Germán rabszolgák élete a római nemes házában (1)
2019. 08. 24. 11:06 | Megjelent: 1354x
A Flóralián barátom által vett, majd hozzám került a germán rabszolgák nehezen törtek be a – nálunk is – a házi rendbe.
Már a barátom házában – délután is - megkapták a „magukét” fiatal barátomtól, aki már ott, alaposan megkorbácsolta, elverte mind a kettőt büntetésképpen, mert engedetlenkedtek. Még a megérkezésünk estéjén, éjjelén is kiment hozzájuk a rabszolgaszállásra, ahol külön helyen voltak elhelyezve, pontosabban odakötözve a szállás falában lévő karikákhoz, mert az én intézőm sem bízott bennük. Jobb az óvatosság! – elvet vallotta.
Fiatal barátom kezdetben csak meg akarta nézni őket, az elhelyezésüket, de mikor látta, hogy itt sem bírnak magukkal s a vérükkel, korbácsot ragadott, s ugyan meg voltak kötve, de itt már ez sem zavarta (), kaptak még tőle a kezében lévő korbáccsal is, de/sőt botokkal, mogyorófa vesszőkkel is. Alaposan ellátta a bajukat, mindenhol, hogy már nem csak pirosodtak, de véres csíkok is húzódtak testükön, mindenhol. Mind a kettővel „eljátszadozott” alaposan, de gondolt arra is, hogy zajt ne okozzon, ezért a szájukba saját rabszolga ruhájukat tömte s kötéllel rögzítette, hogy ne tudják kiköpni. Mikor a korbács s botok, mogyorófa vesszőket is alaposan megjártatta rajtuk, még kicsit hagyta pihenni azokat, ott, fekve a szállás előtti porban, elment a kertbe s szedett/hozott friss csalán köteget.
Visszaérve azokhoz a kezében összefogta a csalánköteget s megcsalánozta azokat mindenhol, ahol csak érte. Különösen sokat kaptak a meztelen, de gömbölyödő fenekükre, végig a szőrös lábaikra, combjukra és természetesen a talpukra is.
Megint, a csalánozás után, hagyta kicsit pihegni azokat a földön, a porban, míg bement a saját szobájába, ahonnan kihozta a gyertyát, amit kapott az éjszakai alkalomra, világításul.
Leült melléjük a földre, a porba s a meggyújtott gyertyát mozgatta a testük felett ide-oda. A germánok féltek a gyertyától, különösen a lángjától, hiszen abban az időben rabszolgáknak nem járt az a luxus, hogy éjjel gyertyával világíthattak, az csak uraknak járt.
Mind a két germán húzódozott, vonaglott, tekergett, próbált kikerülni a gyertya alól, persze nem sok sikerrel. Viszont azt elérték, hogy fiatal barátom keze - mindegy véletlenül - meg- megremegett s ekkor egy-két csepp a gyertyáról a testükre hullt. Volt is sziszegés, vergődés, testdobálás erre, hiszen a lecsöppenő viasz meleg volt s égette a testüket.
Fiatal barátom kihasználta a helyzetét, nem csak megcsepegtette őket, de rájuk is ült, így szinte odaszegezte testüket a porba, hanyatt s most már célzottan tudta a csepegtetést végezni. Kezdetben csak a mellkasukra kaptak, majd lejjebb vándorolt fiatal barátom keze, s már a köldökükre, s hasukra is jutott a cseppekből. Mikor már szép pettyeseknek látta azokat, akkor hátrébb ült, a combjukra s most a fanszőrzetüket pettyezte meg, majd már a szintén felfelé álló, meredező farkukat célozgatta s volt mikor el is tudta találni a csupasz makkjukat. (Ekkor volt csal nagy „ugrálás, fickándozás”.
Mikor mind a kettőt meg tudta „jelölni” a makkján is a gyertya cseppjével, leszállt róluk, elment s hozott egy korbácsot s azzal verte le róluk a sztearin cseppeket, amik közben már rászáradtak a bőrükre, de nem csak a bőrükre, de a szőreiket is befogva.
Maga is elfáradt a germánokkal való „játékba”, így az intézővel hozatott magának egy kupa bort s miután ivott, a poharából egyenként, feltámasztva a fejeiket, a germánokat is megitatta, de már vizezett borral.
Jó ideig ott ült mellettük, közöttük s nézte, ahogyan csillapul a lihegésük, nem kapkodják már a levegőt. Még a kezeivel végig is szántott a testükön, itt-ott meghúzkodta a szőreiket, megcsikizte a hónaljukban a szőreiket, de meghúzkodta a fanszőrzeteiket is s kellő alapossággal a golyóikat is kézbe vette, megméregette, megszorongatta, s meg is húzkodta.
