A lány a szomszédból XLIII. rész

Arra ébredtem, hogy a napfény beszűrődik az ajtó éle alatt. Nem, tudtam hány óra lehet, de eszembe jutott, hogy rövid szabadságom csak 8-ig tart. Még szabad voltam. Erre emlékeztetett reggeli merevedésem is. Az is átvillant a fejemen, hogy mégis megszökhetnék. Akármilyen sorsom is lenne, ilyen rossz nem lehetne. Aztán eszembe jutott a tegnap esti beszélgetés, Anna lábainak íze és illata. Kicsit vágytam rá, megrészegültem a gondolattól, hogy megint hozzá érhetek, felizgultam. Eszembe jutott Gabi is, aki vérszomjasan vadászik rám és abban a kevés időben, amikor a figyelme középpontjába kerülök olyan, mint egy rémálom. Látom őt, fiatalon, csinosan úgy, hogy szemei vérben forognak, olyan, mint egy oroszlán, amikor lecsap egy antilopra. Az antilop én vagyok, de nem tudok elfutni, önként odaadom magam és reménykedem, hogy egy napon a pofonok helyett simogatást kapok. Talán eljön az a nap, amikor megbocsátanak nekem itt. 8 és fél év az olyan sok, hogy gondolatban végtelen időt jelent.

Ekkor lépéseket hallottam, felismertem, hogy Anna az. Kinyílt az ajtó és az álmom lassan szertefoszlott. Utoljára még láttam, hogy mezítláb van és rövid ruha van rajta. Haja kiengedve, Arckifejezéséről eltűnt a tegnapi kedvesség, helyette amolyan business-like komolyság jelezte, hogy megváltozott a felállás.
- Térdre szolga! Mostantól minden nap amikor először találkozunk elém térdelsz és megcsókolod a lábaimat. Kezeket hátra, hajolj csak. Úgy. Ne csak futólag puszild, hanem hosszan, forrón de puhán, érezzem ezekben a csókokban a szenvedélyedet. Aszerint fogok bánni veled aznap. Na ess neki még egyszer. Nem kell beszélned, köszönnöd, ebbe a csókba sűrítsd minden mondanivalódat, minden érzésedet.
Nehezen egyensúlyoztam, ahogy hátratettem kezeimet súlypontom megváltozott és nem értem el a lábait. Kissé előre kúsztam, ekkor meg fej-nehéz lettem, de ez jól jött, mert az egyensúlyomat ajkaimmal találtam meg. Elképzeltem a tegnapi napot és hosszú, forró csókot ültettem el mindkét lábán, amitől ismét ágaskodni kezdtem. Amikor befejeztem, Anna lábával odébb rúgott.
- Ez mi volt te disznó? Azt hiszed ez a te élvezetedről szól? Te kihasználsz engem? Kuss, ne szólj. Tudtam, hogy ez lesz, ezért hoztam neked jeget. Feküdj hanyatt!
Lefeküdtem és Anna terpeszben felém állt, majd lassan rám ült. Az arcomra. Nem volt rajta semmi a ruha alatt. Úgy helyezkedett el, hogy orrom épp a fenekébe fúródott. Éreztem, hogy a jéggel kezelésbe veszi férfiasságomat. Fájt és fészkelődni kezdtem.
- Ne mozogj szolga. Szokjál hozzá a fenekemhez, szeresd meg. Mostantól seggnyaló és talpnyaló szolgám leszel. Máshol nem érhetsz hozzám a reggeli lábcsók kivételével. És nem is nézhetsz rám soha, csak a lábfejemre tekinthetsz. Most szépen visszakerül az erényöv, ugye az erényeidre vigyázok vele. De kapsz egy új reményt. Amennyiben a reggeli lábcsókjaid egy héten át elérik 10-es skálán a 10-est és a szolgálatod is hibátlan, akkor néhány órára vagy egy napra lekerülhet rólad. Egyetlen hiba és az egy hét újraindul. Egyelőre messze vagy ettől, a mai lábcsókod 1- és 2-es között ér, 5 alatt semmi jóra ne számíts.
Kattant a kis lakat és Anna helyezkedett egy kicsit rajtam.
- A nyelveddel keresd meg a közepét. Úgy, most finoman ismerkedj vele. Ne lihegj, zavar. Tartsd vissza, úgy.

