Előadás 3

Megszoktam a korai kelést, ebben az se akadályozott meg, hogy hajnali négyig írtam Emma beadandóját és az előadást is összeraktam. Nagyot ásítva néztem meg az órámat. Két órát aludtam. Ebből aztán nem csinálok rendszert!
A vécére menet a kanapét lestem. Emma maga köré csavarta a plédet, mint egy múmia. Vagy inkább, mint egy hernyó, ami épp bebábozódott. Lesz-e az én pillangó szubom valaha ez a lány? Meg akartam próbálni, megláttam benne a kihívást és ez izgalommal töltött el.
A kávé lefőtt, a zaj és az illat együttesen ébresztették Emmát. Láttam, mennyire zavart, próbálta összerakni, hogy hol van és hogy került ide. Láttam, mikor ébredt fel teljesen. Elvörösödött, rám pillantott, majd a fejére húzta a takarót. Felnevettem.
- A takaró megvéd tőlem?
Kilesett alóla.
- Univerzális védőeszköz. Jó mindenre. Még szörnyekre is.
- Szörnyeteg lennék?
- Megvertél.
- Elfenekeltelek. Felelőtlen voltál.
Kibújt a takaró alól és elment a mosdóba. Kikészítettem a kávét az édesítőszert, a reggeli hozzávalókat. Hallottam, hogy szöszmötöl, húzza az időt. Hangosan zörögve a kenyereszacskóval, dúdolva kentem a kenyeremet, szeleteltem hozzá sajtot és import paradicsomot. Nem fogok egy vonakodó csaj miatt rohanva reggelizni!
- Egy fél óra múlva el kell indulnom.
Erre már előbújt, de csak, hogy a ruháival visszavonulhasson a fürdőbe. Ettem, aztán eszembe jutott valami.
- A kávé bolíviai, igazi különlegesség.
Kinézett a fürdő ajtaján. Kicsit felé toltam a kávéskannát. Görnyedt tartással csörtetett át azon a pár lépésen. Töltött magának kávét, de a másik étkezőszéket túl közelinek ítélte, így a kanapéra telepedett le.
- A beadandóba még kell pár hivatkozás, az előadásod már teljesen kész. Hajnali négyig írtam.
- Te tényleg segítesz.
- Így van.
- Éjszakáztál miattam.
- Valamikor meg kell írni.
Megálltam, hogy odaszúrjak neki, amiért nincs rá túl sok időm. Úgyis tudja. Átült az étkezőszékhez a bal lábát maga alá húzta és kent magának egy kenyeret. Amíg evett az előadásról és a beadandóról magyaráztam neki, hogy képben legyen azzal, mit is írt. Csendben figyelt. Az órámra néztem, asztalt kell bontanom, ha be akarok érni a gyakorlatomra.
- Öltözöm, készülj össze te is, Emma.
A ruháit már felvette, de én még pizsamában voltam. Amíg felöltöztem összepakolt. Kabátban ült a kanapé szélén. Felállt, amikor bejöttem.
- Zoli, én... köszönöm, hogy segítesz.
- Segíteni is fogok, ha hajlandó vagy viselkedni. Amúgy meg lemaradt valami.
Elvörösödött, oldalra pillantott. Vártam. Ha nem mondja ki, akkor mehet, amerre akar, mosom kezeimet. Rám nézett, láthatta rajtam mit gondolok.
- Köszönöm… Uram.
Odanyújtottam neki a kezemet. Megpuszilta. Erre eltűnt a szigor az arcomról, rámosolyogtam. Felvettem a cipőmet.
- Hol szoktál enni?
- Hát, eddig étterembe jártam vagy rendeltem valamit, de találtam egy olcsó kifőzdét és már ott eszem.
- Venni mindig drágább, mint csinálni.
- Nem tudok főzni.
Végigmértem.
- Semmit?
Mentegetőzni kezdett.
- Rántottát, vagy pirítóst, tésztát kifőzni, mirelit pizzát megmelegíteni…
- Mára mit terveztél?
- Óráim vannak, utána meg beadandó írást terveztem. Eredetileg. De te megírtad…
- Jól van. Hatra itt leszel, aztán főzünk és készülsz. Úgy tervezz, hogy itt alszol.
Ijedten nézett rám.
- Nem fogok a bugyidba nyúlkálni, ne félj.
- De bármikor megversz, amikor csak kedved tartja, és ameddig csak kedved tartja.
- Az Urad leszek, nem a zsarnokod. Van szabály, ami engem is köt.
Felvettem a kabátomat.
- Hánytól van órád?
- Tíz. Hazamegyek átöltözni.
Kiengedtem az ajtón. Lesétáltunk a lépcsőházban. Különböző irányba volt dolgunk. Tétovázott, mire megpusziltam két puszival, semmivel sem meghittebben, mint bármelyik lányismerősömet.
- Légy pontos!
- Igen, Zoli.
Összevont szemöldökkel néztem, de értett a pillantásból is.
- Igen… Uram.
