Pesten (6.rész)

Közben bevillant, hogy már akkor is állt a farkam, amikor jöttem föl Pestre. Persze, nem 2,5 órán át, amíg fölértem. Az, durva is lett volna. Viszont, amikor csak eszembe jutott, amiket beszéltünk a leveleinkben vagy az, hogy miket fogok csinálni vele, nagyon bedurrantott. Álló farokkal nem is olyan egyszerű vezetni. Még jó, hogy este nincs akkora forgalom és egyetlen őz se gondolta, hogy összetörné a kis autómat.
Tehát, letolt alsógatyával ott álltam előtte és vártam a jutalmamat. Láttam, hogy már bízik bennem és nyugodt szívvel térdelt elém. Észrevettem, hogy amikor letette az egyik térdét, egy kicsit félrekapta a fejét. Majd mellérakta a másikat is. Aztán a jobb térdét meghúzta egy kicsit oldalra, a párnán és elmosolyodott. – Köszi a párnát és hogy még erre is odafigyeltél! – mondta, felemelt fejjel. Jó volt hallani tőle az elismerést és látni, hogy félig meztelen testtel, bekötött szemmel és hátrakötött kezekkel vár a szolgálatra.
Az egyik kezem a fejére tettem és a másikkal megfogtam a farkam. Odaraktam a szájához és már rá is akart rabolni, de nem engedtem. – Ne kapkodjál! Várj a sorodra! – parancsoltam rá, határozottan. Láttam, hogy élvezi ezt is. Annak ellenére, hogy már mohón benyelt volna teljesen, mint kacsa a nokedlit. Elkezdtem rajzolni az arcára, a makkommal, hogy érezze minden porcikájával, mi lesz nem sokára az övé. Végigsimítottam az arcát, a homlokát és az orrát is, fentről lefelé. Már tátotta is a száját, de nem adtam még oda neki. Csak finoman rajzoltam a szájára is, körbe-körbe. Forrt a tűz a szukában, de én lehúztam az állán keresztül a szerszámom, a nyakán át, a melléig. Azt is, megjelöltem. Körbe-körbe egy párszor, mind a kettőt. Majd elindultam felfelé és láttam, hogy nagyon bízik a fejleményekben. Egyre nagyobb levegőket vett, ahogy közeledtem a nyakán át az állához. Gondoltam rá, hogy játszom vele még egy kicsit, de már én is nagyon vártam, hogy bő nyállal méretet vegyen rólam, nemcsak ő. Felemeltem a szájáig és ott megálltam. – Jó kislány voltál, te szuka. Most már kinyithatod a szád és tedd a dolgod! – mondtam neki, tekintélyt parancsolóan.
Nagyon meglepett, mert egyből be akarta kapni az egészet. Még jó, hogy nem kell ebben a témában szerénykednem. Megszorította a szájával, miután méretet vett rólam és elkezdte lassan lefelé húzni rólam a száját. Egy kicsit esetlen volt, mert nem tudott mibe kapaszkodni. Ezért, megfogtam a vállait és újra rátolta a fejét, amennyire csak bírta. Tetszett, hogy ilyen lelkes és vállalkozó szellemű. Olyan ügyesen tornáztatta a nyakát, hogy meg is mosolyogtam a dolgot. Annyira izgató volt, hogy itt térdel előttem és kiszolgáltatottan, végzi a dolgát. Volt nyála rendesen. Majd, hátrahúzta a fejét és a kidugott nyelvét húzogatta rajta, oda-vissza. Látszott rajta, hogy már nem tapasztalatlan, mert le nem vette a nyelvét a farkamról. Nagyon finom volt, hogy így is méretet vett rólam. Utána, elkezdett a makkomon tornázni a nyelvével. Körbe-körbe nyalogatta, mintha fagyi lett volna a nagy melegben, nehogy lecsöpögjön. Feszültek is már a heréim, rendesen és miután párszor bekapta a makkomat, újra végighúzta a nyelvét a farkamon, egészen a tövéig. Az orrát belefúrta a lágyékomba és nyalogatta az egyik herémet, majd a másikat.
Én már nem bírtam tovább. – Nyisd ki a szád! – adtam ki az újabb utasítást. Megfogtam két kézzel a fejét és . . . (folyt. köv.)