Megalázó volt ez a helyzet, már kevésbé izgató. Visszatért a fájdalom a lábaim közé és alig kaptam levegőt. Szinte fulladoztam. Az illatok eleinte kéjesek voltak, most már kevésbé, eszembe jutott, hogy ezzel az egésszel csak meg akar alázni. Hozzá érhetek, de nem úgy, ahogy egy férfinak jár. Minél jobban belegondoltam annál pocsékabbul éreztem magam. Éreztem, hogy Anna is hasonlóan gondolkodik, éreztem testének rezdülésein, ahogyan testsúlyát ráengedte arcomra, ahogy megfeszült miközben kihúzta magát. Nem láthattam, de esküszöm, hogy mosolygott közben, amolyan nyertes mosollyal, mint amikor valaki elégtételt vesz valami miatt. Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, akkor legalább még egyszer annyi ideig gyötört így. Végül hirtelen felállt és véget vetett ennek. Volt egy kis táska nála, eddig nem vettem észre. Most kihúzott belőle egy fülhallgatót és a fejemre tette. Telefonján matatott valamit és közben beszélt hozzám. Egyszer csak a hangját a fülhallgatóból hallottam.
- Jó hallod? Bólogass. Jó. Ezt barátnőmtől kaptam, most kipróbálom rajtad. Ezen keresztül szólítalak majd, ez wifi-vel működik, az egész házban és az udvaron működik. Amikor nem szólok hozzád, akkor hangokat fogsz hallani. Hogy mit és milyen hangosan, az kedvemtől függ és a reggeli lábcsókodtól is. A mait tekintheted büntetésnek. Most szépen elindulsz és felveszed a munkát. Elsőként reggelit készítesz nekem. Tojás rántottát, salátával, narancslével. Nehogy kóstolgass, vigyázz, van pár kamera imitt-amott, a telómon látlak amikor akarom. Majd kapsz enni miután én ettem. Utána házi munka estig, igyekezned kell, fut a ház. Na szia, ne feledd amiket mondtam. Hova nézel? Na úgy, a lábujjaimra.

Ekkor megszólalt egy zaj, eleinte nem tudtam mi az, de rájöttem, hogy porszívó hangja. Monoton és hangos. Máris idegesített. Nagyon. Elindultam a konyhába, de alig tudtam tenni a dolgomat. Legszívesebben letéptem volna a fejemről, de nem mertem. Magamon éreztem Anna tekintetét. Egyszer lehalkult a porszívó és az ő hangját hallottam.
- Előbb hozd ide a könyvemet, majd kérek egy kávét. Futólépésben szolga! És még valami. Amikor ide hívlak, vagy ideadsz bármit, akkor mindig letérdelsz. És ne vágj ilyen szomorú képet, picit mosolyt lássak rajtad. És mindig, mindenütt lehajtott fejjel lássalak. Akkor nézhetsz fel, ha takarítasz és ott van dolgod, ez alól nincs kivétel.

Amint abbahagyta a beszédet rögtön teljes hangerőre kapcsolt a porszívó. Mi lesz itt, amikor én is porszívózóm? Már vágytam a hangjára, az felüdülés, még akkor is, ha ugráltat. Megérett bennem az elhatározás, hogy kedvében fogok járni és jól fogok teljesíteni csak érjek el egy kis enyhítést. Éreztem, hogy gondolataim egyre inkább körülötte forognak és szívesen rá néztem volna, ha csak lopva is, de nem mertem. Viszont kezdett felépülni bennem egy fajta vágy, egy ismeretlen érzés, talán ezt hívják Stockholm szindrómának, amikor az áldozat beleszeret kínzójába. Aztán ahogy haladtam a kiszolgálással és a feladatokkal egyre kevésbé tudtam gondolkozni, átmentem egy fajta robot üzemmódba és csak dolgoztam, a gondolataim helyét átvette a monoton porszívó zaj.