Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Verseny az Úrnőért

Törölt felhasználó
2011. 04. 14. 20:56 | Megjelent: 1129x
VERSENY AZ ÚRNŐÉRT

Most már előre tudtam, hogy ismét hárman leszünk. Úrnőm beavatott, hogy most is versenyezni fogunk az Ő kegyeiért, úgyhogy lelkileg felkészültem rá, ez se lesz egy könnyű nap. Dávid már korábban megérkezett, együtt raktunk rendet, és Úrnőm érkezésének időpontjában együtt vártuk őt térden állva.
Ahogy szokott, most se volt kopogás se, csengetés se, egyszer csak nyílt az ajtó, és bejött Úrnőm. Az öltözetén is látszott, hogy itt a jó idő, vékony felső, szűkszárú nadrág és egy magassarkú, telitalpú szandál volt rajta. Megállt előttünk szó nélkül, mi pedig egyszerre borultunk a lábához. Én a jobb, Dávid a bal lábához hajolt, mindketten a lábfejére hintett csókkal üdvözöltük. Egy pillanatig elidőztem a lábánál, a formás, kecses lábfejének és bokájának látványa teljesen megbabonázott, és egy pillanatra muszáj volt közelről gyönyörködnöm bennük.
Amikor visszaegyenesedtünk térdelésben, Úrnőm ránk se nézett, csak elindult szó nélkül a szoba irányába. Leült egy fotelbe, majd felénk szólt:
- Lábhoz.
Mindketten azonnal odamásztunk, és ismét térden felegyenesedtünk Úrnőm lábainál.
- Ma kiskutyák lesztek, akik pitiznek, visszahozzák, amit eldobnak nekik, és nyalakodnak. Ellenvetés?
- Nincs, Úrnőm – Nincs, Úrnőm – vágtuk rá szinte egyszerre
- Előtte viszont még kipróbálok valamit. Szandálomat levenni, majd lefeküdni elém!
Szó nélkül tettük, ami a parancs. Én most is a jobb lábánál térdeltem, óvatosan emeltem fel, és kezdtem kikapcsolni a szandál pántján a csatot. Ritkán látok Úrnőmön telitalpú magassarkút, és csak most láttam, hogy milyen jól áll az Ő lábán. A pánt kioldása után óvatosan lehúztam a lábáról, magam mellé tettem, majd ahogy a parancs volt, befeküdtem Úrnőm lába alá úgy, hogy a talpát a homlokomra helyeztem.
- Nézzetek egymásra!
Egymás felé fordítottuk tekintetünket, majd Úrnőm felállt, megfordult, és egyik lábával az én, másik lábával Dávid fejére lépett. Mivel oldalt volt fordítva a fejük, mindkettők arcára nehezedett, és tökéletesen láttuk azt, hogyan torzul el a másik arckifejezése Úrnőm talpa alatt.
- A két kiskutyus ma sokat fog szaladgálni a nyalakodni a kedvemért. Ugye?
- Igen, Úrnőm – vágtuk rá egyből. Én kissé eltorzult hangon, mert Úrnőm sarka lassan kezdett rácsúszni a számra, így pedig nehezebben tudtam beszélni.
- De a kiskutyákat nem szabad póráz nélkül tartani, igaz? Itt várjatok!
Lelépett az arcunkról, bement egy másik szobába, addig mi mindketten megmozgattuk a nyakunkat és a szánkat. Nagyon jó formában van Úrnőm, egy grammnyi súlyfelesleg sincs rajta, de az arctaposás még így is nyomott hagyott bennünk. Néhány perc múlva visszajött Úrnőm, két láncot hozott be. Egyiket rám, másikat Dávidra dobta, majd megszólalt:
- Most nem egymást, most a plafont nézitek!
Azonnal a kívánt pozícióba fordítottuk a fejünket, mire Úrnőm a mellünkre lépett, onnan pedig jól egyensúlyozva először egyik lábával Dávid, majd másikkal az én arcom közepére.
- Felteszitek a pórázt a golyóitokra, de gyorsan. Nem fogok sokáig várni rátok!
