Lassan tolta le, élvezve az új szabadság minden pillanatát. A fekete bőr helyébe a vörös csipke bugyija és hibátlan vádlija lépett. Szexisen lerúgta a nadrágját, majd örülten lassan helyet foglalt a trónján. Leon a fogával kapcsolta ki a melltartóját. Ada a kesztyűkhöz hasonlatosan búcsúzott el tőle. Mikor Leon felé fordult, ő végig csókolta a nyakát, a mellkasát, majd a keblei közé fúrta az arcát. Ada még mielőtt kibujt a nadrágból, kivett valamit. Egy kis fém tárgyat. Egy kulcsot. A bilincs hangosan csilingelve zuhant a földre. Szorosan átölelték és megcsókolták egymást. Testük tűzforrón olvadt össze. Ada behunyt szeméből könnyiek szöktek elő. Leon elmondhatatlan boldogságot érzett, hogy szép őrangyala vele van. már el is felejtette, hogy ő nemesis is! egy éles szúrást érzett a combjában.
- Ada, miért?- kérdezte kedvesen az egyre jobban elhomályosodó alaktól, kinek gúnyos nevetése egyre jobban visszhangzott a fejében.