Szolgavers

Anyaszült meztelen tengetem életem,
Földről eszem négykézláb ételem.
Láncon vagyok minden nap és éjjelen,
Rab vagyok, hisz szolga lettem,
Megvalósult a félelem.
Szub vagyok és mazo szolga,
Öröm a könny a számomra.
Ha kínoz, csak jutalmaz, ha ver csak oltalmaz,
Ha aláz, csak nevel, ha dolgoztat, csak felemel.
Tehet velem bármit, tudja ezt Ön jól,
Az otthonom már nem más, mint egy rég nem lakott ól.
Koszos vagyok, izzadt, büdös s csapzott,
Meztelen testem sajog fáj és hajlott.
Láncaim gátolják, hogy felálljak,
Kaptam én tegnap, nem ötvenet, százat.
Piroslik a hátam, liláskék a lábam,
Kislábujjam hegyétől, a tarkómig,
A farkamnak tövétől, a bimbómig
Számtalan heg és hurka díszíti testemet,
Hírdetve kegyetlen rideg esetemet,
Mégis vágyom már, hogy újra lássam,
Korbácsolja hátam, pálcázza a lábam.

Tudom szenvedésem sok örömöt szerez Önnek,
Ha perverz vendégei játszadozni jönnek.
Bár nem vagyok biszex, de dughatnak bátran,
Seggből szájba élvezhetnek Isten tudja hányan...
Ki a pórázomat fogja, annak vagyok én a fogja,
Lelkemet alázhatja, testemet pedig gyötörni fogja.
Ez a félelem éltet engemet,
Hogy ha nem engedem
Szélnek ereszti hitvány rab énemet,
Pedig vágyam, hogy szolgáljam,
Hogy bármit megtegyek,
Hisz tudom, jó rabszolga
Csak így lehetek!