Sziromhullató

Új kapuk nyílnak előttem,
S durván csapják rám őket,
Körülölelnek a rózsatövissel kerített fenyők...
Nem szögesdróttal font kerítést képzeltem.

Árnyjáték lenne, vagy te jössz felém?
Letérdelek Mesterem elé.
Feszülten, ostororral csap felém
S vezet a kaloda felé...

Szüntelen remegek, kegyelemért könyörgök,
Fájdalmasan, de élvezettel nyögök.
S te nevetsz rajtam,
Hajamba túrva, ostorod rajtam csattan.

Makulátlanul jöttem az anyaföldre,
Most rózsasziromként bomlok a földre.
Egy elhaló virág,
Akit a kaszás levág.

Rózsaszirom s fenyőtoboz körülöttem,
A szögesdrótba estem.
fehér rózsán piros vérem,
A neved a fatörzsbe vésem...