Végigtapogattam magamon a láncot, megkerestem azt a végét, amelyiken a kis pánt volt, és elkezdtem felcsatolni. Közben éreztem, ahogy Úrnőm lába a fél arcomat betakarja, és mivel a talpéle pont az orrom mellett volt, egy picit az illatát is belélegeztem. A helyzet nagyon izgatott, ezért önkéntelenül a pánt golyókra való felcsatolása közben párszor hozzáértem a farkamhoz. Tudtam, hogy engedély nélkül tilos merevednem, de sajnos az ilyen gyönyörű talpaknak egyszerűen képtelen vagyok ellenállni. Ezzel azonban nem voltam egyedül, ugyanis amikor Úrnőm megfordult, hogy megnézze, hogy csatoltuk fel a pórázt, mindkettőnk farkát félmerev helyzetben találta.
- Ez meg mi? – kérdezte ingerült hangon, majd a hasunkra lépett – Ezt ugye ti se gondoltátok komolyan? Ha engedem, akkor merevedtek! Ha nem, akkor nem. Most engedtem?
- Nem, Úrnőm – válaszoltunk egyszerre
- Akkor hogyhogy keménykedik ez a két kis cigarettacsikk?
Erre már nem várt választ Úrnőm, lehajolt, és mindkettőnk heréin teljesen megszorította a pántot.
- Így virgonckodjatok ezentúl!
Majd leszállt rólunk, és a két póráz végét magánál tartva térdre parancsolt minket. Egy szennyeskosárra mutatott, majd rám nézett:
- Ide hozod!
Én odamásztam, éppen hogy csak elértem a póráz hossza miatt, a heréim zsibbadása ellenére még éppen magamhoz tudtam húzni. Odavittem Úrnőmhöz, aki ennyit szólt:
- Szórd szét a tartalmát!
Kiborítottam úgy, hogy amennyire lehet, szétterüljön a tartalma. Úrnőm használt fehérneműi voltak benne, bugyik, melltartók, harisnyák, zoknik.
- A fehérneműk a kis fadarabok, amik el lettek dobva. Csak szájjal érhettek hozzájuk, az nyer, aki többet tud visszatenni belőlük a kosárba. Számolni fogom, indulás!
Összenéztünk Dáviddal, majd egyből a ruhák közé vetettük magunkat. Egymás után tettük a kosárba a különböző fehérneműket, és némelyiken érezni is lehetett az illatot, ami azt bizonyította, hogy viselte Úrnőm. Amikor egyik harisnyát vettem óvatosan a számba, akkor ismét megérintett az ismerős illat. Egy pillanatra elidőztem orromat az anyagba dugva, egy nagy levegővel másodszor is beszippantottam Úrnőm lábának illatát. Éreztem, hogy a szorító pánt ellenére újból beindult a farkam, de minden erőmmel próbáltam visszatartani. Valamennyire sikerült is, de ezzel úgy látszik egyedül voltam. Dávid nem volt ilyen szerencsés. Ő, amikor egy bugyit vett a szájába, akkor tölthette el az izgalom, ugyanis a szemem sarkából láttam, ahogy a farkához kap. Hiba volt…
Úrnőm azonnal kiszúrta, és egy hatalmasat csapott a póráz végével Dávid hátára.
- Mi nem volt érthető, te kis nyavajás? Nem piszkálod a farkadat!
Majd akkorát rántott a pórázon, hogy a lifegő golyók látványa még nekem is fájt…
- Ha még szükséged van a heréidre, akkor azt ajánlom, azt csinálod, amit mondok!
- Igenis, Úrnőm… - felelte elcsukló hangon Dávid, látszott rajta, hogy a heréi megtépése gyenge pontján érintette
- Szabálytalanságot nem tolerálok, így a ruhás menetet ezennel gergő nyerte. Most jön a cipős. Mindkét féreg, irány a cipős szekrényem!
Elindult Úrnőm, mi pedig négykézláb másztunk utána. Kinyitotta a szekrényt, nekünk pedig elé kellett térdelni. Legalább ötven pár cipő volt benne, a legkülönfélébb modellek.
- Hogy lássátok, kivel van dolgotok, kiválaszthattok három-három pár cipellőt, amit aztán nektek kell időre „letakarítani”! Dávid, te kezded!
Dávid két tűsarkú csizmát, és egy hasonló alkalmi cipőt választott. Utána én következtem, én egy fekete és egy ezüst színű tűsarkú szandált, és egy párducmintás tűsarkú papucsot néztem ki magamnak.
- Hogy sportszerűek legyünk, időre csak a talpukat kell lenyalnotok. Önszorgalomból mehet a többi része is, de az idő lejárta után csak a talpukat fogom nézni. Két percetek van. Nyalni!