Napközben az idő lassan telt el, én már letudtam az előadásokat beadandókat hamarabb, nem szeretek az utolsó pillanatig halogatni. A többiek feleletében nem sok érdekességet találtam. az álláskereső oldalakon böngésztem, ismerősökre írtam rá, hogy tudnak-e valami lehetőségről. Kifelé még a faliújságnál is megálltam pár pillanatra, bár azért bíztam abban, hogy Emmában van annyi életrevalóság, hogy ez megtette már ő is korábban.
A boltból nagy szatyrokkal jöttem el, hogy minden szükségesből legyen. Ha Emma megfutamodna, akkor is lesz még hetekig alapanyagom. A monarchia haditengerészetéről olvastam egy könyvet, amikor felberregett az kapucsengő. Beengedtem Emmát, aki levette a kabátját és a csizmáját.
Egy hátizsák volt nála, amit egy bólintással nyugtáztam.
- Szia.
- Szia, Emma.
- A kanapé a tied, arra a polcra meg le tudsz pakolni. Neki is állhatsz hagymát pucolni.
- Kezet mosok.
- Csak nyugodtan.
Kötényt kötöttem magam elé, és kimértem a lisztet és a többi hozzávalót. Emma léptei megtorpantak. Csend volt.
- Olyan meglepő egy férfi kötényben?
- Nem gondoltam volna, hogy…
Rápillantottam.
- Hasznos a főzéshez. Védi a ruhát. De tudod, asztal, hagyma, pucolás.
- Izé… igen, persze.
- Hogy sikerült az előadásod?
- Zeller megdicsért, hogy alapos voltam. Köszönöm… Uram.
Elkezdtem gyúrni a tésztát.
- Tudsz valamit a BDSM-ről, Emma?
- Nem sokat, mármint, hogy milliárdosok szexistenek hobbija.
Felröhögtem.
- Sajnos csak ezzel a lakással szolgálhatok, a milliárdok még várják, hogy megkeressem őket.
- Elbújtak?
- El.
Összemosolyogtunk, Emma szeme könnyes volt a hagymától. A zsepit kikészítettem neki, hogy megtörölhesse.
- A BDSM sokrétű dolog, de a betűszóból nekünk most a DS része fontos. Domináns, vagyis az uralkodó fél, és szubmisszív azaz alávetett. Bár én szeretem simán szubnak hívni a partnereim. A szub engedelmeskedik a domjának, a kedvét keresi. A dom pedig figyel a szubjára, neveli, törődik vele, és bünteti, ha úgy látja jónak.
- Ez egy aszimmetrikus viszony.
- Igen, az.
- Miért mennék ebbe bele?
- Segítek neked.
- Ér ennyit a segítséged?
- Komolyan veszem azt, amit elhatározok. Ha engedelmeskedsz, megteremtem neked a feltételeket az egyetem befejezéséhez. Szerinted egyedül elboldogulnál?
- Kész a hagyma, megtörlöm a kezem.
Engedtem, hogy megfutamodjon a válasz elől. A tésztát félretettem lefedve pihentetni és a konyhaasztalhoz ültem. Emma kerülte a tekintetem, amikor visszajött.
- A szub nem teljesen kiszolgáltatott. Létezik olyan, hogy biztonsági szó. Ha ezt kimondja, akkor az adott dolgot be kell fejezni. Ezt bármire kimondhatja, amikor úgy érzi, hogy valamit már nem tud elviselni. A biztonsági szavad a piros. Megjegyezted?
Emma rám nézett, egyenesen a szemembe. Láttam, rajta, hogy érti mit kérek tőle és hogy vívódik, hogyan döntsön.
- Van egy második biztonsági szó, ez a sárga. Arra szolgál, hogy tudjam, hogy mi az, amitől már büntetés neked valami.
- Ezt nem értem.
- Mondjuk masszírozlak. Élvezed, de aztán egyre fájdalmasabban csinálom. Te a sárgával jelzed az, hogy már nem élvezed, de még bírod. Megvan?
- Azt hiszem. Oké, vannak biztonság szavak. De mi van, ha az első ütésed előtt már kimondom, hogy piros? Akkor nem tudsz megverni!
- Valóban nem. Nem ütlek meg. De segíteni sem tudok. Ezek a szavak nem játékok. Okkal használd. Ha ezt nem tudod megtanulni, akkor nincs értelme annak, hogy belemenjünk, akkor boldogulj ahogy tudsz, de nélkülem.
Emma hátradőlve figyelt, a szavaim fontolgatva. Értelmes lány felfogja mit jelent, a kérdés az, hogy elfogadja-e. Néztem a vonásait, már oldalra meredt. A homlokát ráncolta, összeszorította az ajkát. Feszült volt, felhúzta a vállát. Elvettem előle a hagymát és a konyhapultnál nekiláttam felvágni. Teltek a percek, felraktam kis olajjal, hogy piruljon. Kikészítettem a fűszereket, a paradicsomlevet. Megnéztem a tésztát, de még kelnie kell. A gyúródeszkát kipakoltam, a lisztet elhelyeztem mellé, hogy kéznél legyen. A serpenyőt a sütőre raktam, majd ebbe rakom bele a pizzát. Kezet mostam, és szárazra töröltem, de nem fordultam vissza. Az egyik hűtőmágnesem ferdén állt megigazgattam. Sok helyen jártam már, felgyűlt pár darab.
- Zoli…
Rápillantottam.
- Uram.