Az interneten ismerkedtünk meg

Az Interneten ismerkedtünk meg, a neved keltette fel az érdeklődésem, mivel szadista és uralkodó típusú perverz férfi vagyok.
Őszintén beszélgettünk és kiderült, hogy a vágyaid tükrözik, amit a neved sugall.
Virtuális játékokban próbáltuk ki egymást, mindkettőnk gyönyörére, és a személyes találkozást kezdeményezem.
Először vonakodsz, hiszen nem is láthattál, mert nem tudok képet küldeni, de izgat a dolog. Én láttam a képed, bár nem sok látszik a testedből de, vágyat érzek utánad.
Felhívlak telefonon, hogy elhívjalak hozzánk.
A beszélgetéseink során kiderült, hogy leginkább a lelki megalázást, kínzást szereted, és nagyon félsz a fizikai gyötrelmektől. Tudod, hogy a lakásom pincéjében egy kínzókamra van felszerelve, amit a feleségemmel közösen nagy élvezettel használunk a vágyaink kielégítésére.
Vegyes érzelmek keveregnek benned, vágysz is megismerni és rettegsz is a kiszolgáltatottságtól, de valamit válaszolnod kell!
Nem mered vállalni a teljes kiszolgáltatottságot, ezért azt ajánlod, hogy találkozzunk nálad.
Beleegyezem és megbeszéljük az időpontot, másnap este 9 –re. Megadod a pontos címed, és megígérem, hogy pontos leszek.
Feladok számodra egy csomagot, amiben egy fényes, fehér alapon, fekete foltos sztrecs kezeslábas van. Azt akarom, hogy ebben várj rám! A csomagot a találkozás délutánján kapod meg, és amikor kibontod alaposan meglepődsz!
Felpróbálod, a méret pontos.
A kezeslábas feszesen simul a testedre, teljesen szabadon hagyva a melleidet, ágyékodat és a feneked. Hátul egy cipzár fogja össze.
A ruhadarab üzenete egyértelmű, és biztos vagyok benne, hogy kitalálod.
Elérkezik a találkozásunk ideje. Nagyon furcsán érzed magad a testedre tapadó öltözetben és a szorongásod egyre nő!
Odakint vihar tombol, a szél erősen fúj, ritka de nagy esőcseppek verik az ablaküveget, a szél csapkodja a nyitva hagyott zsalugátereket, az égen villámok cikáznak és egyelőre még távolról dübörög mennydörgés, hallatszik.
Rájössz, hogy elfelejteted bezárni a zsalukat, de nem mered kinyitni az ablakot, mert kinn tök sötét van. A félelem kezd elhatalmasodni rajtad, idegesen nézed az órát.
Már kések. Gondolod, a vihar miatt, de szeretnéd már ha ott lennék, hogy ne legyél egyedül, bárki vagyok is.
Újabb tíz perc telik el, leküzdve a félelmed ki-kinézel az ablakon, hátha megérkezem, de a villámlás megrémiszt.
Már húsz perce a házad udvarán állok az autómba ülve, és figyellek az ablakon keresztül. Leoltott lámpákkal, és leállított motorral gurultam be, hogy ne vehess észre. Látom, ahogy egyre idegesebben járkálsz fel-alá a melleiden összefont karral. Egyre jobban kívánlak és élvezem a tehetetlenséged. A telefonhoz lépsz, és idegesen tárcsázol, tudom, hogy engem hívsz, ill. hívnál, mert a vonal süket.
Gondolod a vihar, pedig én vágtam el a zsinórt.
A feszültség fokozódik benned, már húsz percet kések és a vihar közeledik. Nem tudod, mit csinálj, először arra gondolsz, levetkőzöl és megpróbálsz aludni, de még reméled, hogy megjövök. Egy hosszú flotír köntöst veszel magadra, és fázósan beleburkolódzol. Vársz még tíz percet, határozod el.
Látom, nem lehet tovább fokozni a feszültséget, egy kézitáskával a kezemben kiszállok a kocsiból, és halkan becsukom az ajtót, majd elindulok a bejárati ajtó felé.
A csengő hangjára összerezzensz, és remegni kezdesz, semmit nem hallottál csak a szél süvöltését és most a csengö élesen szól jelezve, hogy áll valaki az ajtó mögött.
