Germán rabszolgák élete a római nemes házában (1)

A Flóralián barátom által vett, majd hozzám került a germán rabszolgák nehezen törtek be a – nálunk is – a házi rendbe. 
Már a barátom házában – délután is - megkapták a „magukét” fiatal barátomtól, aki már ott, alaposan megkorbácsolta, elverte mind a kettőt büntetésképpen, mert engedetlenkedtek. Még a megérkezésünk estéjén, éjjelén is kiment hozzájuk a rabszolgaszállásra, ahol külön helyen voltak elhelyezve, pontosabban odakötözve a szállás falában lévő karikákhoz, mert az én intézőm sem bízott bennük. Jobb az óvatosság! – elvet vallotta.
Fiatal barátom kezdetben csak meg akarta nézni őket, az elhelyezésüket, de mikor látta, hogy itt sem bírnak magukkal s a vérükkel, korbácsot ragadott, s ugyan meg voltak kötve, de itt már ez sem zavarta (), kaptak még tőle a kezében lévő korbáccsal is, de/sőt botokkal, mogyorófa vesszőkkel is. Alaposan ellátta a bajukat, mindenhol, hogy már nem csak pirosodtak, de véres csíkok is húzódtak testükön, mindenhol. Mind a kettővel „eljátszadozott” alaposan, de gondolt arra is, hogy zajt ne okozzon, ezért a szájukba saját rabszolga ruhájukat tömte s kötéllel rögzítette, hogy ne tudják kiköpni. Mikor a korbács s botok, mogyorófa vesszőket is alaposan megjártatta rajtuk, még kicsit hagyta pihenni azokat, ott, fekve a szállás előtti porban, elment a kertbe s szedett/hozott friss csalán köteget.
Visszaérve azokhoz a kezében összefogta a csalánköteget s megcsalánozta azokat mindenhol, ahol csak érte. Különösen sokat kaptak a meztelen, de gömbölyödő fenekükre, végig a szőrös lábaikra, combjukra és természetesen a talpukra is.
Megint, a csalánozás után, hagyta kicsit pihegni azokat a földön, a porban, míg bement a saját szobájába, ahonnan kihozta a gyertyát, amit kapott az éjszakai alkalomra, világításul.
Leült melléjük a földre, a porba s a meggyújtott gyertyát mozgatta a testük felett ide-oda. A germánok féltek a gyertyától, különösen a lángjától, hiszen abban az időben rabszolgáknak nem járt az a luxus, hogy éjjel gyertyával világíthattak, az csak uraknak járt.
Mind a két germán húzódozott, vonaglott, tekergett, próbált kikerülni a gyertya alól, persze nem sok sikerrel. Viszont azt elérték, hogy fiatal barátom keze - mindegy véletlenül - meg- megremegett s ekkor egy-két csepp a gyertyáról a testükre hullt. Volt is sziszegés, vergődés, testdobálás erre, hiszen a lecsöppenő viasz meleg volt s égette a testüket.
Fiatal barátom kihasználta a helyzetét, nem csak megcsepegtette őket, de rájuk is ült, így szinte odaszegezte testüket a porba, hanyatt s most már célzottan tudta a csepegtetést végezni. Kezdetben csak a mellkasukra kaptak, majd lejjebb vándorolt fiatal barátom keze, s már a köldökükre, s hasukra is jutott a cseppekből. Mikor már szép pettyeseknek látta azokat, akkor hátrébb ült, a combjukra s most a fanszőrzetüket pettyezte meg, majd már a szintén felfelé álló, meredező farkukat célozgatta s volt mikor el is tudta találni a csupasz makkjukat. (Ekkor volt csal nagy „ugrálás, fickándozás”. 
Mikor mind a kettőt meg tudta „jelölni” a makkján is a gyertya cseppjével, leszállt róluk, elment s hozott egy korbácsot s azzal verte le róluk a sztearin cseppeket, amik közben már rászáradtak a bőrükre, de nem csak a bőrükre, de a szőreiket is befogva. 
Maga is elfáradt a germánokkal való „játékba”, így az intézővel hozatott magának egy kupa bort s miután ivott, a poharából egyenként, feltámasztva a fejeiket, a germánokat is megitatta, de már vizezett borral.
Jó ideig ott ült mellettük, közöttük s nézte, ahogyan csillapul a lihegésük, nem kapkodják már a levegőt. Még a kezeivel végig is szántott a testükön, itt-ott meghúzkodta a szőreiket, megcsikizte a hónaljukban a szőreiket, de meghúzkodta a fanszőrzeteiket is s kellő alapossággal a golyóikat is kézbe vette, megméregette, megszorongatta, s meg is húzkodta.
