Pesten (7.rész)

Elkezdtem dugni a száját. Tetszett volna az is, ha közben fogja a fenekem, de így is nagyon izgató volt, hogy hátra volt kötve mind a két keze. Ahogy térdelt előttem és fogtam a fejét, hirtelen nem láttam benne semmi mást, csak egy használati eszközt a kielégülésemre. Olyan jó volt, hogy nem volt koromsötét és a holdfénynél látni is lehetett. Egy kicsit oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam a farkam a szájában. Először csak finoman tömtem a száját, érzéssel. Pár perc után elkezdtem gyorsítani, majd keményebben betoltam neki, hogy nekem minél jobb legyen. Most nem foglalkoztam vele, hogy neki milyen érzés. Viszont, igazi szolgalélekkel tűrte, ahogy dugom a száját. Nem ellenkezett és még a fejét sem húzta el. Akarta, hogy használjam, mint egy bábot és ennek a gondolata is felpumpálta bennem a tüzet, ami már amúgyis lobogott ezerrel. Alázata felébresztette bennem a vadállatot és csak kúrtam a száját keményen. Folyt a nyála, de én csak folytattam. Amikor úgy éreztem, hogy nem fér már több a szájába, akkor ahogy fogtam a fejét, még jobban ráhúztam. Egészen ütközésig. Néha már elakadt a lélegzetem és tudtam, hogy közel a cél. Viszont, hogy ne érje váratlanul, csak annyit mondtam neki, hogy: - Mindjárt jövök. – elcsukló hangon. Párat még toltam rajta és telelőttem a torkos száját. Akkorát nyögtem, hogy még a nyakam is kinyúlott. Fújtattam, mint a vadló és a lábaimból elment az erő. Ekkor villant be, hogy ő meg végig térdelt. Kicsit kijjebb húztam a farkam a szájából és már nyelte is az anyagot. Egyik kezem a fejére tettem és a másikkal meg belefejtem a maradékot a szájába. Kivettem a farkam a szájából és visszahúztam a gatyámat. Nem szeretem, ha lógnak a zacskók. Nem hiányzik, hogy kinyúljon és később kilógjon a rövidnadrágból, mint az öregeknek szokott.
A térdelő szuka körbenyalta a száját és várta a folytatást. Jól ki is száradtam közben. Még jó, hogy gondoltam előre és készítettem be magunknak innivalót. Az enyémben volt energiaital is, hogy jobban bírjam a strapát. Ittam egy jó nagyot és megkérdeztem őt is, de csak a fejét rázta. Nagyot sóhajtott és fölemelt fejjel kíváncsian várta, mit hozok még ki a találkozónkból.
Időt kellett nyernem, hogy újra feltöltődjek. – Jó kislány voltál, mint egy igazi ribanc. Ezért, jutalmat érdemelsz. – osztottam ki neki a dícséretet, amíg ő elmosolyodott. – Kelj csak fel! – mondtam neki határozottan és felsegítettem a földről. Kicsit simogattam a testét és meggyúrtam a melleit. Ahogy állt előttem félig terpeszben, megcsókoltam a nyakát és elkezdtem teljes tenyérrel dörgölni az ölét. Már nagyon megnyílt mindenre, amit teszek vele. Rám bízta magát ennyi elélvezés után. Nem kellett sokáig körözni a kezeimmel, már el is akadt néha a lélegzete és teljes testtel dőlt felém. Éreztem, hogy kell neki egy ölelés. A másik kézzel átöleltem, hogy érezze most ő a fontos és gyorsítottam a lenti kezemmel. Fejét a nyakamba hajtotta és felnyögött. Meg is kellett tartanom, mert elhagyta magát és ekkor elkezdtem lassítani. Amikor megálltam, adtam neki egy puszik a homlokára és csak annyit mondtam neki, hogy: - Fordulj meg! . . . (folyt. köv.)