Airbus XXXVII.

A flagrum ősi római találmány. Nagyon hatékony, de – lássuk be - nem igazán emberbarát eszköz. Lényegében egy három- vagy többágú korbács, amelynek ágaiba ólom golyócskákat vagy lapokat, esetenként éles állati csont-darabokat erősítettek.
A rómaiak a kedvenc kivégzési módjuk, a keresztre feszítés előjátékaként alkalmazták. Az áldozatot egy függőlegesen álló cölöphöz kötözték, a kezek a fej fölé kerültek. Ezután egy vagy két lelkes jelentkező végezte el a korbácsolást, aminek a végén a páciens kb. úgy festett, mint egy beirdalt oldalas … Érdekes módon a nőket nem korbácsolták meg kivégzés előtt … hiába, még egy ilyen nagy civilizáció sem tévedhetetlen!
Vandát ezzel a kedves eszközzel készült gondjaiba venni a film férfi főszereplője, akihez képest Hasfelmetsző Jack joviális mikulásnak látszott volna.
Kedvesem nagy szerencséjére annyira azért nem bővelkedtek jelentkezőkben, hogy minden egyes korbácsolással nullára amortizáljanak egy női szereplőt, a flagrum ólomgolyónak látszó betétei valójában könnyű műanyag habból készültek és inkább csökkentették a bőrszíjak hatását, mintsem hogy felszabdalták volna a bőrt a hátán. Az „irdalást” így aztán a sminkesek állították elő.
A korbácsolás még így is kegyetlenül fájdalmas volt, ugyanis a sminkesek minden egyes ütés után működésbe léptek és épp annyi ideig tartották fel a Jacket, amíg a Kedves megkínzott bőre némiképp megnyugodott, hogy a következő ütés aztán ismét az első csapás fájdalmával sújtson le rá.
A másik probléma a Drágám nyelvtudásával volt, a nyelvstúdióban ugyanis – minő bűnös hanyagság! - elfelejtették megtanítani angolul sikoltozni. Így aztán jobb híján magyarul sikoltozott, rendkívül szexin, ami Jacket plafonig érő erekcióra – a rendezőt és a producert viszont idegrohamra ingerelte a várható szinkronizálási többletköltség miatt.
Eleinte megpróbálkoztak némi rögtönzött nyelvtanfolyammal, a kamera látószögén kívül még egy táblára is felírták, mit sikoltozzon, ha már mindenáron nyavalyognia kell, de mindhiába, Kedvesem még ezt a mindössze három soros szöveget sem volt képes hiánytalanul reprodukálni korbácsolás közben.
- Silly bitch! (Ostoba ringyó!) – legyintett a rendező és intett, hogy vigyék ki a képből.
A Drágámat Jack vágyakozó pillantásainak kereszttüzében leszedték az andráskeresztről és nem foglalkoztak vele tovább – kivéve a bérbeadóját, akit felettébb felbosszantott, hogy selejtes árura tett szert kétezer dolláros befektetéssel, de jobb üzletember volt annál, hogy az első kudarc miatt leírja a befektetést.
Emberünk észrevette Jack nyálcsorgató tekintetét, amit Vandára vetett és elhatározta, hogy ha mást nem, diszkont áron, de áruba bocsátja. Emellett neki magának sem lett volna ellenére némi játszadozás a Kedvessel, az előzmények, főleg a korbácsolás, határozottan felcsigázták.
A forgatás szünetében odasündörgött Jackhez és szorgalmasan duruzsolt valamit a fülébe, amire az egyetértően bólogatott és sokatmondó pillantásokat vetett Vandára.
Kölcsönvett a kellékek közül egy bőr bilincset és a Drágám kezét a háta mögött összebilincselte.
Nemcsak a napszemüveg öltöztet, a bőr bilincs is, Kedvesemet kíváncsi pillantások kíséretében taszigálta vissza a műhelybe.
Nem mentek messzire, a satupad mellett letérdeltette az Édest, aztán, hogy biztosra menjen, a haját jó szorosan befogta a satuba.
Ha mozdulatlanná akarta tenni Vandát, tökéletes munkát végzett. Ha a fejét mozdította volna, égető fájdalom hasított a fejbőrébe a satuba fogott hajától, a térde kegyetlenül sajgott a műhely érdes beton padlójától, kezei pedig a háta mögött összebilincselve, teljesen mozdulatlanná tették. Cicijei viszont a karjai helyzete miatt ingerlően meredeztek előre. Annyira ingerlően, hogy kínzója nem is bírta megállni, hogy ne csináljon velük valamit.
Két állítható csipeszt vett a kezébe – valószínűleg apró alkatrészek rögzítésére szolgálhattak – és rátette őket a két kíváncsi cicire, majd jó alaposan megszorította mindkettőt. Annyira, hogy a Kedves hangos sikoltással jutalmazta fáradozását. A cicijei annyira fájtak, hogy a két hatalmas pofont, amit ezután kapott, alig érezte.
Mire el tudta dönteni, hogy a fejbőre, vagy a cicije sajog-e jobban, kínzója már a száját is használatba vette. A kemény hímtag dárdaként nyársalta fel és mélyen, egészen a torkáig hatolva, ütemesen járt ki-be teljes hosszában. (folyt. köv.)