Úrnőm parancsára

Úrnőm, az állandó szolgáljuk, egy hozzám hasonló módon először itt szolgáló szub és én, az egyezségünk alapján mindenki alá tartozó rabszolga voltunk a ház nappalijában. Úrnőm szemérmessége soha nem engedte, hogy a szolgája bizonyos nagyon kivételes esetektől eltekintve, anyaszült mezítelen legyen a jelenlétében. Épp ezért döbbentett meg, és keltett bennem riadt félelmet, hogy végtelen kedvességével utasított arra, hogy a férfiasságom takarására szolgáló apró kis alsónadrágot vegyem le magamról. Megtettem. Bizonytalan voltam, hogy ez az én titkos vágyamnak szól -mert tudta, hogy az én gondolataimban, a rabszolga mindig anyaszült mezítelen-, vagy egy szerűen csak olyan feladat vár rám, amely során megköveteli a kiszolgáltatott helyzetem, a meztelenséget. Nem tartott sokáig a bizonytalanság, Úrnőm megparancsolta végtelen szelíd hangján, hogy az új szolgájával menjünk ketten ki az udvarra. Hajnal volt, a fű még párás, a Nap is most emelkedett a látóhatár fölé, de a legnagyobb meglepetésemre, a szomszédban lakó idős bácsi, már a baromfiudvarban tevékenykedett. Amikor észrevette, hogy a hosszú udvaron a hátsó különálló épület felé megyünk, a kerítésre támaszkodva bámult leplezetlenül minket. Nagyon szégyelltem magam, ahogy a rabszolgáknak megtanított módon tarkóra tett kézzel, mezítelen sétáltam az Úrnőm mellett. Úrnőm üdvözölte a bácsit -aki annak ellenére, hogy sejtette, de még soha nem látta, hogy mi folyik a szomszédjában-, egy cseppet sem kezelte idegen, vagy elutasító módon a helyzetet. Sőt! Miközben a munkásnadrágon keresztül, éledező férfiasságát markolászta, beszélgetést kezdeményezett Úrnőmmel!
-Drágám! Ha nem zavarok, szívesen nézném, hogy mi lesz ebből!
-Dehogy zavar ...bá, nézzegessen csak nyugodtan, sőt! Tudja mit? Jöjjön át!
-Átmehetek kicsi szívem?! Tényleg átmehetek- kérdezte, az izgalomtól szinte elcsukló hangon.
-Jöjjön ...bá! Nyitva a kapu. Megvárjuk!
A szomszéd nem gondolkodott egy pillanatig se, úgy ahogy volt, gumipapucsban mezitláb, egy régi, lengőszárú-, foltos munkásnadrágban és meztelen felsőtesttel átsietett. Most ott álltam Úrnőm és az Ő fürkésző tekintete előtt, a másik szolga jelenlétében. Úrnőm szava, szinte kettéhasította a csendet.
- Ma ő lesz a porondon -bökött felém a tekintetével. - Megcsináltatom velük a kínzóhelyet és ki is próbáljuk egyből!- folytatta.
- Hogy tervezted drágám? - kérdezte a szomszéd Úr.
- A fenyőfák közé láncot feszíttetek ki, arról lógatok le függesztékeket, hogy legyen hová, mihez kikötözni ezeket a mihasznákat, ha úrrá lesz rajtam a szadizmusom. Aztán akkor... - itt félelmet keltőn hagyta félben a mondatot... - ...bá, tudja mit?! Örülök is, hogy átjött, hogy végre tudja, hogy mi folyik itt, legalább nem kell többé titokban játszadoznom velük - bökött felénk a kezével.
- Drágám! Három és fél éve tudom, hogy mit csinálsz a pároddal, csak nem volt alkalmunk beszélni róla. Régóta figyeltelek bennetek, nem kis irigységgel! De ezek itt újak, nem?
- De. Mindketten ma vannak itt először, de a ...bá is?!
