Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (második rész)

Egyszercsak megállt az autó. A fájdalmas útazásom véget ért. Arra már a hátam, oldalam, fenekem, lábam teljesen össze vissza volt szurkálva. Lépéseket hallottam, majd kinyílt a csomagtartó fedele és az erős férfi kiszedett belőle. Eleinte nem láttam semmit, a sötétség után meg kellett szoknom a fényt.

-itt fogsz szenvedni és nem is keveset, szólalt meg a férfi.

Körülnéztem. Egy kúrián voltunk, mely több épületből állt. Mi a legdíszesebb épület fele indultunk el, mellette melléképületek és istállók is voltak. Egy lépcsőn mentünk fel az emeletre, majd egy szobán átmenve a férfi egy nagy ajtón kopogtatott.
-bejöhettek –szólalt meg egy fiatalos, de kemény hang.

Egy nagy szobába léptünk be, ami régi, arisztokratikus bútorokkal volt berendezve. Egy bőrpamlagon ült Vanda Úrnő. Nem domina ruhában volt öltözve, hanem egy igényes, hosszú, kék selyem ruhában. A lába keresztbe volt téve, lábfején egy drága, finom bőrből készült magassarkút viselt. Rendkívűlien szép nő volt. Fekete haja, a vállára omlott, kék szemei csillogtak. Az érdekes szabású kék ruhája nem fedte teljesen a kezeit és lábait, így hamvas és hibátlan bőrét megcsodálhattam. Nagyon csínos nő volt, igaza volt a férfinak, hogy a világ „legszebb Úrnőjének” nevezte, mivel valóban gyönyörű volt, bár a világon biztos van még hasonló szépségű Úrnő egynéhány. Az volt rendkívüli benne, hogy látszott az egész testén, arcán a kényelmes, gazdag élet és az évek óta megélt uralkodás. Látszott rajta, hogy egy olyan nő, aki mindig mindent megkapott, amit csak akart és megszokta, hogy bárki felett áll.

-csókolom a kezeit –köszöntem rá, mivel gondoltam udvariatlanság lenne, ha nem üdvözölném.

Az Úrnő, hidegen, lenézően és lassan végigmért, majd megszólalt:

-Dávid kérlek vidd hátra ezt a pimasz szolgát az istállóba, és a hosszú korbáccsal addig verjed, amíg el nem mondja, hogyan kell Úrnője elé járulnia. És kérlek ne ebben a göncben, hanem csórén korbácsold meg!
Az Úrnő szavai teljesen megdöbbentettek, de nem volt mit tennem, Dávid (tehát így hívták a férfit) megragadott és kifele kezdett tuszkolni. Hirtelen azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit vétettem? Amint mentünk lefele a lépcsőn, Dávid el kezdett szídni:

-te hülye állat! Hogy képzelted azt, hogy lábon állva mész Vanda Úrnő elé? Négykézláb kellett volna eléje csúsznod és megcsókolnod a cipője talpát. Aztán meg a szemébe néztél, annélkül, hogy engedélyt adott volna rá! Arról nem is beszélve, hogy szintén engedély nélkül még meg is szólaltál! Nem tudtam, hogy ilyen neveletlen bunkó vagy! De nem baj, mert most úgy elverlek, hogy egy életre megtanulod mi a tisztelet!

Az udvarra értünk, amikor az Úrnő az ablakból utánunk szólt: Dávid elég lesz ötven ütés, este úgyis kezelésbe veszem!

-igenis asszonyom, válaszolta a szolga

Majd megint felém fordult: hú ezért a viselkedésedért nagyon el fog verni az Úrnő. Nem lennék a helyedbe ma este!

Beértünk az istállóba, aminek az egyik felén lovak voltak, a másik felén a falra akasztva mindenféle ostorok, korbácsok, pálcák, bilincsek, kötelek, szíjak, nyakörvek és dildók. Dávid levette a kezeimről a bilincset és arra utasított, hogy vegyem le a mocskos melegítő felsőmet. Ezután a kezeimet kinyújtva egy oszlophoz bilincselte, a nadrágomat pedig bokáig lehúzta. Félelemmel telten vártam, hogy mi fog következni. Dávid is levette az ingjét. Nagyon izmos teste volt. Na gondoltam, ez most kurvára el fog verni! Szétveri a testemet. Mivel a szemközti falon voltak a korbácsok, láttam, hogy egy nagyon hosszú, fekete bőrkorbácsot vesz le a szegről. Kibontotta és egy nagyot csapott vele a levegőbe. A lovak felhorkantak. Utána odajött hozzám és az arcom elé tartotta: szagold meg! -parancsolt rám. Megszagoltam, jó bőr illata volt. Most pedig csókold meg! Megcsókoltam. Ezek után Dávid a hátam mögé ment és elkezdett korbácsolni!

Bár a korbács hosszú volt, ám a vége nagyon elvékonyodott. Ezért az ütések igaz, hogy sok helyen felhasították a bőrömet, de nem mélyen és főleg nem vastagon. Minden csapás rettenetesen csípett és borzasztóan fájt, de elviselhető volt. Azért mondom ezt, mert van tapasztalatom olyan korbácsolásban is, ahol elviselhetetlen a kín és az ember csak ordítani tud, meg azt hiszi, hogy mindjárt elájul. Ez nem ilyen volt, mondhatnám azt is, hogy a szokásos verések egyikében részesültem. Az viszont nem tetszett, hogy Dávid főleg a hátamat verte. Én inkább a fenekem kínzásáért vagyok oda. A fenekemre is húzott egy pár ütést, de a hátamat rendesen elverte, több helyen fel is hasadt. Minden verőeszköz egyedi és másképpen fáj. Én imádom ezt, ezért igyekszek több Dominához, Domhoz járni, hogy minél több verőeszközzel és verési technikával találkozzak. Ha valami új dologgal találkozok, az nagyon felizgat, mert nem tudom, hogy mennyit és miként bírok ki. Ennél a korbácsnál az volt különleges, hogy az ütések nagyon égettek. Egy idő után azt hittem, hogy kigyul a hátam. Az ötven ütést mondhatom, hogy nagy erővel kaptam, de nem teljes erőből. Ezt onnan tudom, hogy az utolsó öt ütést viszont teljes erőből mérte rám Dávid, na akkor felordítottam én is.

- azért vertelek csak ennyire el, mert Vanda Úrnő szereti, ha ő okoz sérüléseket, hagytam hát neki helyet. Különben is ez csak egy kis bemelegítő volt a viselkedésedért. Remélem, ha visszamegyünk, tudod mit kell tenned!

-igen Uram! És köszönöm szépen, hogy megkorbácsolt!(folytatása következik)