Egy rossz mozdulat után (2.)

Andi elmesélte, hogy még az egyetem alatt összejött egy sráccal, aki érdeklődött a BDSM iránt, és ugyan előtte is hallott már ezekről a dolgokról, de addig nem foglalkozott vele soha, így az akkori barátja mellett kezdte el megismerni ezt a világot. Azóta több kapcsolatának is része volt kisebb vagy nagyobb mértékben a BDSM, egyre többet tanult róla, tapasztaltabb lett, és egyre inkább felfedezte a korábban rejtőző vágyait.
- Szóval te lábfetisiszta vagy… - álcázta kérdésnek a pontos megállapítását.
- Igen. De ez ennyire egyértelmű volt?
- Nem mondtam volna meg - mosolygott -, de ahogy most nézted a lábaimat, eszembe jutott, hogy régen is folyamatosan bámultad őket. Aztán a zavarod elárult.
- Én erről még senkivel nem beszéltem soha - vallottam be.
- Senkivel? A barátnődnek csak tudnia kell róla.
Az óra előtt nem gondoltam, hogy ez a téma bárhogyan is felmerülhet majd edzés közben, főleg úgy nem, hogy majd az én rejtegetett vágyaim kerülnek napvilágra. Elmondtam Andinak, hogy nincs barátnőm, de az exeimnek sem beszéltem soha az ilyen vágyaimról, mert szégyelltem, és nem tudtam, hogyan kellene előhoznom ezt a témát. Amikor együtt voltam valakivel, akkor persze igyekeztem úgy alakítani, hogy minél többet foglalkozhassak az éppen akkori barátnőm lábával, de ez kimerült abban, hogy sokat masszíroztam - amiért nagyon hálás volt mindegyikük - és néha megpusziltam. De ez egyáltalán nem elégítette ki minden ilyen témájú vágyamat, a fantáziám ennél sokkal szélesebb volt. Így volt, amit titokban éltem meg, és volt, ami teljesen kimaradt az életemből. Ezeket persze már nem mondtam el Andinak, de valamiért az volt a sejtésem, hogy ezzel ő pontosan tisztában volt anélkül is.
- Na, Dani, nemcsak beszélgetni jöttél, a bemelegítéssel végeztél, koncentráljunk a munkára.
Bár többet nem került szóba a téma, sőt igazából semmilyen téma, mert olyan nehezek voltak a gyakorlatok, hogy nem is tudtam volna másra figyelni, minthogy helyes testtartással végezzem a feladatokat, többször volt az az érzésem, hogy Andi húzni próbál. Mintha direkt úgy állt volna, hogy közel legyen az arcomhoz a lába, amikor épp a földön kellett valamit csinálnom, és ne tudjam nem észrevenni. Persze nagyon tetszett a látvány: az izmos vádlija a fekete leggingsben, a fehér zokni által elrejtett bokája és tetszett a kék Nike cipője is. A kínos beszélgetésünk után igyekeztem minél kevesebbet ránézni, de ehhez komoly küzdelem is kellett.
- Egészségedre! - mondta Andi a végén. - Milyennek találtad az edzést?
- Köszönöm - válaszoltam. - Nehéz volt, de jól esett. Gondolom, majd holnap fogom nagyon érezni az izmaiban, de végül is ez lenne a lényeg.
Miközben léptem a törölközőmért, már az ajtó felé, és köszöntem volna el, Andi nem mozdult, csak annyit mondott, hogy “Megköszönheted udvariasabban is”. Először nem értettem, mire céloz.
- Gyere, és köszönd meg. Kifejezheted felém a hódolatodat - és lepillantott maga elé, a cipőjére. És közben már a tekintetében is láttam valamit, amiben egyszerre volt jelen megsemmisítő dominancia és forró élvezet. Tudta, hogy ezt megteheti, és tudta azt is, hogy 15 éve vágyom arra, hogy megtegyem neki. Vajon korábban tudta, mint én, hogy meg fogom tenni?
Életemben először kerültem ilyen helyzetbe, és nagyon izgatott, miközben rettenetesen zavarban éreztem magam. Érzetem a szexuális izgalmat a testemben és a megalázottságot a gondolataimban. Ez a kettősség mindig is jellemző volt a szexuális fantáziáimra, és azt hiszem, ez tette különösen izgalmassá. Bár az is igaz, hogy emiatt nem mertem eddig megélni, hiszen sohasem mertem beszélni róla. De most itt volt a lehetőség, amit kaptam anélkül, hogy én tettem volna érte, és nem is akármilyen, mintha egy álmom vált volna valóra. De tényleg megtehetem? Lépjek oda, és csókoljam meg a lábát? Ez ennyire egyszerű lenne? Mi lesz utána? Miközben az elbizonytalanító kérdések sorakoztak, a szexuális izgalmam is nőtt. Hangosan nem kérdeztem vissza, hanem leborultam a földre, és egy csókot adtam a felém nyújtott edzőcipőjére. Vágyat és megalázottságot éreztem, ahogy Andi előtt térdeltem, és a számmal azt a lábat érinthettem, amiről teenagerként is fantáziáltam, és azóta sem felejtettem.
- Állj fel! - utasított Andi. - Látom, tetszett - mondta gúnyosan. Próbáltam takarni magam, de észrevette az egyértelmű jelet. Közben lerúgta az egyik cipőjét.
Folyt.köv.