Majd nagyot csapott a hasukra s egyenként hasra fordította azokat. Ott feküdtek egymás mellett a porban. A fiatalabb nyújtott lábakkal, az idősebb – élve a gyanúval – magzatpózban.
Így hát a fiatalabbal kezdte. Végig simította a hátát, majd a derekán járt a keze, s tovább haladt a szépen kidudorodó popóira, s a combjain is végig simított, majd a térdénél megállt a keze, gyorsan visszatért a gömbölyödő popókra s az egyik ujja már bent is volt a fiatal germán ánuszában.
Az felnyögött ezt érezve s próbálta felhúzni a lábát/lábait maga alá, de nem tudta, mert fiatal barátom már mellé térdelt – két oldalról – s egyre csak mozgatta benne az egyik, majd már a második ujját is, míg végül már három is benne volt.
Jó ideig ujjazta, míg aztán elégnek gondolta s a tunikája alól előhúzta s beirányítva az ánuszába döfte a saját szerszámját, ami szintén már merev volt az izgalomtól. Alaposan megjártatta benne, de arra vigyázott, hogy mikor a közelgő kéjt érezte, lelassítson, ha kellett meg is álljon, benne, kilövellés nélkül!
Jó ideig játszott így a fiatalabb germánnal, majd közben már a mellette fekvő, idősebb germánt is megujjazta közben. Ott hagyva a fiatalt, az idősebbe is behatolt, szinte durván, kínt okozva s abban is működött jó ideig, de itt is vigyázva, hogy ne jusson el a csúcsra.
Ide - oda járt bennük, felváltva, míg végül már maga is kifáradt, így a fiatalabban ment el.
A germánokat ott hagyatta a porban, de maga kiment a kertbe, ahol lefürdött s az egyik fiatal szolgával megmasszíroztatta magát s ment maga is aludni.
Másnap reggel fiamnak megmutatták az „ajándékokat”, de nem örült azoknak, mert még így kikötözve is félt tőlük.
Jó pár napnak kellett eltelnie, mire a fia megbarátkozott a germánokkal, sőt már vívni is kezdett az útmutatásukkal.
Igaz csak fakardokkal vívtak, sőt meg kellett béklyóztatnom a germánok lábait is, hogy azért nagyon ne tudjanak „táncolni” s a fiam is tudjon támadni.
Négy szabadosom is fegyverrel vigyázott fiam biztonságára a tanítás/gyakorlás közben.
Pár nap múlva találkoztam a Fórumon barátommal, akiktől átvettem a germánokat.
Ő megkérdezte, hogy viselkednek a germánok s fiatal barátom is”foglalkozik-e” még velük? Azt válaszoltam, hogy letett róluk, már abban sem leli örömét, ha megbüntetheti azokat, bár azért éjjel - még néha kioson hozzájuk - egy-egy körre, gyorsan megdugja azokat s siet vissza hozzá az ágyba.
Egy idő után már a germánok is megszokták új helyüket, gazdáikat, s sokkal nyugodtabban viselkedtek, így már csak béklyó volta lábukon, de szabadabban mozoghattak a házban, kertben s rendszeresek voltak a gyakorlatok a fiammal, aki egyre ügyesebben forgolódott más a fakarddal s néha már ki is tudta védeni a csapásokat.
Egyik éjjel fiatal barátom nevetve jött be hozzám s miután lezavartunk egy gyors menetet, megérdeklődtem, hogy mitől volt olyan vidám bejövetelkor.
Újra csak nevetett, majd titoktartást fogadtatott velem s a fülembe súgta – nagy nevetések között – hogy fiam átesett a”tűzkeresztségen” Először nem értettem, majd megvilágosodtam, hogy fiatal barátom arra céloz, fiamat is felavatták.
Megkérdeztem, hogy melyik rabszolganőm volt az áldozat, de fiatal barátom bevetett, hogy egyik sem. Nem rabszolganőm tette, hanem fiam a fiatalabb germánnal kezdett ki, azt cukkolta, míg csak az maga alá nem gyűrte.
Felugrottam, hogy elkapom s megbüntetem érte, de fiatal barátom lefogott, hogy észnél volt a fiatal germán rabszolgám, mert csak mímelte a fiam megdugását s közben még „kézimunkázott” magán s élethű sperma spriccet is bemutatott a srácom hátára.
Jót nevettünk, majd megbeszéltük egymással, hogy be kell avatni a srácot, azaz „férfivá” kell ütni, de nem fiúval, pláne nem egy rabszolgával, hanem valamelyik rabszolganőmmel.
Azt is megbeszéltük, hogy melyik legyen az a gyakorlottabbak közül.
Fiatal barátomra bíztam a megszervezést.
(folyt. köv.)
Hozzászólások (0)