Azt sem tudod, mit csinálj rajtam kívül senkit nem vársz, de nem hallottad, hogy megjöttem volna. Remegve az ajtóhoz mész, csak most bánod, hogy nem szereltettél kukucskálót rá, bár úgy sem látnál semmit, odakinn tök sötét van.
Erőt veszel magadon.
- Ki az?- kérdezed, de a hangod remeg.
- Én vagyok Gábor, Kedvesem! Engedj be, nem akarok bőrig ázni! - válaszolom sürgetően.
Megkönnyebbülsz és kinyitod az ajtót.
Egy pillanat alatt belépek és becsukom magam után az ajtót.
Egy hosszú fekete kabát van rajtam szorosan összehúzva.
Megkönnyebbülve sóhajtasz fel és nézel meg magadnak.
- Úgy örülök, hogy megjöttél, ez a vihar az idegeimre megy, már azt hittem nem is jössz! - áradozol.
Merevem, és szigorú tekintettel nézek rád, a tekintetem megrettent. Hátra nyúlva bezárom az ajtót és a kulcsot zsebre teszem.
Döbbentem meredsz rám.
- Eljöttem, hogy birtokba vegyem a tulajdonom! - mondom határozottan.
Ösztönösen hátrább lépsz, és a szép arcodra rémület ül ki.
-Miért nem az van rajtad, amit küldtem te kurva! -sziszegem ingerülten és kezdem szétnyitni a kabátom.
Még távolabb húzódsz, és rémülten nézel.
A hosszú kabát alatt tetőtől-talpig fekete bőrbe vagyok ötözve. A ruházatom fokozza a megdöbbenésed, meg sem tudsz szólalni.
- Gyere te ribanc, vedd le a kabátom! - parancsolom.
Szinte automatikusan engedelmeskedsz, de a látványtól még jobban megrémülsz.
A bőrszerelés testre szabott az arcomról sugárzik a gonoszság.
Miután a fogasra akasztod a kabátom, megragadlak és szétrántom rajtad a fehér flotír köntöst.
Remegve állsz előttem, szégyenlősen nézve a félelemtől meredező bimbóidat, még ahhoz sincs merszed, hogy a fedetlen szemérmed elé kapd a kezed.
Kegyetlen tekintettel mérem végig a szinte meztelen testedet, és hirtelen belemarkolok a szeméremdombodat borító kis szőrpamacsba.
- Ez mi, te szuka! Nem tudod, hogy a rabszolgának teljesen szőrtelennek kell lennie! - dühöngök a szőrzeted húzva.
Fájdalmasan sziszegsz, képtelen vagy megszólalni. A félelem elhatalmasodik rajtad, remegve állsz előttem.
Elengedem a szőrzeted és lerángatom rólad a köntöst.
- Térdre rabszolga! – parancsolom, ellentmondást nem tűrő hangon.
Már bánod, hogy kinyitottad az ajtót. Eszedbe jutnak a virtuális játékok, amikben borzalmas dolgokat műveltem az áldozataimmal, és most ott állok előtted teljes életnagyságban, te pedig tehetetlen vagy. Fogoly vagy a saját lakásodban, ha segítségért kiáltoznál, sem hallaná meg senki, és ilyen időben a kutya sem jár az utcán. Tudod, hogy elvesztél, azt csinálok veled, a mit akarok, és ismerve a vágyaimat a legrosszabbra számíthatsz. Egyedüli esélyed a túlélésre, ha nem dühítesz fel, talán akkor élve megúszod a látogatásom. Mindez egy pillanat alatt fut végig az agyadban, és a következő percben, már rogysz is térdre előttem, könyörgő tekintettel.
Megvetően és fenyegetően nézek le rád, és a csizmáimra mutatok, amik vizesek az esőtől.
- Mire vársz szuka! Tisztítsd meg a csizmáim! - parancsolom.
Azonnal elém borulsz, és nyalni kezded a lábbelim.
- Vezess a szobába! - csattan a hangom, és szinte elrúglak magamtól.
Nem mersz felállni, négykézláb mászva indulsz el előttem.
- Nyald az utat rabszolga!