Az ezüst szandállal kezdtem, annak a talpa viszonylag tiszta volt. Néhány porszem borította csak, gyorsan fényesre tisztítottam, jöhetett a fekete. Ezzel már voltak gondok, egy kisebb rászáradt sárfolt volt a talpán, és nagyon nem akart lejönni. Úrnőm egyértelmű parancsba adta, hogy csak és kizárólag nyelvvel tisztíthatunk, úgyhogy gyors, erőteljes, de apró nyalásokkal próbáltam lazítani a piszkon. Legalább egy perc kellett, mire lejött, majd a sarkát is kifényesítve félretehettem. Utoljára maradt a párduc papucs. Ez se volt túl koszos, a talprész tisztára nyalása után még volt időm egy kicsit a belső talpon is elidőzni, épp a sarka alatti területet nyaltam, amikor lejárt az idő.
Úrnőm parancsára letettük a cipőket, és egyenesen térdelve vártuk, ahogy Úrnőm megvizsgálja a tisztításunk eredményét. Gyorsan rájöttünk, hogy Dávid mellélőtt a csizmákkal…
Az én cipőim mind nyári cipők voltak, amiket Dia jó időben, szárazon hordott. A csizmákon viszont még volt nyoma a tavaszi időjárásnak, picit mindegyik sáros volt, és Dávid a két perc alatt nem tudott velük olyan szinten megbirkózni, ami elnyerte volna Úrnőm kedvét is.
- Dávid, tudod mit jelent ez? – kérdezte Úrnőm az egyik csizma talpán marad koszra mutatva – Ez azt jelenti, hogy vesztettél
Majd hanyagul Dávid fejéhez vágta a csizmát, az ágyhoz lépett, és intett nekem, hogy kövessem.
- Van egy jó hírem, gergő! Te nyertél. Nyalhatod a talpam, közben pedig izgathatod magad. Merev farkat akarok látni!
Egy hanyag mozdulattal arcom elé emelte a talpát. Én szinte azonnal nyalni kezdtem, és amíg egyik kezemmel a lábát tartottam, másikkal vadul magamhoz nyúltam. A pánt a heréimet még mindig szorította, de ennek ellenére kimondottan gyorsan bemerevedtem. A csodás, pihepuha rózsaszín talp hatása érezhető volt a merevedésem sebességén. Miután már sokadszorra nyaltam végig Úrnőm külső és belső talpélét egyaránt, rákérdezett:
- Közel az élvezés?
- Igen, Úrnőm.
- Akkor vedd kezedbe azt a szandált, amiben jöttem! Bele fogsz élvezni.
Felkaptam, majd egy utolsót nyalva Úrnőm talpára a farkam elé dugtam a szandált, és pár rántás múlva a párnás, fehér színű belső talpra lőttem egy nagy adag spermát. Több hullámban jött, majd miután minden cseppet kimasszíroztam belőle, letettem magam mellé, és ismét Úrnőm talpát kezdtem el csókolgatni.
- Te jössz, dávid, kicsit nyalakodhatsz te is! – erre a másik lábát Dávid felé fordította.
Látszott társamon, hogy felcsillant a szeme a talp láttán, és elindult Úrnőm lába felé, de azt az utolsó méternél Dia elrántotta.
- Azért ne érezd magad ennyire magabiztosnak! A vesztesnek csak a lábnyomom marad. Amikor ideértem, abban a szandálban volt a lábam, úgyhogy még friss az emlék. Megengedem, hogy lábam nyomát tisztára nyald. Gyerünk!
- De Úrnőm, ebbe a szandálba az előbb…
- De? Mi az, hogy de? Nyalod!
Lassú nyalásokkal fényesítettem Úrnőm talpát, közben pedig fél szemmel figyeltem, ahogy Dávid erőt vesz magán, és nekiáll kinyalni a szandált. Látszott az arcán, hogy nagyon nem tetszik neki a helyzet, de érthető okokból Úrnőmnek nem mert nemet mondani. Hosszú percek teltek el, mire letette a szandált. Odanéztem, és üres volt, ami azt jelentette, hogy az egész adagot kinyalta belőle.
- Ugye, hogy finom volt? – kérdezte tőle nevetve Úrnőm, majd lábát kinyújtva a talpával megpacskolgatta Dávid arcát.

(Folyt. Köv.) ;)

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.