Érdekességek a magyar tó partján (9)

Gedeon kapitány is átesett a vizsgálaton - saját akaratából - sikeresen. Utána még pár dolgot megbeszéltünk: engem nem zavart a Gedeon név subként sem, így maradhatott, viszont a továbbiakban kölcsönösen tegeződünk a fiúk előtt, hogy ne tudják mikor kapitány s mikor sub Gedeon, viszont ha sub, akkor ő – mint a többiek is – természetesen magáz engem. Mi ketten csak kettesben lehetünk mezítelenek, máskor szigorúan csak úszónadrágban, vagy rövidnadrágban. Mikor ezeket mind megbeszéltük Gedeon még valamire figyelmeztetett:
- Tudod, te eddig lent voltál, így biztosan nem vetted észre, hogy több, mondhatnám sok hajó „kering” körülöttünk, vagy tőlünk 1 km távolságra, mert ezen belül jól láthatóak, amik történnek a spéci éjjellátó és egyéb, modern eszközökkel. Nem tudom hogyan terjedt el, de sajna elterjedt, hogy nem „szokványos” vitorlás túra lesz a mienk.  – mondta a kapitány.
- Akkor ezért figyelmeztettél, hogy mielőtt villanyt gyújtunk a kabinban, húzzuk be a függönyt? – néztem rá.
- Igen s még valamit. Bár a mezítelenséget semmi sem tiltja a fedélzeten, de jó lenne, ha a kezdeti vesszőzéseket az árbocnál nem nagyon ismételnéd meg! Meg olyan más dolgokat sem, ami félreérthető lenne! Arra itt a kabin, vagy elől a legénységi szállás!
- Értem, rendben. –válaszoltam. - Még valami? – néztem rá.
- Más nincs Uram, csak egy alázatos kérésem, ha a subnak lehet ilyen? – kérte.
- Nem nagyon, de kivételt teszek Veled. Mond, mi lenne az? – néztem rá kíváncsian.
- Ha lehetne, s nem lenne gond, akkor én szeretném az Ön fiait levizsgálni alkalmasságból, matrózként  - felelte Gedeon.
- Azaz Te is vizsgálódnál szívesen náluk, rajtuk? Ez jó, fenomenális ötlet. Tedd! Kivel kezdenéd? – kérdeztem igen kíváncsian. – Vagy várj, tippelek! Andor lenne az első, talán Ali, Pici és János a sorrend. Eltaláltam? – néztem rá.
- Igen, eltalálta Uram. – felelte a kapitány. – Alit biztosan előre venném!
- Netán a hajón az első éjszaka jogát is akarod érvényesíteni náluk?  - cukkoltam.
- Miért is ne, Uram. Biztosan Ön sem hagyja majd ki ezt a lehetőséget, kezdve talán Istvánnal, nem jól érzem? – felelte nevetve Gedeon.
- De, igen, jól érzed, azonban ezért majd büntetés is lesz, ha majd már lehet, Neked. Ne feledd! – nevettem én is. – Jól jönne most több kabin is, nem kellene osztozni ezen.  - szomorodtam el.
- Azért van még egy kabin, a kapitányi, személyesen nekem, ott tehetem én is s akkor ez marad Önnek, Uram.  - felelte vidáman Gedeon.
- S addig ki viszi a hajót, mert ha jól érzem, ha gyengén is, de haladunk a széllel?
- Zsolt! Úgy láttam s hallottam tőle, úgy sem jöttek ki jól egymással. Legalább gyakorol, hamarosan úgy is vizsgáznia kell majd.
- Rendben, akkor jöjjön, azaz menj s vidd Andort, én pedig gyorsan még levizsgálom Mikit, Alit, Picit és majd Andort is, ha szabadul, vagy megszabadul Tőled  – ismertettem további terveimet.
- Megvizsgálod őket, hát még nem tetted? – nézett rám csodálkozva Gedeon.
- Nem, mikor tettem volna, alig egy-két órával hamarabb találkoztam csak velük Siófokon s már jönni is kellett ki, a partra, mert jöttetek. Oké, akkor menjünk s tegyük a dolgunkat! – adtam ki az ukázt.
Gedeonnal felmentünk a fedélzetre. Ott, míg Ő szétnézett, ellenőrizte Zsoltot, én lementem, megnéztem a legénységi körletet (nem volt nagy, csak két függőágynak volt helye s némi rakodótér a cuccoknak. Visszatérve tétován nézelődtem, míg srácaimnak elmondtam, hogy a kapitány úr is ragaszkodik ahhoz, hogy matrózvizsgán essenek át, nála. Andornak külön is jeleztem, hogy ha végzett a kapitánynál, utána jöjjön hozzám is vizsgálatra, majd még készüljön, mert lesz dolga más is, éjjel, de nem részleteztem mi lesz az .