Egy pillanatra megmerevedsz, a megalázó parancs hallatán, aztán jobbnak látod, ha teszed, amit parancsoltam. A padlót nyalva vezetsz a szépen berendezett szóbába, ahol jó meleg van.
Azonnal kiszemelem magamnak a kényelmes öblös fotelt, amiben biztosan te szoktál olvasgatni, pihenni.
Egyenesen oda megyek. A táskámat leteszem a nem messze lévő dohányzóasztalra, és leülök a valóban nagyon kényelmes fotelba.
Még mindig az ajtónál állsz, négykézláb, és reszketsz a félelemtől.
- Gyere ide! - parancsolom, és gonoszul vigyorogva kezdem kigombolni a szűk nadrágom elejét.
Amikor látod, mit csinálok, lehajtod a fejed, és nagyon lassan elindulsz felém. Már tudod, hogy semmi jóra nem számíthatsz.
A lábaim elé mászol és reszketsz, a fejed még mindig nem mered felemelni.
- Térdelj fel! - csattan a hangom, mint a korbács.
Nagyon lassan feltérdelsz, és ha lehet, még jobban megrémülsz a látványtól. A nemi szervem kipakoltam a szűk nadrágból. A faszom hossza, vagy 18 centi lehet és nagyon vastag, fokozatosan növekszik, ahogy merevedni kezd. A heréim is hatalmasak és feszesek, szinte fénylik rajtuk a bőr.
Kényelmesen elnyúlok a fotelban, és úgy nézlek, mint éhes oroszlán a kiszemelt prédáját.
- Tedd a tarkódra a kezeid és feszítsd hátra a tested! - utasítalak, miközben az egyik csizmám fejét a combjaid közé nyomom, és a puncidat kezdem piszkálni vele.
Nem bírod tovább a feszültséget, felveszed a kívánt pózt, és zokogni kezdesz.
- Kérem Uram, ne bántson! Nagyon félek! - könyörögsz kétségbeesetten.
Élvezettel nézem a reszkető tested, amin feszül a bizarr kezeslábas, a farkam tovább merevedik.
- Nyisd ki a szád te kis ringyó, hagy lássam mennyi kosz tapad a nyelvedre! Ha csak imitáltad a nyalást kitépem! - mondom kegyetlen hangon.
Hátra hajtva a fejed kitátod a szád.
Lassan föléd hajolok és belenézek. A nyelved koszos. Elvigyorodok és beleköpök.
- Szerencséd van! Nyeld le!
Megkönnyebbülsz, amikor visszadőlök a fotelban és lenyeled a köpetem.
- Lássuk, mivel tudsz megkínálni a testeden kívül rabszolga! - mondom, a fokozatosan a merevedő faszom simogatva.
Leereszted a kezeid, és szipogva a bárszekrényhez mászol.
Egy üveg vörösbort veszel elő, hiszen tudod ez a kedvencem. Töltesz egy pohárral és térden csúszva elém hozod. Elveszem a poharat és te szó nélkül felveszed az előző pózt.
Beleszagolok a pohárba, és elégedettnek látszom, a kedvencem. Fogom a poharat, és a már ágaskodó faszom fölé tartom. Öntök rá a finom borbó,l és a következő pillanatban a hajadba ragadva az ágyékomra rántom a fejed.
-Szopjad! - parancsolom.
A kezeid nem mered leengedni, a szádba veszed a farkam végét és nyalogatod.
- Azt mondtam, szopjál kurva! - sziszegem és kíméletlenül a hasamhoz rántom a fejed.
Egy ideig nem kapsz levegőt, a farkam a torkodban van, és kétségbeesetten próbálsz menekülni. A csizmám fejét ismét a combjaid közé dugom és a hegyes orrát a pinádba erőltetem. Alkalmazkodsz a váratlan helyzethez és szopni kezded a faszom, én pedig kortyolgatom a boromat, a fejedet rángatva.
- Ha, nem felelsz meg az igényeimnek meghalsz, a faszomon foglak megfojtani, élvezve a vergődésed, de előbb kegyetlenül megkínozlak.- fenyegetőzőm.
