Kelen megjelenése s első tapasztalatai (4)

Encsi nagyon el volt érzékenyülve, majdnem sírva köszönte meg a gratulációt és körülményeit. Ekkor a homlokomra csaptam s felszaladva a házba, lehoztam az ajándékot, ami be volt csomagolva. Odaadtam Encsinek. Átvette, tétován forgatta, mire Gábor súgott, hogy bontsa ki. Úgy is lett. Lett nagy álmélkodás, mikor meglátta, mi van a csomagban.
Abban wolkmann volt. Nem tudott hova lenni örömében. Mindenkinek mutogatta, mint egy kisgyerek. Végre helyet foglaltunk, Gábor is felköszöntötte Encsit, s kiittuk a pezsgőt, majd megettük a réteseket.
- A mosogatás marad alvás utánra, vagy ha valaki hamarabb ébred, akkor neki kezdhet! – szólította fel Gábor a népet s indult fel a házba, mi pedig utána.
Mikor beértünk s betettük az ajtót, én elindultam az ablaknál lévő – megszokott – ágyamhoz. Niki - kis tanakodás után - jött utánam s nemsokára Encsi is követte. Gábor pedig kézen fogta Kelit, odavezette a maga ágyához és lefeküdtek. Még volt kis zümmögés, majd mindenki elaludt.
Jó két órát alhattunk, mikor Gábor ébredt arra, hogy a keze zsibbad, mert Keli feje volt rajta. Lassan kihúzta alóla a kezét, megpuszilta s elindult ki az ajtón. Akkor látta - még mindig csak - a kötény van rajta. Legyintett s ment mosogatni.
Nem sokára nyílt újra az ajtó s most Keli jött ki, le. Elment pisilni, majd kezet mosott és - kérés nélkül - segített Gábornak.
Nemsokára én is felébredtem s lementem. Javában járt a kezünk, mikor Keli körbenézett, főleg azt, hogy az ajtó be van csukva és megkérdezte tőlem: Alszanak még?
- Igen, még egy ideig biztosan – válaszoltam – fiatalok, jó alvók! – tettem hozzá.
Majd ránézve megszólaltam:
- Most hárman vagyunk, ha alkalmasnak gondolod, megbeszélhetjük, amit szeretnél!
- Igen, jó lenne, de kérlek, maradjon közöttünk! – kezdte Keli, mire mi bólintottunk. Ezért folytatta:
- Ők nem tudják rólam, csak azt érzékelik, hogy más vagyok, mint ők. Vékonyabb, soványabb és igen hosszú a hajam. Igen, mert én nő vagyok! Itt belül. – mutatott magára és komolyan nézett ránk.
Hallgattunk és vártuk a folytatást. Így folytatta:
- Mindig arról ábrándozok, hogy lesz valaki, aki így is elfogad. Rólatok tudom, hogy kemények vagytok, csávók is, tökösök is, – ezt láttam magam szemével – nem akarnátok engem, illetve nem fogadnátok el/be magatok közé? – nyögte ki nehezen formálva a szavakat, miközben vágyakozva és kérőn nézett ránk Keli.
Összenéztünk, de felelni már nem tudtunk.
Lejöttek a többiek is, már mindenki ott szorgoskodott, így hamar végeztünk. Az asztalon száradtak a konyharuhán az edények.
- Eddig meg volnánk. – jelentette ki Gábor. – És most? – nézett rám.
- Volna ötletem, de ehhez mindenkit látnom kellene, pucéran is! – tettem hozzá.
- Kit nem láttál még? – kérdezte Gábor, majd a homlokára ütött.
- Ja, persze, őt még nem! – mutatott Kelire.
Mindenki Kelire nézett, az vissza ránk, de nem tett semmit, mintha nem értené, mit is várunk tőle. Ezért egy idő után Gábor megszólalt, s neki mondta:
- Meg kellene mutatnod, hogy képes vagy megmutatnod magadat! – szólt szójátékkal Kelihez.
