Egy rossz mozdulat után (1.)

Egy rossz mozdulat futás közben, és összeszedtem egy kis sérülést, ami után gerinctréningre küldtek, hogy megelőzzem a bajt a jövőben. Ha tehettem, jártam rendszeresen mozogni, sportolni, de soha nem jártam gyógytornára vagy hasonló helyre, így tapasztalat híján találomra néztem ki egy közeli és szimpatikus helyet, ahol képzett gyógytornászok tartanak egyéni regenerációs és erősítő edzéseket. A bejelentkezés után pár napon belül sorra kerültem, mert nem ismertem senkit, így mindegy volt, hogy kihez osztanak be. Az első alkalommal, már átöltözve indultam le a termekhez, amikor egy ismerősbe botlottam.
Andival a gimnázium óta nem találkoztam. A Facebookon ismerősök voltunk, de az elmúlt több, mint 10 évben nem volt közöttünk aktív kapcsolat, legfeljebb néha like-oltuk egymás postjait. A gimiben ő volt az egyik legjobb csaj, akkor profi röplabda játékos volt, a város ifi csapatában játszott, szóval sportos volt, gyönyörű testtel. És nem mellesleg nagyon intelligens, nemcsak a legjobb tanulók között volt, de jó humorú és érett gondolkodású volt. Azért emlékszem, mert nyilván odavoltam érte, mint szinte mindenki az évfolyamunkon, de sohasem próbálkoztam nála. Szépsége pedig semmit sem változott, ugyanolyan vonzó, ahogy emlékeztem rá, tökéletesen nézett ki. Sportosan volt felöltözve, edzőcipő, leggings és egy fekete póló.
- Szia Andi - köszöntem rá.
- Szia Dani! Sejtettem, hogy te leszel az. Nem olyan gyakori a vezetékneved - válaszolta, és akkor vettem észre, hogy a pólóján a hely logója van, a kezében pedig egy irattartó.
- Te itt dolgozol? Nem is tudtam. - mondtam, ami nyilvánvaló volt, hiszen azt sem tudtam, hogy gyógytornász lett vagy hogy egyáltalán mit csinál. - Te tartod majd nekem az edzést?
- Igen, heti két napot vagyok itt, és amikor megláttam az ismerős nevet, és hogy pont ma jössz, elkértelek. Remélem, nem bánod.
Annyira meglepődtem, hogy hirtelen bele sem gondoltam, hogy bármit is bánnom kellene. De amúgy sem voltunk olyan közeli ismerősök, hogy zavarjon, hogy neki mondom el a panaszaimat vagy előtte edzek. Sőt, ami azt illeti, meg is örültem, hogy egy vonzó lány lesz a gyógytornászom. Így hát egyáltalán nem tiltakoztam. Egy kis terembe mentünk be, ahol pár mondatot váltottunk magunkról, majd megbeszéltük, hogy mi a problémám, hány alkalommal érdemes eljönnöm első körben, és milyen módszerrel dolgozunk majd.
Miután tisztáztunk mindent, elkezdtem a bemelegítést az állapotfelmérés előtt Andi instrukciói alapján. Már eddig is kerestem a tekintetemmel Andi lábait, de amikor lent voltam a szőnyegen nyújtás és különböző gyakorlatok közben, egyszerűen nem tudtam ellenállni a látványnak, folyamatosan a lábait néztem. A fekete leggings-e kiemelte az izmos vádliját, a lábán pedig kék edzőcipő volt, amit fehér zoknival viselt.
Egyszerűen izgattak a lábak, mióta az eszemet tudom, de legalábbis mióta elkezdtek érdekelni a lányok tizenévesen. Állandóan a lábakat kerestem a szememmel, de a fantáziámban és a szexben is központi helyen volt nálam mindig is. Andinak pedig gyönyörű lábai voltak ma is, és beugrottak a régi emlékek is: sportcipőben az órákon vagy elegáns magassarkúban és harisnyában az iskolai ünnepségeken, alig bírtam levenni a szemem róla.
- Te még mindig a lábaimat bámulod? - tette fel a kérdést mosolyogva, ami villámcsapásként hatolt belém. Hirtelen szégyennel vegyes félelem futott át rajtam, és csak habogni tudtam.
- Én nem… Nem bámulom, csak… Innen lentről… mi mást néznék… De nem azért… - a meglepetéstől nem tudtam, mit válaszoljak, de azt egyértelműen nem mondhattam, hogy igen, a lábaidat nézem, mert annyira izgatóak, és vágyom rá, hogy hozzárhessek vagy érezzem a szagát. Nem tudtam, most mi fog következni. Kidob az óráról és másnak ad? Vagy jobb ha én keresek egy másik termet? Remélem, nem fog a sztori a volt osztálytársak fülébe jutni. És mire céloz a “még mindig” jelzővel?
- Dani, kár tagadnod, pontosan tudom, ráadásul tiszta vörös vagy... Csak azt ne mondd, hogy már kifáradtál - nevetett. - Már a gimiben is észrevettem, hogy mennyit bámulod a lábaimat, de akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelenthet. Naivan arra gondoltam, hogy tetszem neked, csak nem mersz rám nézni. Azóta viszont már én is találkoztam pár dologgal.
Folyt.köv.