- Nem, illetve, őőő, ha megengeded, igen! Mióta látlak bennetek, mindig eljátszottam a gondolattal, hogy...
- És melyik oldalon?
- Nézzél rám kislányom - húzta ki magát az öreg - a vén fa már kérges, nem hajlékony! Én sosem tűrtem az uralmat, magam jártam az utamat. A TSZ- be sem léptem be, pártkatona sem voltam...
Közben hátra értünk a fenyőfákhoz, három középkorú luc és egy ezüstfenyő volt a kert végében, olyan 7-8 méter magasak, 60-70 cm törzsátmérővel.
- Hozd ki a fűrészt! - utasította Úrnőm a mellettem álló szolgát, aki engedelmesen benyitott a hátsó épület ajtaján, ami részben fészer, részben egy kezdetleges kínzókamra volt.
Kihozta a fűrészt a szolga, majd Úrnőm utasította, hogy adja oda nekem és én fűrészeljem le az ágakat, meghagyva 30 cm ágcsonkokat.
Nekiálltam, nagyon böktek az apró tüskék és a párás meleg hajnalban, hamar folyt rólam az izzadtság, mely a fenyőgyantával keveredve irritálra a bőröm, állandó viszkető-, égető érzést okozva.
Úrnőmék se szó se beszéd, ott hagytak egyedül és bementek a házba. Már magasan járt és perzselőn égetett a nap, mikor végeztem, elég csatakos és poros voltam, de még csak most kezdődött a tortúra.
Úrnőm letérdeltette a szubját, engem szemben elé állított, a nyakába kellett ülnöm, vállán átvetett lábakkal, a farkamat pedig gondosan a szájába igazította.
Csomagköröző szalaggal körbeszalagotott minket, rögzítve a pózt, majd felállította a szubot és én a nyakában ülve kellett, hogy láncokat feszítsek ki az ágcsonkokhoz. A legnagyobb meglepetésünkre Úrnőm állandó szubja hideg italt és kávét, meg camping székeket hoztak ki és mint egy moziban, vagy színházban, jókat derülve a szerencsétlenkedésünkön, nézték, ahogy kínlódva dolgozunk. Na de a szomszéd bácsi! Akiről az sem tudtam nemrég, hogy létezik! Fenyőgallyakból gyűjtött csokrot, a kerítés melletti csalánosból hozott friss hajtásokkal kibélelte és kéjes élvezettel vert minket, különösebb rendszer, vagy koncepció nélkül, pusztán élvezetből. Persze így még nehezebb volt a dolgunk, lassan haladtunk, amikor meg a szub, kínjában-, fájdalmában még rá is harapott a szájában levő farkamra, még fel is kiálltottam! Na ilyenkor duplán, triplán kaptam a bácsitól...
Szinte félholt voltam, mikor elkészültünk, pihenés nélkül feszített ki Úrnőm és saját szubja az általam felszerelt láncokhoz X alakban szétfeszített végtagokkal úgy, hogy a jobb lábam külön térdben meg-, illetve visszajajtva a talpammal az ég felé kíszolgáltatva a mezítelen testem minden porcikáját a tortúrában részt vevő emberek részére kínzásra.
És meg is kaptam a magamét. Egyfajta beavatási szertartásként Úrnőm új korbácsával vertek el igen durván, az egész testem sajgott, szó szerint a talpamtól a tarkómig, de a korbácsolás szüneteiben kapott pofonok miatt az arcom is izzott, a tortúrától...
A szomszéd bácsi, miután bemelegedett, mindenben megpróbálta túlszárnyalni Úrnőmet, szinte nem volt olyan pillanat, amikor nem szólt közbe, hogy tegyenek még egy-két fordulatot a büntetéseimbe, így olyan brutális szenvedésben lett részem, amit leírni nem lehet.
A részletes leírás a következő részben, ha van/- lesz rá igény!