Kelen megjelenése s első tapasztalatai (3)

Gábor folytatta:
- Igenis, Uram! – szólt tréfáson összeütve sarkait.
- Gatya le, kiterítve – az, nem én! – s irány a kötényért és egyebekért! – s eltrappolt a házba.
Keli csak nézett és bámult.
- Önkiszolgálod magadat, vagy …? Itt, vagy ott a fáknál? – kérdezte Niki és felállt.
- Ott! - intettem a fák felé.
- Nézőközönség előre, hogy jól lásson! – szólította fel Félix Encsit és Kelit a távozásra.
Mentek is, de közben már Gábor is jött a kötényében, benne hozva az eszközöket. Odaadta. Én felcsatoltam Nikinek a bőr karpereceket a csuklójára s a többit a hónom alá vettem s mi is elindultunk. Az egyik fánál megálltam, Niki átölelte s én a karabinerrel összekapcsoltam a csuklóinál, így „fogta” a fát. Mellé léptem s felhúztam a pólóját a fejére. Niki helyezkedett, kis terpeszbe állt és várta az ütéseket, amik meg is érkeztek. – Számolj, s ne tévessz! – adtam ki a parancsot. Komótosan kimértem húszat a popójára nadrágon át.
Mögé lépve megsimogattam ott, ahol kapta az ütéseket, de nem húzódott el, így tehát még csak bevezetés volt – állapítottam meg. Kioldottam a szíját s lendülettel kihúztam, így a nadrágja is leesett a bokájáig, mert már nem tartotta a derekánál semmi. Ott állt vászon boxerban, ami csíkos mintájú volt, függőlegesen. (Gondoltam, mindjárt lesz keresztben is minta rajta s ütöttem)
Újabb húszig számolt Niki, de a végén már kezdett elhúzódni és sziszegni is. Encsi egykedvűen nézte, de Keli arca színesedett, illetve fehéredett s együtt sziszegett minden ütésnél Nikivel. Újra odaléptem, megsimogattam Nikit, de most már elhúzódott. Aha, kezd fájni – állapítottam meg. Akkor még utolsó húsz jöhet s most a boxerját is a bokájáig lehúztam, s ütöttem. Az utolsókat oldalra is meghúztam, így jobban csípett.
Niki már a végén fel is kiáltott. Keli pedig olyan sápadt volt, mint a frissen meszelt fal s meg is kellett támaszkodnia egy másik fa törzsében, hogy el ne essen. Odapislantottam.
Encsi még mindig egykedvű volt, Gábor pedig érdeklődve oda-oda nézett hozzánk, miközben a bográccsal foglalatoskodott.
- Majd megtanulod, hogy máskor ügyes légy! – intettem Nikit. Az meg kis gondolkodás után megköszönte a leckét, amit megérdemelt.
- Nem hittem el a fiúknak, amit meséltek! De most már látom, nem túloztak a mesékben. Tényleg gyakorlott lehetsz, mert alig van nyoma, nincs seb, vérzés, de Nikire nézve az is látszik, hogy neki fájt azért. - szólalt meg Keli.
- Kipróbálod? – kérdeztem meg Kelit.
- Talán most nem. – tiltakozott hevesen s hátrált tőlem.
- Felváltanál Encsi! – jött a felszólítás Gábortól.
Encsi bólintott s odamenve átvette a fakanalat, s meghallgatta, amire Gábor instruálta. Gábor pedig, odajött közénk. – Nekem is felkínálod? – kérdezte tőlem incselkedve. Keli megmerevedett, Gábor intett a szemével s döntöttem.
Kikapcsoltam a karabinert Niki kezén és már tették is át Gábor csuklóira, aki odalépett a fához és átölelte, mire én a karabinert rácsatoltam. Kioldoztam a kötényét s felhajtottam a fejére direkt, hogy látszódjon jól az izmos teste végig, no meg a farka is! Keli csak bámult megint, de én lendítettem Niki derékszíját, hogy lecsapjak Gáborra. Keli odaugrott, elkapta a kezemet, megfogta, mielőtt a szíj Gábort érte volna.
- Miért bántod? Nem tett semmi rosszat! – kiáltotta.
- Nem engedem! – s harciasan nézett rám s még fogta a kezemet. (No, csak, miből lesz a cserebogár! Sóhajtottam fel, de szigorú képet vágtam.)