A csizmám orra már a puncidban van és egyre beljebb nyomom. Kétségbeesett igyekezettel cumizol, míg hátra nem rántom a fejed. Rémülten meredsz rám, mert azt hiszed elégedetlen vagyok.
- Nyisd ki a táskám! - utasítalak az asztalon lévő táskámra mutatva.
Zilálva csúszol az asztalhoz és teljesíted a parancsom. Amikor a táska kinyílik, szinte hátra hőkölsz. A táskában egy hordozható kínzókamra van, ami az eszközöket illeti. Elborzadva meredsz a tartalmára. én viszont elégedetten mosolygok.
Add ide a korbácsot! - utasítalak.
Rövid nyelű, fonott szíjú korbácsot veszel ki a táskából, és felém nyújtod. Elveszem és a levegőbe suhintok vele.
Csatold a nyakadra a pórázt! – parancsolom, egy láncos pórázra mutatva.
Hirtelen megérted a ruhád rendeltetését is, és ez a felismerés egy cseppet sem nyugtat meg.
Széles posztóval bélelt, bőrnyakörvet csatolsz a nyakadra.
- A bokabilincseket! - mutatok a lánccal összekekötött lábbéklyóra.
Le kell ülnöd, hogy teljesíteni tud az utasításom. A bokáidra is bőrpántok kerülnek, és ismét térdelsz.
A táskából egy közepes méretű vibrátort veszek ki, ami mi élethű mása az igazinak. A legerősebb fokozatra állítom és feléd nyújtom.
- Dugd fel magadnak az egészet és vigyázz, ki ne essen, mert véresre verem a szép kis segged, te kurva!
Elveszed a zümmögő műfaszt és a puncidhoz igazítod. Nem vagy még elég nedves, ezért nem egyszerű teljesítened a parancsom. Jó időbe telik, míg a pinád magába fogadja a vibrit, és összezárod a lábaid. Még mindig nagyon rémült vagy, de bízol benne, ha engedelmeskedsz, megúszod.
A kéz bilincseket veszem ki a táskából, ami ugyan olyan, mint amik a bokáidon vannak.
- Állj fel, te kis szuka és fordulj meg! Tedd hátra a kezeid! - utasítalak.
Üggyel-bajjal feltápászkodsz, és a hátad mögött összeteszed a kezeid. Rácsatolom a bilincseket, és megparancsolom, hogy terpeszd szét a lábaid amennyire a bilincsek, engedik, és hajolj előre.
Nem egyszerű feladat így egyensúlyozni, és ráadásul még a vibrátorra is figyelned kell.
A feneked szétnyílva kínálkozik fel, nagyon izgató látvány, úgy, hogy nem is tudok ellenállni neki. Felállok a fotelból és mögéd lépek. Végig simítom a gömbölyű hátsód és az egyik ujjammal körözni kezdek a záróizmodon.
Amikor rájössz, mi következik rémülten kapod hátra a fejed.
- Kérem uram! Kegyelmezzen! - esdekelsz
Az ujam benyomom a lyukba, és rövid ideig mozgatom benne, majd a szádhoz nyomom és kényszerítelek, hogy bevedd, közben a makkom nyomom a szűk lyukadhoz. Rémülten szopod a seggedből kihúzott ujam, és a tested megfeszül. Amikor beléd hatolok felordítasz, de nincs kegyelem, egyre mélyebben fúródok a testedbe. Kínodban ráharapsz az ujjamra.
Fájdalmasan és dühösen szisszenek fel kirántva az ujjam.
- Ezért meglakolsz büdös kurva! Szétbaszom azt a kényes segged! – sziszegem, és az ágyékomra rántom a csípődet.
Hiába visítasz, tövig benned vagyok, és lassan mozgatni kezdem a csípőmet.
A feneked enged az erőszaknak, és fokozatosan tágul, a farkam könnyen csúszkál benne és lassan te is élvezni kezded, de a puncidat szorítanod kell, nehogy kicsússzon a dákó. A faszom erőteljes lüktetéssel sül el benned telelövellve a segged sűrű gecivel. Remegsz a farkamon, most először az élvezettől.
Amikor kihúzom belőled, szinte semmit sem lankadt, gyanús barnás foltok borítják a sűrű ondóm kívül. Visszaülök a fotelba, és töltök egy pohár bort magamnak.
