Germán rabszolgák élete a római nemes házában (4)

Flavius kifaggatta a rabszolgáját hol járt, honnan került ide, az úszómedencéhez, de először nem is igen hitte el neki, amit elmondott, a lányról így:
- Nem szellem volt az Uram, hanem egy lány. Teljes valóságában volt ott az erdőszélen. – hangzott a germán rabszolga válasza.
- Egy lány? Ilyenkor este, vagy már inkább éjjel? Az erdőszélen? S honnan került oda? – firtatta a Gazda.
- Hát, az úgy volt, hogy én hívtam oda, két napja már, aaaaa ööööö a nevedben s ezért az intéző elengedte. – szólt halkan a rabszolga.
- Az én nevemben? S csak most szólsz erről? – dühödött meg Flavius és képen vágta a rabszolgát, hogy az visszaesett a medence vizébe. Megvárta, míg kikászálódott onnan, majd újra megpofozta, sokáig, dühösen.
Az csak állta az ütlegeket, pofonokat, rá sem mert nézni az urára közben. Az leállt s megszólalt:
- S a leány mit szólt, hogy nem én voltam ott? – kérdezte meg.
- Semmit, mert nem mert szólni, nem tudhatta, hogy én a Te utasításodat hajtom-e végre. – mentegetőzött a rabszolga behúzott nyakkal.
Joggal, mert kapta is a folytatást, de most nem csak kézzel, hanem egy felkapott vesszővel is. Oda sújtott, ahol csak érte a rabszolga testét. Az meg már nem csak sziszegett, de ordított is, ahogyan a száján kifért.
Erre a zajra felébredt s lejött a medencéhez a fiatal rabszolgafiú is. Álmélkodva látta, ahogyan ott csépelte Ura a másik, germán rabszolgáját.
Mikor az meglátta őt, visszaküldte korbácsokért, meg bilincsekért s tovább csépelte, míg csak vissza nem jött a kért dolgokkal a rabszolgafiú. Lihegett, mert igencsak futott, teljesíteni a parancsot. A Gazda kikapta a kezéből a „hétágú macskát” s azzal fenyítette tovább a germánt. Közben megparancsolta, hogy tegyen rá bilincseket a csuklóira és a bokáira. Mivel az ütéseket közben sem hagyta abba, így a rabszolgafiú is kapott párat azokból.
Mikor mindent végül sikerült feltennie a germánra, akkor Ura parancsára odavonszolta az egyik márványoszlophoz s odaláncolta a társát. A Gazda még egy ideig ütlegelte, kiadva dühét, de elfáradt. Odaadta a korbácsot a rabszolgafiúnak, hogy folytassa, s ő leült az egyik ottmaradt heverő ágyra. Onnan nézte a büntetést s még bíztatta is:
- Erősebbeket, nem olyan gyengéket üss! Ne csak a hátára, de az oldalára, hasára s a farkára is célozz! Ha nem leszek elégedett veled, te kerülsz a helyére! – cukkolta.
- Igenis, Uram! Ütöm, ahogyan csak bírom, s ahol elérem. – válaszolta az.
- Ne lazsálj! Üss közben is, még, még! – bíztatta azt.
- Uram, már is! – nyögte ki a rabszolgafiú, de látszott már fárad. Lihegett, törölgette a homlokán a verítéket.
- Menj, fürödj meg s gyere vissza! De előtte ezt a germánt is oldozd el, menjen ő is veled a vízbe! – parancsolta.
Jó ideig hagyta azokat úszkálni a vízben, majd maga is kedvet kapott s ledobva a köntöst, beugrott melléjük a vízbe. Már együtt úszkáltak ott.
Kb. fél óra múlva, Flavius is elfáradt, kimászott a vízből, s persze a két srác is azonnal követte őt. A germán rabszolga már adta is Urára a köpenyt újra, majd mikor lefeküdt a keveretre, hassal, már dögönyözte, masszírozta is a lábait, majd vádlijait s lassan kibontotta a köpenyből, s az egész testét munkába vette. Flavius hagyta, elégedetten nyöszörgött persze közben, de élvezte.
A másik rabszolgafiú csak toporgott mellettük, elmenni sem mert, de maradni sem akart.
Végre a germán rabszolga intett neki, így elosont vissza a házba s a hálókamrájában lefeküdt.