Miután szétnéztem, Mikivel lementem a kabinba s megkérdeztem tőle:
- Tudod, hogy szinte szélvészként terjedt a hír el – hajós körökben – mi lesz, vagy mire készülünk itt ma-holnap?
- Nem, nem tudtam, de akkor értem már, miért köröz ennyi hajó körülöttünk. Feltűnt!
- Semmi gond, a kapitány felhívta a figyelmemet erre. – válaszoltam.
- Akkor semmi sem lesz, nem tehetjük? – kámpicsorodott el Miki.
- Azt nem mondtam, de óvatosaknak kell lennünk, csak lent a kabinban tehetjük, vagy majd máshol…. – sejtelmeskedtem, de Miki felkapta a fejét érezve ezt a talánt.
- Mindenesetre éjjel több részletben alszunk, mert közületek is lesznek őrségben a matrózok mellett. – nyomatékosítottam Mikinek.
Majd őt is megvizsgáltam, s természetesen alkalmasnak találtam. Alival, majd Picivel is hamar végeztem s mire az felment a fedélzetre már kopogott s jött is le Andor:
- Bejöhetek, Pici mondta, hogy ő is már végzett. Őt kétszer is vizsgálta Uram, kétséges volt talán az alkalmassága? – érdeklődött Andor.
- Ne szemtelenkedj, mert megjárod! Nem csak a kapitánynak tetszel, de nekem is. De nem jöhetsz többször, ha megjegyzéseket teszel! Megértve? – oktattam ki dühösen.
- Bocsánat Uram a szemtelenségemért, büntessen meg, megérdemlem. Akár Zsolttól is kaphatom... – csúszott ki a száján.
- Zsolttól, csak nem? A nagyok összetartanak? Nekem ugyan Zsolt nem jött be . – válaszoltam flegmán.
- Igen, Uram, Zsolt is említette, hogy volt Önök között valami zavar, bántotta is őt .
- Bántotta, azt hittem ….. – kezdtem, de elharaptam a mondandómat. – Akkor oda, öleld át a tartó gerendát, tőlem kapod a büntetést s nem Zsolttól!
- Igenis, Uram! – készségeskedett Andor, de hassal fordult a gerenda fel, felém a szép, gömbölyű, eléggé szőrös popója meredt.  Megmarkoltam párszor, de rászóltam Andorra: - Nem úgy, fordítva!
Andor értetlenül, de lassan megfordult, majd háttal támaszkodott a gerendának s karjaival hátul átfogta azt, majd a kezeit is a háta mögött összekulcsolta. Várta mi lesz a büntetése. Én pedig lassan elővettem a dilatator készletet, kinyitottam. Azt, majd Andor testét, újra a készletet, majd újra Andor testét, de már a még töppedt pöcsét néztem. Végre Andor megértette, párat húzott rajta, de közben megjegyezte:
- Érdekes, a kapitánynak így is megfelelt.  - humoroskodott.
- Persze, hogy meg, hiszen csak nézte, de nem tette!  - cukkoltam. – De én teszek is be Neked! No, még nem oda, csak ide a pöcsödbe egy dilatatort s utána majd el is verem, hogy élvezd!  - bíztattam, majd a már kicsit állót megfogtam s a síkosítózott dilatatort belenyomtam óvatosan, néha kicsit meg is forgatva benne, amikor mindig felszisszent s próbálta elhúzni magát, a testét, farkát.
- Aha, már élvezi, fogod még jobban is! – bíztattam s folytattam.
Mikor már teljesen benne volt, megcsavargattam jobbra-balra. Andor teste megfeszült, kicsit vonaglott, halkan sziszegett is. Most vettem egy bőr pertlit s alaposan körbekötöztem a farka tövénél, majd szétválasztva a golyóit is, s végül még már a farkára kapott egy fémgyűrűt, amiben vagy öt helyen, kis csavarok voltak. Ezeket egy csavarhúzóval óvatosan addig csavartam be, míg láttam Andor teste megrezzen, tehát elérte a csavar hegye a farka bőrét.
- Akkor most jöhet az újabb kézimunka! – utasítottam Andort, aki hitetlenkedett, de tette, amire utasítottam. Óvatosan, nehezen, de meghúzkodta a farka bőrét, főleg a makkjáról tudta leginkább lehúzni s vissza. Így vettem a tűs-kereket s mikor lehúzta a makkjáról a bőrt – Állj! - parancsoltam, majd a tűs kerékkel végig mentem a mellkasán, a hasán, oldalain, de a végén a mereven álló farkán is, oda-vissza és a csupasz makkját sem kihagyva. 
(folyt. köv.)