Hogyan lettem csicska! 34. rész

Egyrészről jó ez, mert annyira tényleg nem kell gondolkodnom, másrészről pedig a privátszférám nincs többé. Nem dönthetek semmiről, ami fizetést kapok, azt le kell adnom minden hónapban. Kata Úrnőm rendelkezik felette. Ebből mennek általában vacsorázni, sütizni, moziba, szórakozni, meghívják a barátaikat egy italra.
Tehát semmilyen döntés nincs a kezemben… Folyt. köv.

A barátaik nem tudtak rólam. MÉG! Mondanám, hogy örülnék, ha így is maradna, de ők döntenek rólam. A Gazdám is tudomást szerzett rólam és ahelyett, hogy visszakozott volna ettől, nagyon is tetszik neki a dolog, hogy van egy köcsög, akit nevelhetnek. Van egy olyan érzésem, hogy sok mindent nem tudok még a Gazdámról, de szerintem Kata Úrnőmről sem. Amikor áthívták a barátjaikat, akkor én nem lehettem ott, ha mégis, akkor a szekrényben kellett térdelnem.
Mostmár inkább azt mondanám, hogy bentlakásos szolga lettem, 24/7-ben. Így eltudtam végezni a főzést, mosást, takarítást, kényelmi dolgokat, mindig kéznél voltam, de leginkább lábnál.
Ha csettintettek, én mentem szó nélkül. Valahogy már úgy voltak vele, hogy nekik jár ez a luxus. Tudták, hogy a munkájukon kívül más dolguk nincs. Hazajönnek és csak a kényeztetést kapják. Hazajöttek, nem is fürödtek, elvárták, hogy először tisztára nyaljam őket, ebben persze benne volt, hogy minimum 1 órát csak a lábukat szagolgattam, de néha jó hangosan kellett, hogy hallják. Aztán amikor megunták, akkor kaptam egy pofont, hogy halkabban.
Közben a zoknik vagy a bugyik, alsógatya a számban volt. Annyit mar megengedett a Gazdám, hogy az alsógatyáját a fejemre húzzam vagy esetleg egyet-kettőt belekelett nyalnom. De azt nem szerette, mert azt mondta, hogy még nem érdemlem meg.
Ahogy teltek-múltak a hetek, hónapok. Annál jobban észrevettem magamon, hogy már sokmindenben nem ellenkezek. Teszem, amit mondanak, megvolt a napi rutinom, szinte mindig csak az esték voltak mások. Volt, hogy egész este ló voltam, Kata Úrnőmet és a Gazdámat is a hátamon hordtam ki-be, négykézláb. Az nehéz este volt, mert a térdemről lejött a bőr, és nagyon égetett a seb. Másik este kaptam egy szájkifeszítőt, olyant, amit akkor adnak, ha szoptatni akarják a Gazdák a szolgáikat és nyitva legyen a szájuk. Csak mi nem erre használtuk, hanem arra, hogy kényelmesen tudjanak belehamuzni a számba. Mondjuk anélkül is nyitvatartottam volna a számat, csak itt a lényeg az is volt, hogy rendesen elfáradjon az állkapcsom.
Aztán ahogy kezdtek belemerülni, annál komolyabb feladatok és elvárások voltak. Minden este szinte majdhogynem átugortuk a határaimat. Mert csak nekem voltak határaim, nekik nem.
Folyt. köv.