Flavius mintha csak erre várt volna, megszólalt:
- Mit tettél, ha tettél valamit azzal a leánnyal, aki engem várt? – kérdezte meg.
- Uram, csak azt, amit egy férfiember tesz egy lánnyal, ha már ki van éhezve női testre.
- Azaz, megdugtad, meghágtad a nevemben? – nevetett Flavius.
- Nem, hogy merném azt megtenni Uram? Saját nevemben tettem, ahogy parancsoltad. Kipróbáltam előre. – erősítette meg.
- Még szopni is megtanítottam ezen idő alatt. – tette hozzá már mosolyogva.
- Úgy, ahogyan Te szereted, Uram!
- S ment neki? – kérdezte meg érdeklődve Flavius.
- Hát, még nem. Gyakorlatlan még, de bele fog jönni. A mélytorkozásba is. – biztosította Urát a germán rabszolga.
- Helyes, akkor kipróbálom. Mikor találkoztok újra?
- Holnap, azaz ma este, újra ott, és akkor, mint ma. – válaszolta a germán.
- Akkor menjünk aludni, hogy ne legyek fáradt! – szólt Flavius s felment a házba. A lépcsőről még visszanézett s a tétlenkedő germán rabszolgájának intett, kövesse őt.
Fent, bent a házban, a hálószobában, még meggyúratta, masszíroztatta magát, majd leszopatta mélytorkozással is. A germán igyekezett jól végezni ezt.
Közben Flavius elaludt, így kiosont, elment a maga hálóhelyére s lefeküdt.
Másnap azonban, mikor lementek a majorságba, a germán rabszolga útközben megmutatta a dolgozó lányt Urának, de az még akkor is kételkedett. Ezért odahívatta magához s megparancsolta neki, hogy este friss, üde legyen, mert ma maga veszi kezelésbe már.
Egész nap mindenki erről beszélt, az estéről.
Az intéző, mivel úgy is be kellett hajtania a birtokra, a városba, közben Urát is útba ejtette s elmesélte a jó hírt Neki is. Meg is kapta a jutalmát, egy tallért érte. S arra utasították, hogy holnap jöjjön vissza, de hozza be a lányt is magával.
Kora délután már visszaérve az intéző behozatta a lányt a ligetből, aludni küldte, majd megfürdettette, meg is kenettette s ételt is adatott neki. Kapott új rabszolgaruhát, azzal indult el az erdőszélre.
Ott már várta a germán rabszolga, aki kézen fogta s magával vitte fel a házba, a kertbe. Odavitte a medencéhez s ott várták Flavius ifiurat. Az csak sokára ért oda. Maga elé állította a lányt. Mindenhol megtapogatta, mint egy barmot, még a ruhája alá is benyúlt közben. Majd megfogta a fejénél fogva és lehajtotta az öléhez s mutatta szopja le.
A lány kicsit vonakodott, mert a barátnője ezt tanácsolta neki, az úr izgalmának fokozására, de ez a tanács nem vált be. Flavius megdühödött s a hajánál fogva maga elé rántotta a lányt a földre, s a germán rabszolgájának megparancsolta, hogy tépje le róla a ruháját s döfködje meg előtte, alaposan.
Az meg is tette élvezettel, többször is elment a lányban. Nem volt finnyás, de közben sem törődött azzal, hogy okoz-e fájdalmat, vagy sem. Közben a fülébe súgta, ha Flavius urat lovagolja, akkor is élvezetet mutasson az arca, ha fáj, nem úgy érez, akkor is! Mindenképpen.
Mikor végzett, az Ura lába elé borult, alaposan, mélytorkosan felszopta annak farkát s akkor ráültette a lányt, a vállainál fogva belenyomva annak farkára. Flavius azonban hamar lelohadt, így nem sok kárt tett a lányban. 
Ekkor együtt bedobták élvezettel a medence vizébe, meg sem kérdezve, hogy tud-e a lány úszni. Nem tudott. Ott fuldoklott, mire a germán rabszolga rájött, hogy nem tud úszni s beugorva kihúzta onnan. Lefektette a medence partjára s kinyomta belőle a lenyelt vizet.
Ráparancsolt, hogy öltözzön fel s visszaküldte egyedül a lenti majorságba. Éjjel. A lány remegve ért le, mert félt a sötét erdőben egyedül.
(folyt. köv.)