Keli megrezzent, mint aki most ébredt lassan körbenézett, de továbbra sem tett semmit.
Erre Gábor levette a saját kötényét, így ott állt anyaszült mezítelenül már előttünk.
Niki és Encsi is követték példáját.
Egy ideig Keli csak nézett rájuk, végre felocsúdott és megszabadult mindenétől.
Már mind a négyen ott álltak előttem mezítelenül. Élvezettel végignéztem Őket. Egyenként. Közben mg cuppogtam is, csettintettem a nyelvemmel közben. Végre megszólaltam:
- Rendben, akkor megtehető. – konstatáltam s elindultam a házba, majd kis vártatva kezemben egy üveg sörrel és egy habspay-vel tértem vissza.
- Menjünk át ahhoz az asztalhoz! – mutattam egy üres asztalra, amire már nem sütött a nap.
- Ez jó lesz! – jelentettem ki odaérve és felbontottam a sörösüveget.
- Ki anti? – néztem végig a fiúkon.
- Én nem! – szólalt meg Gábor. - Gábor vagyok, hiszen tudod! – incselkedett a válaszával.
- Én sem, én sem! – jöttek sorba a válaszok a másik három fiútól.
- Mert? – kérdeztél meg kíváncsian.
- Akkor jó. HA senki sem anti, azaz antialkoholista, akkor mehet, lehet. – állapítottam meg.
- Encsi kezdi, mert Ő az ünnepelt. – mutattam rá és folytattam:
- Válassz Magadnak valakit, fektesd az asztalra és vagy a sörből öntesz rá kicsit, vagy a habot nyomod rá, de utána le kell nyalnod, azonnal, lefolyásmentesen! Ha sikerült, másikunkat választasz, ha nem, akkor te kerülsz az asztalra! A helyére! – figyelmeztettem és magyaráztam meg a játék lényegét.
- Még fontos, bármerre is folyik, nyalni kell! – figyelmeztettem, de már mindenkit.
Encsi ügyes volt, mert Gáboron kezdte s sörrel. Elsőre keveset öntve, le is tudta nyalni, még Gábor köldökét sem érte el a sör. Neki bátorodott s most többet öntött, de azt is még éppen lenyalta a szeméremdombja elején. A harmadik már sok volt, mert az, befolyt/befolyt az ágyékába a farkincája mellett s ott nem tudta nyalni. Lenyalni. Pech!
- Akkor most ki következik? – kérdezte Encsi odafeküdve az asztalra. – Ki vállalja? – nézett szét.
- Én! – jelentkezett Niki és ő is a sört választotta. De már másodikra sokat öntött, így ő került az asztalra, Encsi helyére.
Jó ideig eljátszottunk ezzel, csak a sör fogyott el hamar, így áttértünk a tejszínhabra. Az legalább nem volt olyan viszkózus!
Egy teljes kört lejátszottunk azzal is, persze ez tovább tartott, mert gyorsabban lehetett felnyalni, szürcsölni, s szinte mindenki elért az asztalon fekvő delikvens hasa aljáig, ügyesebbek még a farkáig, vagy golyóiig is. 
Mikor meguntuk, még elmentünk sétálni a patakhoz, ahol meg is tudtunk fürödni, no meg a fröcskölés sem maradhatott ki ott - a mai napra - a játékok közül!
Visszafelé már - mi hárman - előre jöttünk s hagytuk az „ifjú párt” andalogni, beszélgetni. Ki is használhatták, mert megérkezve a házhoz kissé pirosak lettek, mikor rájuk néztünk. Behordtuk a dolgokat és mentünk aludni, vagy volt, akik még nem bírtak magukkal, pontosabban az energiáikkal, azok tették, csinálták, a többiek hallgatták! 
Sokáig hallatszott a rugók zenéje, a halk sóhajtások, cuppanó puszik hangja, de más is, szépen sorban mindenkitől!
Sikerekben, tapasztalatokban, örömökben és „eredményekben” gazdag volt ez az este mindenkinek!
(vége)