- Fordulj meg te szuka! - parancsolom.
Nem hiszel a szemednek a faszom úgy áll, mint azelőtt.
- Térdelj le! - utasítalak, látom, hogy a combjaid belső felén elindul az ondófolyam a seggedből.
Óvatosan mozogsz, mert a vibrátor kezd kicsúszni. Letérdelsz és a farkamra meredsz. Még mindig nem hiszed, hogy áll.
- Szopjál! – parancsolom, és a faszomra rántom a fejed.
Nem tehetsz mást, beveszed és cumizol. Elnyúlva a fotelban élvezlek.
Beletelik egy pár percbe, míg újra elélvezek. Az első löketeket a szádba engedem, aztán felrántom a fejed, és az arcodra lövellem a gecim. Elégedetten terpeszkedek a fotelban és te is megnyugszol egy kicsit. Most már lekonyul a farkam, élvezettel nézem az arcod, amit szinte beterít a gecim.
Kiiszom a boromat és egy szalvétával letörlöm az arcodat.
- Azt hiszem jó rabszolga lesz belőled! Az első vizsgán átmentél. - mondom őszinte elégedettséggel.
A táskából egy bőr ágyékkötőt veszek ki.
- Állj fel te kis kurva!
Ez sem egyszerű mutatvány, de sikerül. Az ágyékkötőt a csípődre csatolom, és szorosra húzom. Így már nem tud kiesni a vibrátor.
Értetlenül bámulsz rám, fogalmad sincs mi a szándékom. Bezárom a táskámat és elpakolom a nemi szervem a nadrágomba.
Ott térdelsz előttem megbilincselve, és ismét félni kezdesz, mert látod, hogy menni akarok.
- Kérem, Uram! - esedezel a bilincseid rázva.
Szó nélkül felállok a fotelból és kimegyek a szobából.
Amikor visszatérek, a köpenyed van a kezemben és még valami, a kabátom mát rajtam van.
Értetlenül meredsz rám.
- Állj fel! - parancsolom.
Ismét nagyon félsz. A tested remegni kezd.
Rád terítem a köntösöd és egy fekete kámzsát húzok a fejedre. Tehetetlenül vergődsz és már a pórázod fogom.
-Tetszel nekem! Ha betanítunk jó rabszolga lesz belőled! A feleségem már vár bennünket! - mondom és kivezetlek a szobából.
Erre nem számítottál, de nem mersz ellenkezni, bár fogalmad sincs mi vár rád. A kocsimhoz vezetlek és betuszkollak a hátsó ülésre majd én is beülök és elindulok.
A vihar egyre erősödik, a szél szinte üvölt és az esőcseppek kőként dobolnak az autón, a villámok egyre sűrűbbek és a dörgés szinte azonnal követi.
A kocsiban egyetlen szót sem szólok, így van időd gondolkozni. Természetesen az esélyeid fontolgatod. Az eddigiek alapján nem sok jóra számíthatsz. Igaz nem bántottalak, de a viselkedésem, és a táskám tartalma nem valami megnyugtató, arról nem is beszélve, hogy oda viszlek, ahova nem akartál eljönni. A kínzókamra képe jelenik meg előtted, amiről a neten elég sokat beszéltem. Megpróbálod magad elé képzelni, és a félelem ismét elhatalmasodik rajtad, inkább másra gondolsz. Próbálod kitalálni hová vihetlek, de a fejeden lévő kámzsától semmit sem látsz. Már vagy tíz perce kocsikázunk, és ebből arra következtetsz, hogy elég messzire mehetünk, hiszen ebben az időben szinte nincs forgalom, és úgy érzed a kocsi egyenletesen, gyorsan halad.
Aztán hirtelen eszedbe jut egy régebbi beszélgetésünk, amiben mintha, említem volna valamit a feleségemről, de nem nagyon figyeltél oda. Erőlteted az emlékezeted, és beugrik. Azonnal meg is bánod. Igen, már tisztán emlékszel, azt mondtam, hogy a nejem egy született szadista, és az ő ötlete volt a kínzókamra létrehozása.
Ettől még jobban megrémülsz. Most már érted miért nem használtam az eszközöket, közösen fogunk megkínozni, a saját birodalmunkban. A hideg kezd futkosni a hátadon és remegsz.