Majd nagyot csapott a hasukra s egyenként hasra fordította azokat. Ott feküdtek egymás mellett a porban. A fiatalabb nyújtott lábakkal, az idősebb – élve a gyanúval – magzatpózban.
Így hát a fiatalabbal kezdte. Végig simította a hátát, majd a derekán járt a keze, s tovább haladt a szépen kidudorodó popóira, s a combjain is végig simított, majd a térdénél megállt a keze, gyorsan visszatért a gömbölyödő popókra s az egyik ujja már bent is volt a fiatal germán ánuszában.
Az felnyögött ezt érezve s próbálta felhúzni a lábát/lábait maga alá, de nem tudta, mert fiatal barátom már mellé térdelt – két oldalról – s egyre csak mozgatta benne az egyik, majd már a második ujját is, míg végül már három is benne volt.
Jó ideig ujjazta, míg aztán elégnek gondolta s a tunikája alól előhúzta s beirányítva az ánuszába döfte a saját szerszámját, ami szintén már merev volt az izgalomtól. Alaposan megjártatta benne, de arra vigyázott, hogy mikor a közelgő kéjt érezte, lelassítson, ha kellett meg is álljon, benne, kilövellés nélkül! 
Jó ideig játszott így a fiatalabb germánnal, majd közben már a mellette fekvő, idősebb germánt is megujjazta közben. Ott hagyva a fiatalt, az idősebbe is behatolt, szinte durván, kínt okozva s abban is működött jó ideig, de itt is vigyázva, hogy ne jusson el a csúcsra. 
Ide - oda járt bennük, felváltva, míg végül már maga is kifáradt, így a fiatalabban ment el.
A germánokat ott hagyatta a porban, de maga kiment a kertbe, ahol lefürdött s az egyik fiatal szolgával megmasszíroztatta magát s ment maga is aludni.
Másnap reggel fiamnak megmutatták az „ajándékokat”, de nem örült azoknak, mert még így kikötözve is félt tőlük.
Jó pár napnak kellett eltelnie, mire a fia megbarátkozott a germánokkal, sőt már vívni is kezdett az útmutatásukkal.
Igaz csak fakardokkal vívtak, sőt meg kellett béklyóztatnom a germánok lábait is, hogy azért nagyon ne tudjanak „táncolni” s a fiam is tudjon támadni.
Négy szabadosom is fegyverrel vigyázott fiam biztonságára a tanítás/gyakorlás közben.
Pár nap múlva találkoztam a Fórumon barátommal, akiktől átvettem a germánokat.
Ő megkérdezte, hogy viselkednek a germánok s fiatal barátom is”foglalkozik-e” még velük? Azt válaszoltam, hogy letett róluk, már abban sem leli örömét, ha megbüntetheti azokat, bár azért éjjel - még néha kioson hozzájuk - egy-egy körre, gyorsan megdugja azokat s siet vissza hozzá az ágyba. 
Egy idő után már a germánok is megszokták új helyüket, gazdáikat, s sokkal nyugodtabban viselkedtek, így már csak béklyó volta lábukon, de szabadabban mozoghattak a házban, kertben s rendszeresek voltak a gyakorlatok a fiammal, aki egyre ügyesebben forgolódott más a fakarddal s néha már ki is tudta védeni a csapásokat.
Egyik éjjel fiatal barátom nevetve jött be hozzám s miután lezavartunk egy gyors menetet, megérdeklődtem, hogy mitől volt olyan vidám bejövetelkor.
Újra csak nevetett, majd titoktartást fogadtatott velem s a fülembe súgta – nagy nevetések között – hogy fiam átesett a”tűzkeresztségen”  Először nem értettem, majd megvilágosodtam, hogy fiatal barátom arra céloz, fiamat is felavatták. 
Megkérdeztem, hogy melyik rabszolganőm volt az áldozat, de fiatal barátom bevetett, hogy egyik sem.  Nem rabszolganőm tette, hanem fiam a fiatalabb germánnal kezdett ki, azt cukkolta, míg csak az maga alá nem gyűrte. 
Felugrottam, hogy elkapom s megbüntetem érte, de fiatal barátom lefogott, hogy észnél volt a fiatal germán rabszolgám, mert csak mímelte a fiam megdugását s közben még „kézimunkázott” magán s élethű sperma spriccet is bemutatott a srácom hátára. 
Jót nevettünk, majd megbeszéltük egymással, hogy be kell avatni a srácot, azaz „férfivá” kell ütni, de nem fiúval, pláne nem egy rabszolgával, hanem valamelyik rabszolganőmmel.
Azt is megbeszéltük, hogy melyik legyen az a gyakorlottabbak közül.
Fiatal barátomra bíztam a megszervezést.
(folyt. köv.)