Nem valentin (12. rész)

Anna megijedt. Úgy érezte elrabolták, fogságba esett. Sötétbarna szemei még sötétebbek lettek a tehetetlenség árnyától. Elolvasta a levelet, majd próbált kiszabadulni, aztán újra: "Jó reggelt, Kedves! Reggelizni mentünk. Ui.: Ne aggódj, beteget jelentünk neked." és megint feszegette csuklójánál a kötelet. Kétségbeesetten folytatta ezt így egy darabig, amíg el nem fáradt.
Először csak a plafont bámulta meredten. Érezte, ahogy barna haja hullámai teljesen összegubancolódtak feje alatt a reménytelen küzdésben. Eszébe jutott, hogy nagyon kell pisilnie, úgyhogy próbált másra gondolni. Körbenézett Liza hálószobájában. Földig érő fátyolosan fehér függönyök lógtak az ablakok előtt. Odakint esett a hó. A falak frusztrálóan almazöldek voltak a lány számára ebben a nagy nyugalomban. Elkapta szemét és most vette csak észre, hogy az ágy, amin fekszik, milyen széles, de ezen gondolkodni sem mert. Inkább a finom kis aranyvirágokat fürkészte szemével a bézsszínű, gyűrött selyemágyneműn. Ez megnyugtatta és el is mosolyodott kicsit. Nagyot sóhajtott és ahogy fejét ismét elfordította volna, hirtelen megakadt tekintete a szoba szemközti, ajtó feletti sarkában.
- Ez a nő egy pszichopata! - mondta ki hangosan kikerekedett szemekkel.
Újra félelem lett rajta úrrá. Most már keresett, kutatott a szemével. Valami után, bármi után, amit elérhet és segíthet neki kiszabadulni.

***

Ákos kelt fel először, de csak szemét nyitotta ki, hogy feltérképezze helyzetét, és ha lehet senkit se keltsen fel. Menekülni akart. Az ággyal szemközt álló ívelt komód biztonságos, egyenes és gyors célpontnak tűnt számára az ágyból való kijutáshoz. Nagyon lassan kibújt a takaró alól, majd óvatosan megfordult és négykézlábra állt. Figyelte a két nőt. "Jól van." - gondolta, és hátrálni kezdett az ágy vége felé. Ahogy leengedte lábát, bizsergetően puha szőnyeget érzett talpa alatt. Liza megmozdult, lábait más pozícióba tette. A férfi megállt, pillanatokig figyelte, hogy történik-e valami, de valójában csak emlékeket gyűjtött így utoljára. Nézte a két alvó nőt. Anna finom lábfeje kilógott a takaró alól. Liza vállán pihent egy egészen sötét tincs szőke hajából. Hallgatta, ahogy mit sem sejtve szuszognak nőiesen. Homloka enyhén gyöngyözni kezdett. "Mennem kell" - és lábujjhegyen kilépkedett. Az ajtót nem merte megmozdítani, nehogy zajt csapjon. Amilyen gyorsan és némán csak tudta, összeszedte ruháit és felöltözött. Már nyitotta volna a lakás ajtaját, de az zárva volt. Körülnézett, de nem találta a kulcsot.