Érzed, hogy a kocsi egyenletes sebességgel halad szeretnéd, ha mondanák valamit, de csak a szél bőmből és a menydörgés erősödik, de legalább a villámokat nem látod.
A félelem úrrá lesz rajtad. A menekülés esélyeit fontolgatod. A kezeid nem tudod használni, mert hátul össze vannak bilincselve, a bokáidon lévő béklyók pedig épp egy kis lépést engedélyeznek. Lehetetlen.
Azon kezdesz töprengeni vajon mi a szándékunk veled.
A feleségem jár az eszedbe, már tisztán emlékszel. Az asszony egy vérszomjas bestia. Nem akarsz rá gondolni, inkább azon töprengsz, hogy kerülhettél ilyen helyzetbe.
Játék volt az egész, ismeretlenül, személytelenül és jó volt kellemesen telt az idő, és a játék egyszer csak valósággá vált, mert kiadtad magad, és most megbűnhődsz emiatt. Eszedbe jutnak a beszélgetéseink, és még jobban megrémülsz, elmondtam, mit teszek az áldozataimmal, de téged megkíméltelek, mert ezt kérted, soha sem bántottalak, nem kínoztalak, csak megaláztalak, de csak mert te akartad így.
Viszont a játékban végig kellett nézned, ahogyan másokkal végzek, és ez már nem játék.
Nincs esélyed biztos, hogy halálra fogunk kínozni. Már teljesen kétségbe vagy esve és arra gondolsz megpróbálsz könyörögni, talán még van rá esélyed és időd, hogy meggondoljam magam, ha a kedvemben jársz.
Hirtelen hatalmas csattanás hallatszik. Először azt hiszed, karamboloztunk, de nem éreztél ütközést.
Hát persze a vihar. De nem láttad a villámlást a kámzsa miatt.
Váratlanul megkönnyebbülsz. A kámzsa. Ha meg akarnánk ölni, nem húztam volna a fejedre, azért tettem hogy ne láthasd hová viszlek. Igen nincs más magyarázat rá, nyugtatod tovább magad. Lehet, sőt biztos, hogy meg fogunk kínozni, de életben hagyunk, szinte hálás vagy, amiért a fejedre húztam a bőrzsákot. Ha hamarabb eszedbe jut, megkímélted volna magad egy csomó félelemtől. Persze így sem lesz kellemes, vajon mit fogunk csinálni veled.
Érzed, hogy az autó lassulni kezd, majd megáll. Valami zümmögést és zajokat hallasz, aztán ismét elindulunk, de csak lassan. Megjöttünk, a kocsival beállunk valahová, zökkensz ki a gondolataidból, és ismét félni kezdesz. Hamarosan megtudod mi a valóság.
A kocsi végleg megáll, hallod, hogy kiszállok és nyílik a melletted lévő ajtó is.
- Kifelé te kis kurva! - mondom éles hangon, megragadva a pórázod, és kirángatlak.
Esetlenül mozogsz és remeg a tested,
Lekapom rólad a köpenyt és mögéd állok. Talán véletlenül, de a fenekedhez simul az ágyékom és érzed, hogy ismét kemény, ami alatta van. Valami nagyon izgalmas dolognak kell következnie, ha az előzmények után már áll a farkam, és ez nem túl kedvező a számodra.
Nincs idő a töprengésre. Az egyik bilincsed leveszem a csuklódról, de csak addig, míg elől újra vissza nem kapcsolom.
- Állj négykézlábra! - parancsolom.
Mi mást tehetnél. A póráznál fogva vezetlek magam után. Egy lépcsőn megyünk fel és ez egy kicsit megnyugtat.
Gondolod, hogy a garázsban állhattam meg, és most a lakásba vezetlek, emlékszel, azt mondtam a kínzókamra, a pincében van, igaz azt nem tudod hol a garázs.
Felmegyünk a lépcsőn, és kellemes meleget érzel, ami igazolja a feltételesed, biztos, hogy nem a kínzókamrába viszlek.
- Megjöttem drágám! - hallod a hangomat, és a zajokból következtetve tudod, hogy a kabátom vehetem le....

folyt köv.