- Azonnal engedd el a kezét! – szólalt meg Gábor halkan Kelihez fordulva.
- Óriási hibát vétettél, s örülhetsz, ha kis büntetéssel megúszod! Sohasem foghatod meg, akadályozhatod meg Őt abban, amit tesz, vagy készül megtenni! Nem is nyúlhatsz hozzá! Ő érinthetetlen közöttünk! Jegyezd meg! Mi pedig mindig készen állunk a büntetés elviselésére, mert vagy voltunk, vagy vagyunk, vagy leszünk bűnösök, vétünk hibát, amiért kijár nekünk az! – beszélt végig oktatón Kelihez, majd hozzám fordult:
- Légy szíves büntess meg, Uram! Helyette is nekem, rajtam töltsd ki bosszúdat, mert Ő még nem tudhatta, mit tesz!
- Megkapod Te is, ami Neked jár! De Ő sem lesz kivétel, Vele is majd számolok, később! Számold! – szóltam s már ütöttem is.
Húszig számolt Gábor, mikor megálltam. Odaléptem mögé és végigsimítottam a popóját, de közben bele is markoltam. Felszisszent s megértette, miért tettem. Intettem Nikinek, aki a karabinert kikapcsolta s Gábor már állt is a lábán, mikor Keli előre lépett s szólt hozzá:
- Vedd le, s add ide azokat a csuklódról! – mutatta, majd folytatta: – légyszi, segíts feltenni!
Majd mikor már a csuklóin voltak, akkor nekitámaszkodott a fának, átölelte és hetykén hátraszólt nekem:
- Nem kell várakoznod. Én is vagyok olyan legény, mint Ezek!
- Majd meglátjuk – jelentettem ki kísérteties hangon, amitől Gábor és Niki is megrettent, de Keli nem vette a hang súlyát észre.
Oldalra léptem s ütöttem. Kicsit, gyengéden, de nagyot szólt a farmeren. Keli felkapta a fejét s felnyögött. S jöttek a többiek is, no meg a parancsom:
- Számolj, hangosan!
Keli gyorsan számolni kezdett, de eltévesztette, mert közben nagyokat nyögött is.
– Elölről! Kezdem újra! – mondtam, s már csaptam is, még kisebbet. Keli rám, pontosabban a kezemre nézett s így hamarabb nyögött, mint az ütés érte. Gábor felnevetett, s megszólalt:
- Jaj, ne nézd, mert akkor többnek érzed, mintha nem látod! Fordítsd el a fejedet a másik irányba! - nyomatékosította.
- Ki parancsol itt? – kérdeztem vészjóslóan.
Gábor elhallgatott, Niki megborzongott. Keli meg elfordította a fejét, de nem szólt. – Azért! – tettem utána s ütöttem. Már nem nyögött Keli, mert nem érezte erősnek az ütést, hogy nem látta, mikor csap le. Ő is húszat kapott, de farmeren át!
- Nézd meg a gulyást, mi addig megmosdunk! – jelentettem ki s Kelit is kiengedtem a karabinerből. Mikor felállt, még visszakézből jó erőset ütöttem - teli tenyérrel – a popójára, hogy megérezze, az eddigiek gyengék voltak. Fojtottan nyögött csak fel s rám rebbent a szempillantása, jelezte, hogy megértette ezt az utolsót.
Felmentünk, megmosdottunk s kezdtük kihordani az ebéd kellékeit, megterítettünk. Asztalhoz ülve tereferéltünk, míg Gábor oda nem szólt, hogy mindenki mehet a tányérjával hozzá, mert kész az ebéd. Vidáman ettünk, közben Encsi is, meg Keli is vicceket mesélt, no meg falusi történeteket.
Ebéd után Gáborral felmentünk a házba s egy nagy papírtálcára tettük és a gyertyákkal feldíszítve, lehoztuk a réteseket a szabadban lévő asztalra. Letettük középre és elénekeltük a Happy Birth Day dalt, mert csak mi tudtuk.
A végén felszólítottuk Encsit, hogy magában kívánjon valamit és fújja el a gyertyákat. Elsőre nem, de másodikra sikerült neki. Meggratuláltuk, meghúzkodtuk a füleit, puszit is kapott mindenkitől. A poharakba pezsgő került, mert azt is hoztam s bontottam közben.
(folyt. köv.)